The Lion King and the Lioness -Max Verstappen-LASSAN FRISSÜL

8.fejezet

Nico szemszöge

Fogalmam sincs, hogy hány óra van. Lassan kinyitottam a szemem, de meglepődtem. A saját szobámban voltam, a saját ágyamon. Ezek szerint Pierre hazahozatott valakivel a pályáról, amit majd feltétlenül meg kell köszönjek neki, meg persze annak is aki hazacipelt, mivel nem csak 50 kiló vagyok. 

Felültem és a telefonom után nyúltam. 7:50. Van még időm, úgyhogy elszaladtam rendbeszedni magam, majd immár felfrissülve fogtam a tegnapi ruháim és elindultam velük a mosó szobába a földszintre. Amikor a nappaliba értem megtorpantam. 

Lando és George egymásnak dőlve horkoltak, Daniel félig lecsúszva a kanapéról a kezében a kedvenc borommal, Carlos pedig a földön kidőlve szuszogott. Még jó, hogy nem voltam ébren az este, másképp nem biztos, hogy még élnének ezek a barmok. Aztán víz halk csobbanása csapta meg a fülem, mire értetlenül fordultam az udvarra nyíló ajtó fele, hogy megnézzem mégis ki olyan bolond, hogy a medencében úszkáljon, mivel még csak február közepe-vége fele járunk, de ez még télnek számít és az itt is hideg szokott lenni. 

Átlépten Carloson, kivettem Daniel kezéből a bort és kiléptem az udvarra. Nem is egy, hanem három bolond úszkált elkékült ajkakkal. Érdekesen néztek ki a medencében, amit kicsit különlegesebbre akartam, úgyhogy a szokásos kék csempe helyett lefestettem feketére a medence allját. 

-Nem vagytok normálisak.-álltam meg a medence mellett.- -1 fok van bolondok, pont most akartok megfázni?-kérdeztem tőlük miközben leültem az egyik napágyra és belekortyoltam a borosüvegbe és megállapítottam, hogy ez még mindig olyan finom, mint amikor először megkostóltam. 

-Reggel 8 van, pont most akarsz lerészegedni?-nézett rám pimaszul Charles, mire félrenyeltem a bort a fiúk pedig majdnem megfulladtak a röhögéstől. 

-Pierre, köszi!-néztem rá miután abbahagyták a nevetést. 

-Szivesen, de Max hozott téged haza, már csak ő volt akkor a pályán.-mutatott a hollandra aki erre csak megrántotta a vállát. 

-Oh, oké, akkor neked is köszi Verstappen!-néztem hálásan a fiúra aki csak mosolyogva bólintott majd eltűnt a víz alatt. Pár másodperccek később fel is bukkant, pont előttem és már csak annyi éreztem, hogy egy hideg és vizes kéz a bokámat fogja majd már a jéghideg vízben is voltam. A szennyest a földre dobtam mielőtt a vízbe kötöttem volna ki, de a bor jött velem...-Jössz nekem Max egy üveg borral.-néztem dühösen rá miközben vacogtam, főleg amiatt, hogy a ruháim vizesek lettek és hozzám voltak tapadva. És ezt a pillanatot választották a többiek, hogy felébredjenek, mert meghallottam tövábbi négy nevetést az ajtóból. Elkezdtem Max után úszni, aki a sarokban volt ezért nem volt ahova meneküljön amikor rámosolyogtam. Csakhogy ez nem a kedves mosoly volt, hanem a halálos. Amikor már azt hittem, hogy megúszta, felszöktem és a vállánál fogva lenyomtam a víz alá és gyorsan a vállaira tettem a lábam, így a medence legallján kötött ki. 

-Azért ne fullaszd a vízbe!-kiabált oda nevetve Daniel. De nem tudtam válaszolni, mert Max a víz alatt megfogta a bokám, így nem tudtam leszállni a válláról. Ellökte magát a medence alljától így gyakorlatilak ki lettem katapultálva és nagy csobbanással kerültem megint víz alá pár méterre a hülyétől. 

-Na jó, mostmár átfagytam.-nem hazudtam, éreztem ahogy a bőröm meg van fagyva és vacogtam is. A medence széléhez úsztam ahol a többiek vártak, gondolom segíteni akartak kiszállni, de mire a kezüket nyújtották és már kint is voltam. A karjaim szorosan magam köré fontam, mivel rájöttem, hogy a fehér pólóm több mint valószínű, hogy szinte teljesen átlátszó lehet és mindenki látja még a melltartóm is, de legalább a fekete nadrágom nem engedett látni mindent. Kissé megtántorodtam ahogy megcsapott egy hideg szellő és így hogy a ruháim rámtapadtak, ötször hidegebbnek éreztem mindent.