The Lion King and the Lioness -Max Verstappen-LASSAN FRISSÜL

3.Fejezet

Bár nem tetszett neki, a bátyám mégis megpróbált sietni, ezért hiába lakott csak 10 percre innen, 20 perc múlva érkezett csak meg. Nem haragudott meg rám, mivel testvéri kapcsolatunk meglepően szoros maradt a múltban történtek ellenére. Sose hagyott engem cserbe, noha volt amikor én igen őt. De nem hagyott ott amikor bajban voltam, se amikor gyerekek voltunk, se most felnőttként. 

Lementem Carlo elé a parkolóba, ahol megszorongatott mint egy babát.

- Szépségem! (Mia Bella)- sugta a fülembe a gyerekkori becenevem amely mögött a mi kis sztorin van. 

-Kis Krumpli!(Mio Patato)- erre mindketten elnevettük magunkat, mivel nagyon rég használtam ezt a becenevet nála, pedig nagyon élvezem így hívni.

-Leharapom Mattia fejét ezért a korai ébresztésért-ásított egy hatalmasat mikörzben elindultunk be az épületbe. 

-Engem  egyenesen Reggio Emilia-ból rángatott ide. Azt hittem leesek az ágyból amikor hajnali 2:40kor vinnyogni kezdett a telefonom. -nem bírtam ki, hogy ne forgassam a szemem ennél a pontnál.

-Elképesztő ez az ember, nem?

Amint ezt a mondatot befejezte, már be is nyitottam a többiekhez. Igazából ezután már csak eldöntötték, hogy melyik pilóták mennek Carlo-hoz. Be kell valljam, hogy ő se panaszkodhat. Megkapta Lewis Hamiltont, Sebastian Vettelt, Valtteri Bottast, Kimi Raikkönent, Sergio Perezt és asszem Romain Grosjeant. Úgyhogy szegény Antonionak marad majd Esteban Ocon, Nicholas Latifi, Alexander Albon, Lance Stroll, Kevin Magnussen és Daniil Kvyat. Tehát mindenkinek van ahol aludnia. Ezt megoldottuk, de arra kíváncsi vagyok, hogy mit fognak ehhez szólni az emlegetett szamarak. Nyílván nem lesz olyan mint a hotelben, tekintettel arra, hogy többen lesznek egy szobában, de csak nem szedik szét egymást 2-3 hét alatt. Nem, ugye? Nagyon remélem...

Székeikből felállva, kis csapatunk elindult a nagy tárgyalóba, ahol több mint valószíhű, hogy pilótáink már vagy halálra unták magukat, vagy húzzák a csendest. Réges rég nem látott arcokkal kell most szembe nézzk, persze nem sokkal, mert csak 3 pilótát ismertem, 1et meg csak közös barát által, de vele nem nagyon találkoztam, ami nem is kifejezetten baj. Nem tudom miért izgultam, de a tenyerem izzadni kezdett ahogy elértük a lépcsősor alját. Térdeim megroggyantak egy kissé, mire bátyám megfogta a karom és hozzám hajolt, miközben a többiek elindultak felfele. 

-Miért teszed ezt magaddal? Tudod, hogy nem állsz készen még rá- suttogta a fülembe Carlo. Túl jól ismert, mégis meg akartam mutatni, hogy fejlődtem- Ezt a döntést meg tudod, hogy nem csak te kellett volna meghozd.

-Nem vagyok már a védtelen pici hugocskád, Carlo. -szakítottam ki a kezem az övéből, mire láttam a fájdalmat a szemében- Tudok döntéseket hozni nélküled is, ahogy a határaimmal is tisztában vagyok, minden a legnagyobb rendben lesz.-mondtam mostmár lágyabb és bűnbánóbb hangon

-Csinálj amit jónak érzel- elszakította rólam a szemét és a többiek után eredt. Fenébe a lobbanékony és sértődékeny olasz seggünkkel már egyszer.

Sóhajtva a nyomába szegődtem. Figyelmetlenségemben neki is mentem hátulról amikor megállt a tárgyaló ajtaja előtt. Rendeztem vonásaim és nagy levegőt véve beléptem a többiekhez. 

Nem nyúltam mellé amikor azt mondta szerintem alszanak. 20 pilótából 15 horkolt lecsúszva a székében, míg a többi vagy halkan beszélgetett vagy telefonozott. Egyikük a nagy ablak előtt állt, ahol én szoktam amikor elmerülök a gondolataimban bizonyos targyalások után. Az éberek felén fordultak elhallgatva, azokból akik aludtam meg egy páran felkeltek, de nagyja aludt tovább. Hogy mindenki felkeljen, Christian kivette a telefonját a zsebéből és csendre intett mindenkit, majd keresgélt egy picit. Ideadta nekem a telefonját ezután.