The Lion King and the Lioness -Max Verstappen-LASSAN FRISSÜL

5.fejezet

Nem sok időt szoktam itthon tölteni, ezért nem emlékeztem arra, hogy mik is voltak a szekrényeimben, de amikor kinyitottam őket akkor rájöttem, hogy nagyjából csak mackónadrágokkal vagyok tele. Sóhajtva kivettem egy fekete darabot és egy fehér pólót, majd a fürdőbe mentem. 

A tükör felé fordultam, majd felemeltem a fejem és szembenéztem magammal. A hosszú éjjeli utazásom ellenére a hajam nem nézett ki vészesen, na de a szemem. Hát igen, csak kissé néztem ki úgy, mint aki egész életében drogozott. Nem is akartam tovább nézni magam, úgyhogy egy gyors, hideg fürdő után immár átöltözve lementem a konyhába. 

Halk léptekkel mentem le a lépcsőkön, még papucsot se vettem, hogy ne csoszogjak velük. Nagyot sóhajtva nyitottam ki a hűtő ajtaját. Sose felejtem el kiüríteni , mielőtt megint elutaznék, de a legutóbb hirtelen kellett távoznom, úgyhogy emiatt nem csesztem jól le magam csak. Az egyik szekrényből kivettem egy szemeteszacsit és egy gumikesztyűn és munkához is láttam. 

Takarítás közben a gondolataim ezer meg ezer fele kalandoztak. Fáradt voltam, álmos, éhes, zsémbes is. De ahogy egyre gondolkoztam minden félén, csak azon kaptam magam, hogy becsukom a hűtőt és eldobom a gumikesztyűimet. Hát ezzel egész gyorsan meglettem. Fáradtan nekidőltem a konyhapultnak és ránéztem a faliórára. Egyből felébredtem, mit ne mondjak...2 órán keresztül a hűtőt meg a konyhát takarítottam, szuper. 

Nagyjából 5 perc múlva esett le, hogy nekem igazából nincs semmi ételem itthon, a fiúk pedig kellene reggelizzenek valamit. Ó a fenébe, még vissza is kell mennem a cuccaimért ami még összesen egy kellemes 4 és fél órás kocsikázás lesz. 

Felmentem a pénztárcámért és egy hátitáskáért, majd az előszobában felkeptam egy cipőt és már indultam volna a garázsba amikor egy ajtó nyílt ki mögöttem és lépteket hallottam. Megfordultam és megláttam Lando Norrist mögöttem álldogálni. 

-Jó reggelt!-kisebb mosolyra húztam a szám, amikor láttam, hogy Lando szinte teljesen éber volt. 

-Jó reggelt!-szólt vissza kicsit rekedtes hangon-Ilyen korán el kell már menned?-őszintén meglepett a közvetlensége, annak ellenére, hogy csak pár órája találkoztunk először. 

-Konkrétan semmi kaja nincs itthon, de jó lenne reggelizni valamit, úgyhogy gyorsan elszaladok a boltba vásárolni. 

-Szerintem pontosan 12 órája nem ettem semmit, úgyhogy nem jöhetnék veled?-nézett rám bociszemekkel. Erre ki tudna nemet mondani?

-Gyere csak nyugodtan-mosolyogtam rá.

-Jajj de jóóó! Szaladok egy pulcsiért és jövök-muszáj volt lepisszegjem, mert olyan hangosan beszélt , hogy még a szomszéd is felkelhet.-Bocsii-ezzel meg be is húzott a szobájába. 

Sóhajtva leültem a komódra, viszont épp, hogy leültem, Lando már teljes harci díszben ott állt előttem, mint egy izgatott kisgyerek akit először visznek moziba. Már nyitotta volna a főbejáratot, amikor rászoltam. 

-Ne arra menj, Lando.-felhúzott szemöldökökkel foldult felém- Nem azokkal a kocsikkal megyünk amik kint vannak.

-Mégis miért?-biggyesztette le a száját, gondolom azért, mert ki akarta próbálni a Ferrarimat. 

-Túl hangos, a kisbuszokat meg nem szeretem.

-Akkor biciklivel megyünk?-nem gúnyosan és nem is szarkasztikusan kérdezte, hanem kíváncsisággal. Asszem vele jól ki fogok jönni. 

-Neem, szerintem a biciklim 3 éve nem volt lehozva a padlásról. A garázsba megyünk, valami halkabb autóért. 

-Egy másik Ferrari-ért?-csillant fel a szeme.