𝕍𝕖𝕤𝕫𝕖́𝕝𝕪𝕖𝕤 𝕚𝕕𝕖𝕘𝕖𝕟

36.

       Fogalmam sincs hova menjek , ebben a ruhában nem lenne szerencsés sétálgatni . Így elszerettem volna indulni haza , de ekkor Poyo elém állt és a kocsi felé biccentett . Nem volt erőm harcolni és hiába is hadakoztam volna . Tudtam ,hogy nem nyerhetek vele  szemben .
      A ház előtt kiszálltam . Elmormoltan egy kösz-t és elindultam befelé . Bezártam az ajtót , majd elindultam a szobába ,hogy levegyem a ruhát és egy kényelmes ruhát vegyek magamra . Felvettem a tépett csőszárú farmert nadrágom egy fekete toppot  és egy kapucnis felsőt , majd  felkötöttem a hajam . Kinéztem az ablakon és láttam ,hogy Alexander emberei kint várakoznak. Tudtam ,hogy követnének én pedig nem akartam senkivel se beszélni. Egyedül akartam lenni. Kiadni magamból mindent és tisztán látni. Kimentem a hátsó kertbe és egy vödörre ráállva felmásztam a fa kerítésre és a másik oldalon pedig leugrottan .Elindultam arra a helyre ,ahova mindig menekültem ha egyedül akartam lenni . Hallgattam a zenét a telefonomon ,hátha nem kattog addig az agyam  . Fogalmam sincs mennyi idő alatt de oda értem a kis dombra ahol régen apával néztük a csillagos eget . Egy kisebb erdő van a domb lábánál és a magaslatról elég sok mindent belátni . Leültem és néztem az éjszakai város fényeit . Folyamatosan az a mondat járt a fejemben ,amit Humberto mondott. Ezek szerint az egész életem egy hazugság volt . Folyamatosan kérdések kavarogtak a fejemben . Biztos voltam benne ,hogy anya se tudott arról ,hogy apa él ,hiszen láttam azt ,hogy mennyit sírt és mennyire szenvedett . Együtt temettük el ,viszont akkor se értem hiszen nagyon jó gyerek koron volt . Nem nagyon veszekedtek a szüleim . Boldogok voltak . Azt mondta nem akart gyereket , de aki nem akart gyereket az nem foglalkozik ennyit a lányával . Nem viszi el kirándulni . Nem fogócskázik a kertben a másikkal . Nem sátoroznak a csillagos ég alatt ,miközben nézik a hulló csillagok . Olyan mintha az egész gyerek korom nem lett volna valóság . Örültem neki ,hogy nem halott , viszont iszonyatos nagy hátba szúrás volt ez , és jelenleg olyan ember árult el akibe feltétel nélkül megbíztam. Dühös voltam anyára , apára és Alexander-re amiért cseszett beavatni abba aminek az én életemnek van köze . Nem volt joga egy ilyen dolgot eltitkolni . Mondjuk miért is csodálkozok ezen ? Néha azt érzem ,hogy tényleg akar tőlem valamit viszont az ilyen dolgaival nem igen azt támasztja alá , hiszen kartell főnök . Neki  nem jelent az semmit ,hogy esetleg valakit megbánt . Letöröltem a könnyeimet , s vettem egy mély levegőt . Azt hiszem ,nagy hibát követtem el ,hogy azt hittem egy percig is ,hogy Alexander akar tőlem valamit , ezért ezt az egész bohóckodást le kell zárnom . Bár ha igaz , hogy anyát sikerül idehozatnia akkor tartozom neki annyival ,hogy dolgozok neki ,de ezen kívül semmilyen más kapcsolat nem lesz köztünk ez biztos . Nem szeretnék egy olyan viszonyba bonyolódni amibe én fogok sérülni.
Ránéztem  a telefonom kijelzőjére ,hogy mennyi az idő és meglepődve láttam ,hogy harminchat nem fogadott hívásom van .  Megnéztem a hívás listám és a legtöbbször Fana utánna pedig Alexander hívott . Lezártam a telefont és elindultam gyalog haza . Már majdnem a háznál jártam mikor észre vettem ,hogy Fabiana és Alfredo ott állnak a ház előtt és beszélgetnek. Alfredo Alexander embereivel veszekedett . Mikor Fabiana meglátott oda futott hozzák és a nyakamba ugrott és csak ölelt . Tudta ,hogy erre van most szükségem . Persze a könnyeim ismét utat törtek és Fabiana annál jobban ölelt magához . Egy autó gurult el mellettünk ,majd leparkolt . Kiszállt Alexander belőle ,majd az embereihez ment és ordítani kezdett . Letöröltem az arcomról a könnyeimet , majd oda sétáltunk Fabiana-val a fiúkhoz.
-Hol a faszban voltál? -emelte a hangját fel azonnal.
-Nem tartozom elszámolással . -motyogtam ,mert se kedvem ,se erőm nem volt veszekedni. Fabiana felé fordultam . -Én most bemegyek ,menjetek haza ,pihenjetek,majd holnap beszélünk.-öleltem magamhoz,majd elindultam a házba .
-Hogy a faszba tudott megszökni a szemetek elől egy nő?-ordított az embereivel miközben a verandához sétáltam .
-Gyere szívem menjünk.-mondta Alfredo a barátnőmnek .
Kinyitottam az ajtót , és becsuktam . Lehúztam a cipzárt a felsőmön ,majd a konyhába mentem ,hogy igyak egy pohár vizet . Alexander nyitott be a házba .
-Mi a büdös faszomért nem veszed fel a telefont ? Talán dísznek van? -ordítozott .
Felültem a pultra , s vártan ,hogy kitombolja magát.
-Mond már meg mire volt ez jó? Szétbassz az ideg . Egyszer agyvérzést kapok a szarságaidtól!-dörzsölte a homlokát ,majd leült a kanapéra . A térdeire könyökölt , s a szőnyeget kezdte el bámulni .
-Befejezted ?-kérdeztem halkan .
-Három kibaszott órája keresünk bazdmeg.
-Minek Alexander? Mi a fenéért keresel te engem ? A pénzed végett ? Szerinted nem adom oda ?
-Ki a fasz beszél a pénzről ? -ordít hangosabban .
-Akkor miért tajtékzol itt ,mint egy felbőszült bika ? -kérdeztem még mindig halkan .Elnyúltam a poharamért és ittam egy kortyot .
-Mert ideges vagyok! -pattant fel .
-Te vagy ideges ? Tényleg ? Mindjárt elkezdelek megsajnálni . Bárcsak fele ennyire lenne tökéletes életem ,mint neked ! Bárcsak annyi problémám lenne , mint neked . Sajnálom , ha az én szarságaim fárasztanak , talán nem velem kellene foglalkoznod ! -pattantam le a pultról és én is megemeltem a hangom
-Á tényleg ?
-Tényleg . - vettem le a kapucnis felsőm ,mert iszonyatosan melegem lett . Ledobtam a pultra. -Mit akarsz tőlem Alexander? -fordultam felé és a szemébe néztem.
-Ugyan mit ? Semmit .
-Akkor pedig ,ha ezt így gondolod tedd már meg ,hogy nem mászol bele a magán életembe és békén hagysz végre az isten szerelmére .
-Eddig se másztam bele !-mutatott rám az ujjaival .
-Kurvára nem volt jogod eltitkolni apámat . Azt gondoltam , hogy én hülye ha őszinte vagyok veled és fair alapon játszok akkor te is ezt teszed , de te nem tudsz őszinte lenni , hiszen csak úgy viselkedsz velem ,mint bármelyik kurváddal . Nekem pedig elegem van ebből úgyhogy fogd meg magad és menj haza , a napokban megkapod a festmény árat . Ezek után pedig azon kívül ,hogy a munkámmal kapcsolatban tárgyaljunk ,másról nem vagyok hajlandó . Elegem van mindenkiből aki csak szórakozik velem . Kurvára többet érek ennél .-tártam szét a kezem mikor kiordítottam magam ,elindultam a szoba felé. -Gondolom kitalálsz .
-Ezt akarod ?
-Ezt !-válaszoltam , de már csak az ajtó csapódást hallottam magam mögött . Odasétáltam bezártam az ajtót ,majd mint egy hulla bedőltem az ágyba és álomba sírtam magam.
      Nem ezt akartam , de nem hagyhatom tovább ,hogy mindig valaki parancsai szerint éljem az életem . Tudtam ,hogy anyával is egy hosszas nagy beszélgetést kell megejtenünk , ha megérkezik , mert úgy gondolom vannak olyan dolgok amik még nem teljesen tiszták ,s valahogy neki is benne van ebben a keze .

Egy újabb résszel készültem nektek így vasárnap 😍 néha elúszok a teendőkkel , de próbálom időben írni nektek a részeket :)
Imádom olvasni a kommenteket csodálatosak vagytok ,mindig feldobjátok a napom ❤️hagyjatok nyomot magatok után nyugodtan írjatok véleményeket is :) ❤️
Puszi R