The Lion King and the Lioness -Max Verstappen-LASSAN FRISSÜL

9.fejezet

-Megvan a darab!-kiáltottam a kezemben a tegnap elveszett darabkával, ami miatt a tegnap nem tudtuk teljesen összeszerelni a kocsit. Mindenki a csapat garázsában megkönnyebbülten nézett rám.

-És mégis hol a fenében volt?-jött oda mostmár Binotto is. 

-Meglehet, hogy az este ráakadt a pulcsimra és otthon majdnem ki is mostam volna ha nem hallom ahogy beesik a mosógépembe.-vakartam meg a tarkóm. 

-Mintha kissé szórakozott lennél.-jegyezte meg Mattia csak nekem, amikor félrehívott.

-CSak felettéb érdekesen indult a reggelem, ennyi az egész.-vontam meg a vállam ahogy visszagondoltam a reggeli történtekre, majd el is nevettem magam, ahogy a reggelizés utáni beszélgetések is az eszembe jutottak.

-Kiteszem a fiúkat a házadból, ha elvonják a figyelmed a munkádról. Tudod jól, hogy mennyire szükségünk van egy jó szezonra. Nem hiába hívtalak vissza.-nézett rám szigorúan, persze jogosan, a Ferrarinak feltétlenül szüksége van jó eredményekre, másképp elveszíti lassacskán a szponzorait. 

-Hazajött Dorian.-néztem rá sokatmondóan.

-És találkozott a 7 fiúval amikor bement a házba, mi?-kezdett el nevetni én meg kiskutyaszemekkel bámultam. -Folytatnád a szokást?-bólintottam, úgyhogy sóhajtva kivette a telefont a zsebéből.- Beszélek velük, majd megmondom hányra jöhettek.-erre megöleltem és mentem is a dolgomra.

Mikor sikerült összerakni az autót, még pont volt idő menni egy pár kört a kocsival, úgyhogy be is pattintottuk Charlest és indult is, hogy megláthassuk végre a többszáz óra munka eredményét. Kiintettem a garázsból a monacóit majd felültem Mattia mellé a többi szakember mellé és figyeltem a beérkező adatokat. Minden elég ígérkező volt, de egyből leesett, hogy nagyjából hol kellene változtatni. 

-Nocsak, a kiskedvencek is kell dolgozzanak?-hallottam Max gúnyos hangját mögöttem, mire mindannyian hátrafordultunk. A felettesem kérdőn nézett rám és nem értette, hogy mi a fene történt köztem és a holland között, nekem meg leesett, hogy Max több mint valószínű, hogy látott engem nevetgélni Mattiaval, esetleg azt is amikor megöleltem. 

-Ne járasd a szád fölöslegesen, Verstappen, inkább csinálj valami hasznosat is a társadalomban, ne csak rombold azt.-fordultam vissza a monitorokhoz, pont jókor, mert elcsíptem egy kis nem valami tetszetős elváltozást az adatokban. Nem az én szakterületem, de a többiek még mindig a beszólásomon nevettek, úgyhogy én szóltam Charlesnak. 

-Charles, gyere vissza a boxba. Túlmelegedést észlelek a motorban és a fékekben amikor az egyenesbe érsz és az első kanyarnál.-erre már mindenki visszafordult e gépekhez. 

-Vettem, jövök.-kaptam választ a monacóitól. 

-Szép volt Nico, lehet még robbanás előtt kaptad el a hibát.-paskolta meg a hátam a két Enrico, mire hátranéztem és láttam ahogy Max kissé csodálkozva néz rám, majd gyorsan megrázza a fejét és szemforgatva továbbállt. Kíváncsi lennék a reakciójára, ha látná az otthoni vagy a maranelloi dolgozószobám falait, illetve a pozíciók listáját amiket betöltök. Mert nem csak egy tanácsadó vagyok aki ittt üldögél és hibákat keres és ez határozottan sértené a büszkeségét. Bár lehet vágna egy olyan fejet mint amikor reggel megtudta, hogy házas vagyok. Minden pénzt megért a fiúk reakciója amikor Dorian a kijelentése után kihúzta az eljegyzési és a karika gyűrűm is a zsebéből, azzal, hogy megint Cannes-ben hagytam amikor legutóbb ott voltam. 

-Ilyan hamar túlléptél Amelia Schubert-en?-kérdezte kíváncsian Lando, mire mindannyian ledermedtek a név hallatán. Dorian megrántotta a vállát, az én szívem viszont sebesen vert. 5 perc kínos csend után végre folytatódott a beszélgetés, majd mindenki ment a maga dolgára. 

Megráztam a fejem és visszatértem a valóságba, majd mosolyogva bólintottam Enrico-ékra. Charles begurult a garázsba és csalódottan kiszállt a kocsiból. 

-Nico!-szólított meg a pilóta, mire odamentem hozzá a garázsba- A fiúkkal gondoltuk, hogy elmegyünk este gokartozni, nem lenne kedvetek jönni Doriannal?

-Lefoglaltátok már a gokárt pályát?-kérdeztem, reménykedve, hogy nemet fog mondani.

-Nem, vártuk a válaszotok.-vont vállat.

-Szuper, akkor ne is foglaljátok le. Van egy jobb ötletem ma estére. Amint megkapom rá a zöld lámpát szólok, hogy hol és mikor találkozunk, meg, hogy mit hozzatok. -kacsintottam az öszezavarodott Charles-ra. 

-A szokásos lesz?-nézett rám izgatottan, mire nevetve bólintottam- Akkor szóljunk Sebnek is, ő mindig élvezi!

-Szólj nyugodtan, csak várj addig ameddig Mattia visszaigazolja.-pont ebben a pillanatban rezdült meg a telefonom a zsebemben és kaptam meg a megerősítő sms-t.-Na jó, mehetsz, 9-kor találkozunk, szólj a többieknek is.-erre a monacói tapsikolva ment a dolgára. Nem viccelek, ez a férfi néha úgy viselkedik, mint egy 5 éves. 

Mindig amikor csak lehet, Doriannal kicsit versenyzünk, amikor ugyan ott vagyunk. Tehát vagy megkérem Mattiat, vagy én magam beszélek a pálya tulajdonosokkal, hogyeste egy pár órára autókázhassunk a pályán. Ezek a pillanatok lettek a kedvenceim az utóbbi időben, mert néha csatlakozik Seb és Charles is, mivel gyakorlatilag munkatársaim. Persze csak óvatosan vezetünk, mivel nem akarunk összetörni egy több százezer eurós autót se, főleg, hogy néha Dorian a rendes versenyautójával versenyez, ha pont azon a pályán lesz versenye. Szeretek versenyezni, mégjobban szeretem az adrenalint, nem hiába vagyok részese a leggyorsabb motorsportnak, sőt még autókat is tervezek. Pár évvel ezelőtt amikor megváltozott az életem, ez volt a kiutam a problémáimból, ez rántott vissza az életbe. Unalmamban aerodinamikai elemzéseket csináltam különböző autókon, majd el is küldtem őket a gyártóknak. Persze a legtöbben meg se nyitották az e-maileim, de a Ferrari nem hagyta figyelmen kívül őket, ezért van otthon egy olyan Ferrarim, amit gyakorlatilag az én változtatásaim szerint építettek, a kormányba pedig a nevem kezdőbetűit gravírozták bele. A legkülönlegesebb darab a gyűjtemányemből. 

Miközben a gondolataimba merülve vezettem hazafele egy tartalmas és hosszú teszt nap után, megint eszembe jutott valami amiről vagy inkább akiről megfeledkeztem. Jól homlokon csaptam magam majd tárcsáztam a férjem. 

-Dorian!-szóltam bele köszönés nélkül.- Nala hol van?-kérdeztem, mikor eszembe jutott, hogy a saarloosi farkaskutyám nem jött velem dolgozni Maranelloba, mint szokott. 

-Mon amour, mondtam már, hogy a bátyádnál van, de amikor ma reggel el akartam hozni tőle, akkor rácsapott e kezemre, mert hogy merészelem pont akkor elvinni, amikor végre összebarátkozott vele.-erre csak a szemem tudtam forgatni, tipikus Carlo.

-Teljesen kiment a fejemből, bocsi, sűrű napom volt a munkában. -mondtam, amikor tényleg eszembe jutott a tegnap esti beszélgetésünk, még mielőtt elaludtam volna a garázsban.- Na de remélem, hogy végeztél, mert ebéd-vacsora után megyünk a pályára, ugye nem felejtetted el?

-Hogy is felejthettem volna el, ha minden fél órában írtál üzenetet, hogy ne felejtsem el?-nevetett fel. Jól esik, hogy újra felszabadultan tudunk beszélni, viszont valami így is megváltozott kettőnk között. Kb 2 hónapja kezdtünk egyenesbe jönni, 3 év döcögés után. Különböző személyiségeink nem mindig alkotnak jó kombinációt, de már annyira beleszoktunk ebbe a kapcsolatba, hogy fura lenne ne együtt lenni. És ez az ami kezd nem tetszeni nekem. Utálok ennyire kötődni valakihez, mert úgy érzem mintha elveszíteném az önállóságom, de mivel nem akarok tönkretenni mindent, ezért egyenlőre nem mondtam semmit Dornak. -Itt vagy még, Lia?-becenevem visszarántott a valóságba, amibe nem mindig akarok visszatérni.

-Itt vagyok, de mennem kell, épp vezetek.-ezzel az ürüggyel le is tettem a telefont. 

Mégis hogy a fenébe mondjam meg a férjemnek akivel 5 éve házasok vagyunk, sőt, mindjárt jön a 6. házassági évfordulónk, hogy nagyon szeretem, de már inkább csak mint a legjobb barátomat, nem pedig mint a férjem?

Heyyy guysss! Tudom, hogy azt mondtam, hamarosan hozom a következő részt, de elképesztően sokminden történt az elmúlt egy hétben. Megpróbálok legalább egy részt hozni egy héten ezentúl, hogy ne szakítsam meg hosszabb időre a sztori vonalát, ami remélem nem épp olyan unalmas :(