Bts reakciók (III)

*ੈ✩60

Úgy döntöttem maga a szülésről nem fogok írni, így tehát a pregnant serie-t lezártam, szóval tovább léphetünk a baby series-hez. Remélem ezt is annyira szeretni fogjátok mind az eddigi részeket. Jó olvasást. 💜

╚»★«╝Először tartja kezében a babát╚»★«╝

🅹🅸🅽

Miután megmosdatták a kisfiútokat, Jin úgy döntött hogy majd megvár a kórterembe. Finoman leült a szoba sarkában lévő fotelba, és lenézett a kisfiatokra.

– Szia, kisfiam – suttogta. – Én vagyok az apukád – a kicsi mintha értette volna mit mond, hadonászott az apja karjában, miközben kinyújtotta karjait a takaróból. – Én és anyukád olyan régóta vártunk rád – ismerte el Jin. – Mindketten nagyon fogunk szeretni, Ryuji – az ajkaihoz emelte és gyengéden megcsókolta a homlokát. Ekkor a nővérek visszatolta az ágyad a szobába. – Nézd kijött kisfiam – mosolyodott el, miközben úgy fordult, hogy a kicsi arca feléd legyen, pedig a szeme csukva volt. – Ez anya.

– Szia! – motyogtad, és még mindig nagyon fájt mindened, de amint megláttad a kicsit minden fájdalom semmisé vált. – Hozd ide. Hadd lássam őt. – kérted férjed miután magatokra hagytak a nővérek. Jin bólintott, és felállt a székről, mielőtt odalépett hozzád. Leült melléd az ágyra, és lehajolt, hogy gond nélkül oda adja a picit. 

– Olyan ügyes voltál jagiya – dicsért Jin, amitől elpirultál.

🆈🅾🅾🅽🅶🅸

– T/N, most kicsit rendbe kell szednünk – mondta az orvosod, te pedig bólintottál válaszként. Felnéztél Yoongira, aki áthajolt az ágy szélén, és a lányotokra nézet, aki még mindig a mellkasodon feküdt.

– Vedd el oppa – biztattad, mire ő rád nézett. Miután bátorítóan mosolygott rá, felsóhajtott, és gyengéden felemelte a kicsit a mellkasodból. – Vigyázz a fejére, kicsim – mondtad, mire a férfi bólintott, és a feje hátuljára tette a kezét, miközben tartotta. Miközben az orvos és a legjobb barátod segítettek kitakarítani és átöltözni, Yoongi a kislányotokkal körbejárta a kórházi szobát.

– Én vagyok az apukád, kislányom – suttogta, és a lány tágra nyílt szemekkel nézett fel rá. – Tudod, sokkal kisebb vagy, mint gondoltam – kuncogott, és a kicsi erre megmozdította a karját.

🅷🅾🆂🅴🅾🅺

– Annyira büszke vagyok rád, jagiya – vigyorgott Hobi, miközben melléd ült a kórházi ágyadon.

– Tudom oppa, már vagy ezerszer mondtad el – kuncogtál.

– Életem végéig mondani is fogom. Úgy értem, te szülted ezt a két gyönyörű kis embert – kuncogta, miközben lenézett az ikrekre, akik mindketten a mellkasodon pihentek. Ekkor egy nővér lépett be a szobába, hogy megbizonyosodjon arról, hogy mindenki jól van

.– Tudja újdonsült apuka – szólalt meg a nővér. – Segít ha a babák az apuka mellkasán is fekszenek. Sokkal hamarabb fognak kötődni az apukájukhoz – erre persze felragyogott a szeme és rád nézett engedélyt kérve, mire hevesen bólogatni kezdtél. A nővér segített férjednek mellkasára tenni a piciket, először a kislányotokat tette bal oldalt, majd ezt követően a kisfiút is. Hoseok először levegőt sem mert venni nehogy felkeljenek azonban a gyerekek nyugodtan szundítottak tovább mintha misem történt volna. Óvatosan mindkét baba hátára tette kezét és apró körkörös mozdulatokkal kezdte dörzsölni a hátukat. Leírni nem tudod azt a boldogságot amit ez a látvány okozott.

🆁🅼

– Vedd fel oppa – mondtad, miközben megpróbáltad odaadni neki a babát, de ő megrázta a fejét.

– Nem tudom jagi – motyogta kétségbeesetten – Túl kicsi, összetöröm. – normális esetben csak nevettél volna rá, azonban most voltál túl életed első szülésén, és semmi sem fájt annyira mint ez, az érzelmek túlcsordultak benne, ráadásul még a férjed is egy nyuszi. 

– Hogy Zeusz verje botját fenekedbe – kiáltottál fel, mire megilletődve pislogott rád – Te csináltad ezt a gyereket, úgyhogy a karjaidba veszed vagy isten a tanúm, hogy kiheréllek – morogtál rá, mire fülét-farkát behúzva leült melléd az ágyra. nevettél. – Vigyázz, hogy erősen tartsd a kis fejét – emlékeztetted, a biztosság kedvéért ott tartva a kezed ha valami történne. Bár úgy tartotta ahogy mondtad, de még mindig nagyon merev volt egészen addig míg a pici nyöszörögni kezdett. 

– Semmi baj kis herceg, apa itt van – csókolta meg óvatosan homlokát, mire képtelen voltál érzéseidet magadban tartani és könnyeid utat törtek maguknak. 

 🅹🅸🅼🅸🅽

Miután megpusziltad a kisfiad homlokát odaadta az újdonsült apukának, hogy téged rendbe tudjanak szedni. Szó nélkül a kórterembe ment óvatosan leülve egy székre szüntelenül a kicsit nézve.

– Szia Jihoon – suttogta Jimin, mire a kicsi próbálta kinyitni szemét, ahogy meghallotta apja hangját – Remélem felismered apa hangját, hiszen sokat beszéltem hozzád és énekeltem. Már nagyon vártalak, hogy kigyere anya pocakjából – suttogta mintha csak egy titok lenne. Utolsó vonásáig pontosan úgy nézett ki mint Jimin, le sem tudta őt tagadni. – Igaza volt anyukádnak mikor azt mondta, mini Jimin leszel. 

– Jimin-ssi – szólítottad fel, mire Jimin felnézett rád. – Hozd vissza hozzám. Szeretném megölelni. 

– Kilenc hónapig volt a pocakodban. Hadd legyen még egy kicsit velem – suttogta szüntelenül a picit nézve. Csak nem akarta elhinni, hogy ezt a csodát ő csinálta. Meghatódva nézted őket.

 🆃🅰🅴🅷🆈🆄🅽🅶

A szülésznőd segíteni kezdett, hogy átöltözz a szülés után, és Tae-t hagyta, hogy a kicsit elvigye a hálószobátokba. 

– Szia, kis hercegnőm – vigyorgott szélesen Taehyung könnyes szemekkel, miközben lenézett a lányára. – Fogalmad sincs, mennyire izgatott vagyok, hogy végre láthatlak. – érintettem meg finoman a pici orrát sajátjával, ezzel a legédesebb látványt biztosítva neked. 

– Meg akarod fogni jagiya? – kérdezte miután kényelmesen elhelyezkedtél az ágyon. Válaszként bólintottál mire hátad mögé ült majd karjaidba adta kislányotok. – Gyönyörű akárcsak édesanya – suttogta füledbe egy csókot adva arcodra.

🅹🆄🅽🅶🅺🅾🅾🅺

Férjed a mellkasához szorítva a karjába vette Junghwat. Kiszállt a kádból, és bement a kórházi szobádba. Észrevette, hogy bár meg van tisztítva kislánya még mindig meztelen, így tehát gondolkodás nélkül elővett egy pelust, majd szépen ráadta. Illetve a kis rozsaszin pólyát is, amit otthonról hozott. 

– Annyira pici vagy és aranyos – mosolyog, miközben újra felveszi kislányát – Kis angyalom – suttogja, miközben megcsókolja a lány arcát. Lassú léptekkel haladsz az ágy felé egy nővér segítségével, miközben Jungkook aggódva nézi minden lépésed. 

– Már bepólyáztad? Kis szuper apa vagy – mosolyogtál büszkén rád, mire közelebb lépett és átadta a kislányát.

– Nagyon jól csináltad T/N-ah – mondja, és mosolyogva felnézel rá. Lehajol és gyengéden megcsókolja ajkaidat. – Szeretlek.

– Jobban szeretlek Kookie.