14

183 34 4
                                    

Kb fél óra utazás után kihajtottunk egy   úgymond domb tetején levő rétre.A széléről belehetett látni egész Hawkinst .Gyönyörű volt,ahogy a madarak csiripeltek ,ahogy a szellő megrebegtette a fűszálakat és a közelebbi bokrok koronáját.Már el is felejtettem hol vagyok és miért,csak bámultam a tájat.Eddie látszólag már egy ideje beszélt hozzám,de én csak a végét hallottam
-Ha nem tetszik mehetünk máshová-mondta
-Dehogy megyünk.Ez a hely csodaszép....imádom-erősködtem.Azt hiszem Eddienek elég elégedetlen cafka nőkkel volt dolga.Nagyon azt hitte hogy nem elégszem meg vele.
-De tényleg ha azt akarod elvihetlek máshová
-Eddie
-Csak nem tudom hová de majd
-Eddie
-megoldom
-EDDIE
-Igen?
-Nyugi.Nekem ez többet jelent mint egy luxus hotelvagy hasonló.Mindig is ilyen randira vágytam-ekkor realizáltam mit is hordok össze.Hülye vagy Rose?!Ilyen randira vágytam baszod.Egyszer fognád be a szádat.
-Randi?-lehergelő pimasz mosoly ült ki arcára.Az én arcom meg .....hát felvette a mostanában elég gyakran felmerülő rákvörös szinét
-Úgy értem....öhm.....hagyjuk-sütöttem le szemem remélve hogy nem feszegeti tovább a dolgot.Aha ,Eddie Munsontól ez nem elvárható.
-Rose-egyre közelebb jött én pedig hátráltam.Legnagyobb szerencsémre egy aranyos kis kő valahogy mögém került akadályozva tolatásomat.Tehát megbotlottam és hátre estem.Ha még nem lett volna elég elkezdtem gurulni.
-Várj én is jövök-mondta a göndör két röhögés között.Csak gurultam és gurultam egészen a domb alljáig.Mikor már a vízszintes részre kerültem nem gurultam tovább ,viszont a mögöttem száguldó eddie igen.Végül valahogy úgy sikerült hogy felettem állt meg két tenyerével kitámasztva magát,nehogy rám essen.
-Nem menekülsz előlem kedves.És ami a randit illeti-kezdett bele de félbeszakítottam
-Tudom hülyeséget mondtam és sajnálom és nem akartam és megértem ha nem-minden olyan gyorsan történt,mégis mintha lassított felvételben történt volna.Ajkait hirtelen enyémnek tapasztotta,mintha egy egész űrt tolt volna ki kettőnk közül .Amilyen hirtelen olyan gyengéd és érzelmes volt.Pár másodperc után,amik mellesleg számomra világot jelentő óráknak tűntek távolodni kezdett.
-Megint túl sokat beszélsz-mondta végig tartva a szemkontaktust -Szeretlek Rose-homlokát enyémnek támasztotta várva válaszomra.Szavai egészen lelkemig hatoltak,igaz féltem de közben majd kiugrottam a bőrömből.Nem hittem volna hogy valaha ekkora fordulatot vesz az életem.
-Szeretlek Munson
Továbbá egymás mellett feküdtünk a réten és beszélgettünk .Mindent elmeséltünk egymásnak,legalábbis amennyi belefért .Már lassan kezdett lemenni a nap .Úgy gondoltam ideje menni
-Eddie
-Mhm?
-Azt hiszem lassan haza kéne indulnunk
-Nem megyünk haza kedvesem-mondta ,mire kérdőn néztem rá.-Ez ilyen kemping szerűség .Allhatunk sátorban is,vagy a kocsiban is,ahogy óhajtod
-De mi lesz a bátyámmal?Nem tudja higy hol vagyok és mindjárt hazaér-Ha Steve megtudná hogy Eddie Munsonnal hempergek egy réten,és itt is alszom mindkettőnket megöl
-Harrington miatt ne aggódj.Beszéltem vele és leokézta-mi a.....Az én bátyám,Steve Harrington megengedte hogy Eddie Munsonnal kempingezzek.....kettesben?!
-Egy Steve Harringtonról beszélünk?-néztem rá értetlenül mire önelégült vigyorral felkapott a hátára és felvitt a dombtetőre ahol a kocsi van.
Elővettük a sátrat majd megpróbáltuk felállitani.Már majdnem megvolt mikor Eddie hirtelen felszisszent
-Ohh baszki-odamentem hozzá .A sátor egyik tartója megvágta az ujját .
-Hadd segítsek-mondtam majd egy papirzsepivel körbetekertem és mivel nem volt jobb ötletem egy kis hajgumival lerögzítettem.
-Köszönöm kedvesem-nézett rám hálás tekintettel ,én meg csak megöleltem.

Freak love 𓆩❤︎𓆪  Eddie Munson ff./Where stories live. Discover now