Sziasztok. Végre összeszedtem magam és sikerült a fél reakciót megírnom. Később (vagy még a mai nap folyamán) hozom ennek a frissítését, de addig is szeretnék mondani (számomra) fontos dolgot. Nos, újra publikáltam az OS gyűjteményem és miközben javítgatom rájöttem, hogy igenis szeretek ilyen típusban is történeteket alkotni. Bár nem a legjobbak, de szeretnék akár kérésre is írni. Szóval, ha igény van rá az első négy OS kérést meg fogom írni, aztán meglátjuk, hogy folytatom-e vagy sem.
UI: Privátban ez ügyben nyugodtan írhattok rám. (Nem csak a bangtan tagokkal lehet kérni)
╚»★«╝ Bondage ╚»★«╝
🅹🅸🅽
– Nem vagyok biztos ebben a T/N-ah – motyogta szkeptikusan Jin miközben alattad feküdt az ágyon. Azonnal abbahagytad, amit csináltál, és hagytad, hogy a bilincs, amit tartottál, leessen az ágyra.
– Mi miatt aggódsz? – érdeklődtél, teljes figyelmedet rá szentelve.
– Én csak...mi van, ha történik valami, és abba kell hagynunk? – nem bírtad tovább hallgatni ezeket a butaságokat, így elhallgattattad egy hosszú, szenvedélyes csókkal.
– Bébi, vegyél egy mély lélegzetet, jó? – kérted kedvesem amire válaszként bólintott. – Először is, ezekhez nincs kulcs, így ha kell, magad is kiszabadulhatsz Jinnie. Nem kötelezlek semmire. A te döntésed mit szeretnél – suttogod fülébe erotikusan, a hatás kedvéért pedig még a füle mögötti finom részt végigcsókolod.
– Mm, rendben – egyezett bele párod te pedig győztesen mosolyogtál, mielőtt újra kezedbe vetted a bilincset és hozzáfogtad a csuklóját a mögötte lévő fejtámlához. Miután végzett, hátradőlt.
– Alig várom, hogy jól érezzük magunkat Jinnie – suttogtad, miközben végigcsókoltad a mellkasát, és a boxere felé haladtál. Jin némán nézte, ahogy lehúzod az utolsó textilt, a farka már szinte kőkemény volt.
– Bassza meg jagi – fújta ki Jin az eddig bent tartott levegőt, majd hátravetette a fejét.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
🆈🅾🅾🅽🅶🅸
– Jaj, kicsim – nyögte Yoongi, miközben ujjaival könnyedén végigsimított az arcodra. – Nagyon csinos vagy így – motyogta kipirult orcákkal mindvégig a szemedbe nézve. Tudta nagyon jól mennyire szeretsz ilyenkor hangot adni elégedettségednek, de mivel éppen foglalt volt valamivel, lehetetlen volt ez most számodra.
– De tudod még ezt a látványt tetőzni baby, csak el kell nyelned teljesen. Mit gondolsz, képes leszel rá? – néha megállt a mondatában hiszen mindvégig dolgoztál rajta nem kímélve őt, de végül sikerült kimondania amit szeretett volna. Kétségesen tetted amire kért, azonban egy idő után öklendezni kezdtél, mire rosszallóan megcsóválta a fejét – Tudod, hogy nem szeretlek megbüntetni, kicsim, de te sosem tanulsz.
