𝕍𝕖𝕤𝕫𝕖́𝕝𝕪𝕖𝕤 𝕚𝕕𝕖𝕘𝕖𝕟

56.

Mikor megszületünk nem tudunk semmit . A tudatlanságunk megvezethető. Hiszen az egész addigi életedről csak azt tudod amit meséltek neked , amit mások a saját kényük , kedvük szerint átformálhatnak . Egy tanárom mindig azt mondta , hogy bármikor mikor átélsz egy csalódást ne az életet okold , hanem vegyél egy mély levegőt és vond le a tanulságot . Egy idő után nem fog meglepetés érni ,mert minden egyes addigi hibádból tanultál. Viszont az életedért te felelsz , te döntöd el ki vagy kik lehetnek a részei , ha ezek után csalódsz valamelyikükben akkor az a te hibád ,hiszen te engedted , hogy az életed része vagy részei legyenek. Tehetsz a csalódások ellen,ha figyelsz a környezetedre , s figyelsz a megérzéseidben .
Valóban így lenne ? Az én hibám az , hogy ilyen emberek vesznek körül ? Az egész életem egy hazugság , s már kezdem azt érezni , hogy azt se tudom ki vagyok.
A saját apám felcímkézett ,mint egy bolti árút . Akkor mennyit is érek én mint ember ,ha a szüleim végig egy olyan világba nevelték amit ők akartak ?
Mit akarok én ?
-Uram isten...-motyogtam , mire Alexander rám kapta a tekintetét , mikor leesett neki mi tudatosult bennem még idegesebb lett . -Erről akartál velem beszélni? Arról , hogy az apám hatszáz pesóért adott el .-szegeztem a főnöknek a kérdést .
-Egészen pontosan ötszáz nyolcvan kilenc pesóért . Mostmár érted miért voltam annyira dühös . Ezt nem akartam elmondani ,mert ez az összeg undorító!
Lefagytam .
Megfordultam és elindultam az ajtó felé . Alexander kérdően nézett rám,de nem szólt csak várt mit csinálok.
-Hozzátok vissza !-adtam ki parancsba . Elsőre Rio kérdően nézett aztán szó nélkül tette amit mondtam. Nyitott ajtóval vártam , hogy bejöjjenek , majd miután bejött mindenki becsuktam.
Rio térdre lökte a szoba közepén Matheus-t,majd vártak . Közelebb sétáltam miközben a fejem szét akart szakadni .
-Mennyit fizetett az apám azért ,hogy idehozz ? Hogy is fogalmaztál ? -gondolkoztam el .-Bármi áron.
Alfredo felmordult tudtam , hogy a feleségére gondolt .
-Mit érdekel az téged ? -horkant fel .
Mire Alexander oda lépett ,majd lekevert neki egyet vissza kézből .
-Válaszolj a kurva anyád ha kérdezett !
-Ezer ötszáz pezo aranyom.-sziszegte a fogaiddal .
Elé álltam , majd a jobb kezemmel behúztam neki egyet .
-Kurvára ne becézgess . Ezt pedig a kibaszott pofonért kaptad , mert kurvara egy töketlen fasz vagy  és azt hiszed jogod van megütni egy nőt . Hát tévedsz !
Matheus dühös tekintettel nézett rám .
-Mi van megint meg akarsz ütni? -mosolyodtam el .-Rajta állj fel és próbáld meg , de abban biztos lehetsz , hogy a golyóidat megetetem veled ! -jött ki belőlem az olyan énem amit nagyon nem szerettem .
Alexander szemében vörös tűz lobogott .
Büszke volt rám és ez tetszett .
-Lányom , maradj itt és rendbe hozzunk  mindent  .-motyogta Santiago  , mire  elé sétáltam és az arcába hajoltam .
-Nem vagyok a lányod ! Te pedig nem vagy az apám . Az apám halott és az is marad ! Szóval rohadj meg amiért azt próbálod meg velem elhitetni , hogy anya gyógyszerére kellett a pénz . -apám arcáról lefagyott a mosoly . Sikerült megdöbbentenem .-Ugyan is létezhetetlen , hogy ennyi legyen egy kezelés és ezt tudod , honnan tudom ? -néztem rá mire megingatta a fal fehér fejét .
A kezeimet elé nyújtottam , majd mivel nem vette a lapot segítettem neki , hogy kell kezet fogni .
-A nevem Dr.Nathalia Martinez .
-Nat..-kezdett bele , de megállítottam. -Te orvos lettél? -próbálta meg terelni a témát .
-Mire kellett a pénz?-kérdeztem még normál hangnembe .
-Gyógyszerre .
-Mire kellett a pénz ?-ordítottam megfeszült testtel.
-Gyógyszerre.
-Mire kellett az a kibaszott pénz Santiago? -kiabáltam úgy ,hogy a torkom kaparni kezdett.
-Narkóra . -sütöttem le a fejét .
-Szóval ,ha jól értem ..-kezdtem bele .-Anyának semmilyen betegsége nem volt , te csak egy rohadt függő vagy aki eladta a négy éves lányát és  most azért kerestél meg , mert megbántad a bűneidet ?
-Csak voltam , mára tiszta vagyok . Ahogy anyád is .
-Hogy mondtad ? -dermedtem meg . -Na akkor kezdj el szépen beszélni a valóságról , mert most lett elegem abból , hogy anyát próbálod be sározni! -figyelmeztettem miközben megböktem a mellkasát .
Alexander hörgött egyet . Síri csend lett , senki nem szólalt meg .
-Nagyon szerettük egymást anyáddal ..-kezdett bele .
-Nem a rizsa érdekel Santiago !-ordítottam ismét.
-Annyira toltuk a cuccot , hogy anyád későn vette észre , hogy terhes . Egyikünk se akart még akkor gyereket , de mikor megszülettél eldöntöttük , hogy megtartunk, aztán jött a gyerek nevelés fekete levese . Volt mikor elfelejtettünk enni adni. Mikor csináltuk általában ,akkor kint vagy Fabiana-nál voltál. Fogyott a pénz ,de kattogtunk . Kivettem a főnököm árújából , persze ezt észre is vette ,aztán jött az , hogy akkor neki adlak a tartozás fejébe . Mivel kiskorú voltál ő pedig nem vett gyereket úgy szólt az alku , hogy ha betöltöd a tizen nyolcat akkor viszlek neki el . Anyád egy józanabb napján kibukott ezen . Tiltakozott , viszont engem zavart a gyerekkel járó kötöttség, de szerettem anyádat annyira , hogy megpróbáltam visszakozni . Persze apád ...-nézett Alexander-re undorral , mire Alexander elindult ,de lefogtam. Azt akartam ,hogy végig mondja.-...hallani se akart róla . Teljesen kétségbe esett anyád . Dühös voltam és élni akartam az életem. Aztán jött egy újabb és újabb csaj , amit anyád nem tudott megbocsátani így lelépett . A temetést pedig Alexander apja végett rendeztük meg , hogy békén hagyjon téged . -tárta szét a karjait .-Te pedig bele sétáltál Alexander karjaiba . Gratulálok!
Felnevettem kínomban .
-Ezek szerint te anya végett kerestél most meg ,hogy rajtam keresztül megkapd . -állt össze a kép.
-Igen.
Egyszer csak elborult az agyam  és neki rohantam .Káromkodás közepedte ütni kezdtem úgy , hogy nem is éreztem semmit csak megkönnyebbülés . Ahogy eszembe jutott mennyi minden szaron mentem végettük keresztül  és ahogy ütöttem úgy könnyebbültem meg.
Alexander szedett le valamikor Santiago-ról , s próbált meg megnyugtatni . Santiago az orra vérét törölgette .
-Nyugalom édesem .Sssssss.- szorított az ölelésébe mire én akkor vettem észre , hogy zokogok . -Szeretnél haza menni?-simított végig a hajamon. Bólintottam. -Rio haza visz!
Megráztam a fejem.
Rá volt szükségem. Elmotyogtam , hogy kimegyek a kocsiba , majd kisétáltam az öleléséből.
Megálltam az ajtó előtt és vissza néztem rájuk. Alfredo Matheus elé állt Alexander pedig kihúzta magát , majd apám felé fordult .
-Alexander !
-Édes. -szólított meg , de nem fordult meg hanem farkas szemet nézett apámmal.
-Santiago maradjon életben , de azon kívül azt csináltok vele amit akartok.
Felém fordult , majd barna hatalmas fekete szempilláival kacsintott egyet , s elindult apám felé . Kiléptem és becsuktam magam mögött az ajtót . A terepjáróba ültem az anyós ülésre és úgy kezdtem sírni , mint még soha . Mikor már levegőért kapkodva alább hagyott a sírásom , csak ültem és néztem ki a fejemből és vártam , hogy vége legyen ennek az egész szörnyűségnek.          Vártam , hogy a fájdalom alább hagyjon ,de nem akart múlni . Mióta ismerem Alexander soha nem tudtam megbízni benne , most pedig ő és a családja az akikben feltétel nélkül megbízhatok.
     Tévedtem mindenben amiben valaha is hittem . Bedőltem olyan kreált dolgoknak ,amit mások akarták,hogy elhiggyem . Csalódtam olyan személyben ,akiért az életemet is feláldoztam volna és mellbe vágott a felismerés ,hogy az eddigi életem egy bűvész trükk volt , és én csak báb voltam más játékában .Nem is az fáj a legjobban, hogy fel kell tennem magamnak ezt a kérdést, még csak az sem, hogy nincsen rá válaszom , hanem az, hogy nem is lesz soha.
Így kell leélnem az egész életemet . Egyetlen kérdés miatt, ami így szól: -Miért velem történik ez meg?