𝕍𝕖𝕤𝕫𝕖́𝕝𝕪𝕖𝕤 𝕚𝕕𝕖𝕘𝕖𝕟

66.

Natalia szemszöge

NAPJAINKBAN

Szó szerint csak telnek a napok . Túlélő üzem módba kapcsoltam . Állok az ablak előtt kávéval a kezemben és azon gondolkozok , hogy a fenébe tovább? Az egész életem monoton lett . Szerettem volna vissza pörgetni az időt . Szerettem volna egy kicsit fentről nézni a történeteket ,hogy tudjam mi történt pontosan.
Két nap szabad napon lesz és ma megyek a keresztlányomhoz ,hogy a szülei tudjanak pihenni. Jót tesz velem Belén , mert teljesen el tudok szakadni a mindennapi élettől. Teljesen ki tud kapcsolni a kislány.
A szívem facsaródik egyet mikor eszembe jut Alexander . Minden megváltozott . Nincs többé . Mintha nem is lett volna soha . Az anyukájával egy éve nem találkoztam ,pedig próbáltam megkeresni ,de nem találtam . A régi házuk le van zárva . A DEA mindent lefoglalt . Az emlékeim pedig ott ragadtak ,s vele a szívem is .
Másfél ével ezelőtt egyik napról a másikra Alexander megváltozott . Távolság tartó lett , sőt egyenesen került . Aztán megláttam , ahogy a csajjal falják egymást és ott teljesen össze tört minden eddigi hitem . Azt hittem tényleg engem akar ,vagyis azt amit mi képviseltünk. Össze szedtem a cuccaim és vissza tértem ebbe a házba .
Utánna két nap múlva vissza tértem ,hogy megbeszéljem vele ezt az egészet ,hogy mi történt , de hűlt helyét se találtam . Eltűnt minden . Se bútót ,se képek , se emberek nem voltak a házban . Csak a romok amik ott maradtak . Felmentem a szobájába és a cuccaimtól kezdve mindent elvitt . Teljesen össze törtem , soha nem voltam ennyire bizonytalan és soha nem éreztem valakinek a hiányát mint akkor . Fabiana-nál töltöttem pár napot , amikor egyszer csak átnyújtott a kártyát a férje egy nagyobb összeggel ,ezt küldte Alexander .
Baszodjon meg . Nem a pénze kell.
Elvettem , de hozzá se nyúltam.
Elkezdtem munkát keresni , ismét jelentkeztem a kórházba , s egyik délután hívott Fabiana , s közölte , hogy meghalt .
Meghalt .
Nincs többé.
     Akkor és ott egy világ omlott össze bennem . Persze nem akartam el hinni. Valamiért azt éreztem ,hogy ez az egész egy kicseszet nagy kamu , és majd egyszer csak találkozok vele .
Aztán jött a temetés . Életem legrosszabb napja , viszont miközben én kisírtam a szemeimet , senki nem sírt még Dona se . Szerettem volna vele beszélni , de nem hagyták . Az emberei vissza tartottak . Azóta az jár a fejemben , hogy lehet éli a mindennapjait valahol és tök jól van .
Megráztam a fejem , hogy a gondolataim ismét vissza rendeződjenek . Nem akartam megint rá gondolni. Felöltöztem , majd felporszívóztam, s el is indultam a munkába . Az egyetlen ami Alexander-től van az a kocsi , mert az enyémet nem találtam . Ez a kocsi maradt az egyetlen egy emlékem róla ami az enyém . Bepattantam , s elindultam , s a kórház előtt leparkoltam. Mielőtt kiszálltam írtam egy SMS-t Fana-nak , hogy délben hívom . Kipattantam , majd beindultam a szürkületbe ,hogy beérjek váltásra . Általában éjszakás voltam ,de most Belén végett cseréltem , hogy vele tudjak lenni két napot . Most lesz a házassági évfordulójuk is így tudnak kicsit ünnepelni.
-Jó reggelt . -köszöntem a portásnak .
-Jó reggelt Doktornő.
Rámosolyogtam , majd elindultam befelé , miközben csipogott a telefonom. Beérve az irodába le pakoltam a cuccaimat , majd az asztalra tettem a telefonom . Ahogy felvettem a köpenyt vissza sétáltam az asztalhoz ,s megnéztem az üzeneteim , hiszen azt hittem Fana írt vissza .

'Gyönyörű vagy .'

Lefagytam ki a fene irkálhat nekem ilyet ,mikor csak a közeli hozzá tartozok tudják a számomat . Az ablakokhoz sétáltam , s megálltam előtte . A kocsim előtt állt egy sötétített üvegű SUV . Elindultam a porta felé , majd megálltam a fotocellás ajtó előtt és néztem a kocsit , az pedig nem mozdult . Azt hittem valami ellensége Alexander-nek . Viszont ők nem tudhatják a számomat. Aztán jött az a bizonyos bizsergő érzés ahogy ránéztem a kocsira .
Alexander .
Szóval él. Van pofája nekem SMS-t írni ennyi év után ? Azok után ,hogy elhitette velem ,hogy meghalt . Ránéztem a telefonra ami a kezemben rezgett . Hívott titkosított számról. Elgondolkoztam ,hogy mit tegyek. Annyira jó lenne a hangját hallani , annyira hiányzik , viszont nem tudom mit mondhatnék neki.
Felvettem.
-Igen?-szóltam bele kimérten .
-Natalia .-szólt bele ő is .
Úram isten ő az.
A szívem ezerrel kezdett verni , s nem is tudtam hirtelen mit kellene mondanom ezek után. Annyi mindent mondanék is ,meg nem is . Teljesen össze zavar még ennyi idő után is .
-Üdv az élők sorába .
Felmordult .
-Annyira szép vagy .
-Ezért hívtál fel? Ezt akarod ennyi idő után mondani?
-Igen.-dörmögte rossz kedvűen .
-Ezért nem kellett volna felhívnod . -ezzel fogtam és kinyomtam , ahogy megláttam a közeledő mentőt. Átváltottam orvosra azonnal. Elnéztem még az autó felé , majd a mentősökre figyeltem . Elindultam befele , de folyamatosan a hangja jutott az eszembe .
Mi a fenéért keresett meg ennyi idő után? Teljesen kizárt az életéből , most meg jön és felborít mindent . Utáltam .
Utáltam amiért ilyen hatást vált ki belőlem még mindig. Mit kellene tennem ? Nem fogok csak úgy a nyakába borulni , mivel magyarázattal tartozik.
    A napom olyan átlagosan telt ahogy szokott . Az irodámba mentem ,hogy átöltözzek az utolsó páciensem  után ,majd a kezembe fogtam a dossziékat ,mikor bekopogott az a volt orvosom.
-Szia , ebédelni megyek , velem tartasz ? - lépett be a szobámba hatalmas mosollyal Gabriel .
-Üdv Gabriel ! Kecsegtető ajánlat , de megyek a keresztlányomhoz. -indultam el felé.
Dr. Gabriel Díaz volt az egyik legjobb belgyógyász a kórházban , s próbált segíteni az elejétől kezdve a beilleszkedésemben . Ezért hálás voltam , viszont tisztában voltam vele , hogy ő több szeretne lenni ,mint egy kollega . Ezt ki is fejezte nem olyan rég , viszont vissza utasítottam .
A testem és lelkem is Alexander-el távozott .
Nem álltam kész egy új kapcsolatra és őszintén nem is akartam kész lenni . Pedig lehet ,hogy ez lenne a legjobb döntés , hogy adok neki egy esélyt , ahogy Fabiana is mondta , de egyszerűen nem vitt rá a lélek .
Egy férfi volt az életembe akit igazán szerettem és ő darabokra tört bennem mindent amit lehetett.
-Na akkor a hétvégét vele is töltöd ?-sétáltunk végig a folyosón.
-Igen .Feltöltődök .
-Remek kiscsaj lehet ,ha ilyen jó hatással van rád .
-A legjobb .-mosolyodtam el halványan , majd megálltunk a kórház előtt. -A Jorgi aktát elviszem a hétvégére , megírom a jelentést és akkor hétfőn átnézheted .-motyogtam , majd a táskámból elő vettem a kulcsot .
-Rendben , de szerintem meg inkább hagyd , majd hétfőn befejezed , most pihenj egy kicsit . -simította meg a kezem . -Jövő héten találkozunk. -lépett kettőt hátra .
-Jó hétvégét Gabriel. -indultam el a kocsi felé .
-Neked is . -kiabált utánam. Kinyitottam a kocsit . Az anyós ülésre dobtam a cuccaimat,s mielőtt elindultam volna felhívtam Fabiana-t, hogy indulok csak lepakolok otthon. Mielőtt lezártam volna a telefonomat egy újabb SMS várt .

'Tényleg?'

Válaszként csak egy nevető fejet írtam vissza , majd elindultam haza . Otthon felfrissítettem magam , majd egy gyors ebéd után felöltöztem , s felkaptam a táskám ,majd bepattantam a kocsiba , és elindultam a bevásárló központ felé. Venni szerettem volna valamit Belén-nek , ezért az első utam a játék boltba vezetett . Mindig vittem neki valamit , amikor mentem , de most volt a névnapja így ,mint a keresztanyja szerettem volna egy nagyon jó ajándékot találni .