𝕍𝕖𝕤𝕫𝕖́𝕝𝕪𝕖𝕤 𝕚𝕕𝕖𝕘𝕖𝕟

47.

    Jó volt végre kint a friss levegőn . Délután megérkezett Alexander két bátyja is és így együtt beszélgettünk együtt. Fabiana átadta a kislányt amíg elment mosdóba ,és én teljesen elolvadtam.
Hihetetlen ,hogy lenne egy gyerekem . Fel pillantottam néha és mindig Alexander fekete szemeivel találkozott össze a tekintetem . Amikor kicsit nyekeregni kezdett azonnal a felkaromra tettem és úgy beszéltem hozzá .
-Édesem mi a baj ? Talán éhes a pocakod ?
-Az lehet , már idő van.-nézett az órájára Alfredo .
Hihetetlen mennyire gyorsan alkalmazkodtak egy babához , mintha valójában ők lennének a szülei . Két nap múlva össze házasodnak és hivatalosan is megtörténhet az örökbe fogadás .
-Ott van a táskában minden.
-Rendben .-motyogtam.-Gyere kisasszony csináljunk neked finom kajcsit . -álltam fel lassan , majd elindultam a táskáért .
-Segítsek lányom?
-Nem kell ,maradj csak Dona ,pihenj én megcsinálom . -mosolyogtam . Egyből nem szédültem ,csak a kislányra koncentráltam. Éreztem a hátamon a bizsergést , s tudtam egyből ,hogy Alexander néz . Bementem a házba ,majd elővettem a bekészített babavizet és betettem a mikroba.
-Á itt vagytok. -szólalt meg Fabiana . -Jajj éhes . -sétált mellénk.
-Igen kifejezte nem tetszését . -mosolyogtam rá.
-Nat megcsinálom én te pihenj ..-kezdett bele a barátnőm.
-Nem dehogy pihenek . A cukikám éhes .
-Rendben . Várj akkor segítek .
Elkezdte beletenni az üvegbe a tápszert , majd alaposan felrázta .
-Minden rendben ? Nem baj ,hogy a baba..-kezdett bele .
-Nem dehogy is . Tudom mire gondolsz ...-nyeltem egyet ,majd a szemébe néztem . -Bánt ,de az hogy cukival foglalkozom nem teher , sőt .
-Cuki. Ez lesz a bece neve ?
-Számomra igen.-néztem le a pislogó tekintetekre , akik próbálták kitalálni , hogy hol a kaja .
-Ez tetszik. Hagyd a táskát viszem én . -mosolygott felém ,majd végig simított a felkaromon .-Rendben Fana . -válaszoltam neki , majd ez elpityeredő kislányra néztem , s óvatosan vállamra fektettem , miközben fogtam a kis fejecskéjét .
-Jaj de éhes valaki. -pusziltam meg a kisfejét , majd a könyök hajlatomba fejtettem , s óvatosan odaadtam neki a kaját. Belén úgy cuppogott ,mintha éhezett volna . Irtó cuki .
    Mindig akartam gyereket , de sose találtam meg azt aki alkalmas lenne megfelelő apának . Az ember lánya a legtöbbször magának szül , s vagy egyedül csinálja végig vagy egy olyan társsal aki nem hajlandó segíteni semmiben sem , csak van ,de minek alapon. Egy nőnek nagyon megkell gondolnia ,hogy kinek szül gyereket ,mert az elenyészik ,hogy az anya minden szerepet egyedül tölt be , de az ,hogy a gyerek nem tapasztalja meg ,hogy milyen ha van apja azt kínkeserves végig nézni.
     -Csináltál már ilyet ? -szegezte nekem a kérdést Franko .
-Igen , voltam bébiszitter két évig . Miért ?
-Csak , mert annyira természetesen nyúlsz Belén-hez. -mosolygott felém.
-Szerintem minden normális nőnek természetes .
-Hát ,azért nem mindennőnek !-dörmögte Alexander .
Grimaszoltam egyet ,mire Alexander arcán egy apró mosoly futott át.
-Örülök ,hogy jobban vagy ,azok után amit Lucia ..-kezdett bele Franko.
-Franko! -kapta oda Alex a tekintetét ,majd figyelmeztette , hogy érzékeny témát feszeget .
-Most mi van?-húzta fel a szemöldökét a testvér .
Szinte ugyan úgy néztek ki mind a hárman kicsi eltéréssel. Az Franko kicsit husisabb volt , Rafael pedig baba sima arcú borosta nélküli kiköpött mása Alexandernek . A nézésük félelmetesen hasonlított .
-Semmi baj. Szerencsére én ittam meg és nem Dona . -fektettem Belém-t a vállamra és megbüfiztettem .
-Ne mond ezt lányom!-csuklott el a hangja . -Majdnem meghaltál és ..-nem tudta befejezni.
-Hé Dona , itt vagyok . Nem olyan könnyű engem eltenni láb alól.-mosolyodtam rá. -Semmit nem csinálnék másképp. Ez így volt megírva.
-Akkor is ez a párnap. -folyt ki az arcára egy könny csepp.
-Mamà.-simította meg anyja hátát Rafael .
-Én az ördögnek se kellek Dona . Itt vagyok . Jobban vagyok. Beszéljünk másról. -motyogtam miközben a rajtam pihegő kislányra néztem . A kistündér már szuszogott is mélyen a vállamon.
-Hogy haladtok az esküvővel?-kérdezte Rafael Fabianatól.
A tekintetem ismét találkozott Alexander pillantásával. Egy apró mosolyt jelent meg az arcomon .

     A konyhában próbáltam magamba erőltetni a kaját amit Dona elém rakott . Alexander valahol kint szaladgált . Dona épp mosogatott ,én pedig néztem őt .
-Miért jöttél haza saját felelőségre ?-kérdezett ki miután eltűnt mindenki  mellőlünk.
-Nem fogom kihagyni az esküvőt . Feküdni meg otthon is tudnék .
-Itthon.
-Nekem nem..-kezdtem volna bele , de Dona megfordult , és a mutató úját felém tartotta .
-Na ezt ki ne merd mondani! Azok után amin keresztül mentünk együtt te is a család tagja vagy ,ezt jól vésd az eszedbe Nat!
-Rendben.-mosolyogtam .-Köszönöm a vacsorát .
-Nagyon szívesen , ízlett ?
-A legjobb amit valaha ettem!-mondtam .-Dona nem tudok melyik lesz a szobám?-kérdeztem ,majd a remegő kezeimre néztem. -Rosszul vagy ?
-Nem csak gyenge vagyok. Ez természetes .
-Gyere felkísérlek!-kerülte meg a szigetet és mellém sétált .
-Vannak gyógyszereid?
-Nincs szerencsére .-motyogtam ,majd tettem egymás után a lábaimat .  A lépcső közepéig bírtam. -Le kell ,hogy üljek.-motyogtam ,majd kezdtem el leguggolni ,míg a fenekem nem találkozott a lépcsővel.
-Fal fehér vagy . Szólok Al..-kezdett bele .
-Ne ! Nem kell. Mindjárt jobban leszek , csak kikell fújam magam. -mosolyodtam el,s neki döntöttem a fejem a falnak , s mélyen lélegeztem be ki .
-Rendben .Itt maradok veled akkor.
-Köszönöm!- vettem egy mély levegőt . -Tudod Dona utálom , ha valakire rá vagyok szorulva , bármilyen értelemben . Nem rád értem ,hanem magára a helyzetre  . A gyengeség jele és én utálok gyengének lenni.
-Dehogy
vagy gyenge lányom . Hogy lennél gyenge mikor annyi mindenen keresztül mentél és most is  hatvan százalékod volt , de te itt vagy velünk. Annyi mindenen keresztül mentél ,hogy csoda ,hogy még mindig van bizalmad az emberek felé!
-Az ördögnek se kellek .-horkantam fel .
-Inkább fogalmazzunk úgy ,hogy te nem hagyod magad . -simította meg a térdem .
-Mit csináltok?-állt meg a lépcső alján Alex.
-Elfáradt.-mondta ki neki kétségbe esett arccal .
-Mondtam ,hogy ne pattogj annyit . -sétált fel a lépcsőn és felém magasodott .
-Mi vagyok én bolha ?-horkantam fel .
Lehajolt ,majd a lábam alá tette a kezeit és felkapott .
-Alex tudok járni.
-Látom édes .-dörmögte . -Felviszlek és pihensz . Nem érdekel milyen gondod van szólsz valakinek és hozza ami kel.
-Persze ,ne is reménykedj.-motyogtam mire rám kapta a szúrós tekintetét .-Jó éjt Dona!-mosolyogtam el felé.
-Neked is szívem.-mosolygott ,majd vissza indult a konyhába.
-Miért a szobád felé viszel?
-Mert mit gondoltál ,hogy felügyelett nélkül hagylak ?
-Alex...-kezdtem volna bele ,mire elmosolyodott . -Mi az ? Min mosolyogsz?
-Tetszik ,hogy így hívsz .-nyögte ki könnyen .
Bevitt a szobájába , majd az ágyra tett ,mint valami kisgyereket .Elmosolyodott ,majd a fürdőbe ment én pedig kényelmesen elhelyezkedtem , s megvártam míg lefürdik , majd utánna befeküdt mellém , s a hátára fekve bámulta a plafont . Beszélgettünk egy ideig és én valamikor bealudtam , így teljes képszakadás volt .