Bts reakciók (III)

✨15

╚»★«╝ Az első ultrahang ╚»★«╝

🅹🅸🅽

– Kim T/N? – a nővér kiáltott, mire Jinnel együtt felálltatok. Követétek őt egy üres kórterembe és megkért, hogy várjatok ott mivel az orvos még nem végzett a másik beteggel.

– Jól vagy? – kérdezte Jin, miközben figyelte, ahogy idegesen harapod a körmeidet. Ránéztél, és félénken leengedted a kezed a szádtól.

– Félek, Jinnie – motyogtad. Az említett tudta, hogy ez komoly, mert csak akkor hívtad Jinnie-nek, amikor komolyan féltél valamitől. Felállt, és leült melléd a vizsgálóasztalra, és átölel karjaival. – Oly sokáig próbálkoztunk, mi van, ha hamis pozitív eredmény? Vagy mi van, ha valami baj van a babával?

– Tudom, hogy félsz, én is félek jagiya, de ő a mi kis picurunk. Biztosan jól érzi magát odabent – suttogta Jin több csókot is adva a még lapos pocakodra, ami mosolygásra késztetett. Nem sokkal később besétált az orvos, majd szépen elmagyarázta mit fog tenni. Kissé megijedtél mikor megérezted a hideg gélt, amit az ultrahang pálcával szétkent.

– Nos, ott van – mutatott egy kis körre a képernyőn. Az állad leesett, ahogy a benned lévő kis apróságot nézted. Nem tudtál egy szót sem kiejteni annyira meglepődtél ugyanakkor hatalmas boldogságot éreztél. Lassan férjedre pillantottál, aki könnyes szemekkel meredt a monitorra.

🆈🅾🅾🅽🅶🅸

– Ez furcsa – motyogta Yoongi, miközben leült a melletted lévő székre. – Ma valóban látni fogjuk a babánkat. Csak furcsának tűnik – vonta meg a vállát. Kuncogtál és megráztad a fejed.

– Úgy csinálsz, mintha soha nem hallottál volna az ultrahangról Yoongi – bökted meg kissé a karját, amire elmosolyodott.

– Ó, fogd be te nőszemély és örülj –  morogta, ám nem tudta folytatni ugyanis belépett az orvos. Amint a bemutatkozás megtörtént az orvos elkezdte beállítani a szükséges eszközöket az ultrahanghoz, közben szépen elmagyarázta mik lesznek a következő lépések.

– Egy férfi orvos T/N? – sziszegte. Megforgattad a szemed, miközben felemelted az inged alját.

– Nem tudtam ellenőrizni, ki az orvosom, Yoongi. De végül is nem mindegy, csak a pici legyen egészséges.

– Magadról ne feledkezz meg jagiya. És ön jobb ha kizárólag csak a gyerekre fókuszál – fenyegette meg az orvost, aki mosolyogva bólintott. – Ugye ö a kis hercegnőm? – kérdezte a monitorra pillantva.

– Igazából még túl pici, hogy tudjuk a nemet, de igen. Ő a kis babájuk – még soha nem láttad ennyire boldognak Yoongit és nem is gondoltad volna, hogy ennyire érzéki is tudd lenni. De határozottan tetszett ez az oldala is.

🅷🅾🆂🅴🅾🅺

– Mindketten készen állnak arra, hogy lássák a babát? – kérdezte az orvosod, mire válaszként hevesen bólogatni kezdtetek. Mindketten izgatottan néztétek, ahogy a pálcával a gélt a pocakodra keni. Néhány másodpercig csend volt, aztán két különálló hangra lettél figyelmes.

– Ez...doktor úr ez...? – nagyon megijedtél, hogy esetleg baj van a picivel, ám az orvos kedvesen mosolyogva a monitorra mutatott.

– Két szív hang van. Gratulálok, ikreket vár. – először nem tudtad mit mondj. Sokáig még egy baba is igencsak sok volt számodra, de hogy rögtön kettővel kezditek...elképzelni sem tudtad, mihez kezdesz majd két kisbabával, főleg ha olyan kis aktívak lesznek mint apjuk, de ahogy férjedre nézel, ahogy látod rajta a büszkeség és mérhetetlen szerelem, boldogságot, minden kételljed elillan.

🆁🅼

– Namjoon, tedd le! – megszidtad, és azonnal ledobta a kezében lévő sztetoszkópot. – Remélem, nem fogsz semmit csinálni a szülőszobabán.

– Természetesen nem jagiya. Támogatni foglak, mint egy jó férj – mosolygott, miközben visszasétált oda, ahol ültél.

– Vagy a kíváncsiságot mégis győzni fog – felnevettél mire elpirult. Megborzongtál, ahogy az orvos a hasadra tette a gélt, amitől Namjoon megragadta a kezed.

– Látod itt ezt a kis fekete pontot? – az orvos rámutatott, és össze kellett hunynod a szemed, hogy bármit is láss – Ez a te babád.

– Hú – sóhajtott Namjoon csodálkozva. – Jagi, ez a mi babánk.

– Feltételezem, hogy ti ketten szeretnétek képe...

–  Igen, ha lehet minél többet – nem is várta meg míg befejezi az orvos annyira fellelkesült.

🅹🅸🅼🅸🅽

– Sírni fogsz.

– Nem, én nem!

– Jiminie, mindketten tudjuk, hogy állsz az ilyen dolgokkal – mosolyodtál rá gyengéden megérintve kezét.

– De ez nem jelenti azt, hogy sírni fogok – erősködött de mindhiába, tudtátok jól, hogy amint megmutatja nektek az orvos a picit, egyből elsírja magát. De te sem voltál másképp ezzel.

– Ez a szívverés – mosolygott az orvosa. – És itt a babád – mutatott a képernyőre mikor hallani lehetett a tipikus szívhangot.

– Olyan erős a szívverése és olyan pici – suttogta Jimin szüntelenül a képernyőt nézve.

🆃🅰🅴🅷🆈🆄🅽🅶

– T/N, nem várhatunk hiszen vannak más pácienseim is – mondta az orvosa. Vonakodva ugyan de bólintottál, és követte őt egy vizsgálóterembe. Ma volt az első ultrahang, de Taehyung a fiúkkal dolgozott és emiatt nem igazán szeretted volna ha előre vesz téged. – Az ultrahangról mindig tudunk fotókat adni, amit megmutathat neki – próbált vigasztalni az orvos.

– De ez akkor sem olyan, mégis csak Taehyung az apja. Nem lehetne más időpontot kérni? – leültél a vizsgálóasztalra, hatalmas szemekkel nézve az orvosra, hátha megkegyelmezz, de ekkor hirtelen kinyílt az ajtó és egy kipirult külsejű Taehyungot tárt eléd.

– Nem késtem el, ugye? – kérdezi, miközben benéz a szobába. Kinyújtod felé a karjaidat, ő pedig gyorsan odamegy hozzád, és lehajol, hogy csókokat adjon a homlokodra, arcodra.

– Valójában épp most próbáltam más időpontot kérni – mosolyogtál. Az orvos ezek után minden elkészített az ultrahanghoz.

– Nézd jagiya, a mi kis gyönyörű babánk – sikította Tae, és megszorította a kezed.

– Szeretnéd hallani a szívverést? – kérdezte az orvos, mire mindketten gyorsan bólogattak. Megnyomott egy gombot, és hamarosan folyamatos koppanó hangot hallottál. – A kicsinek jó erős szívverése van.

– Ez a legszebb dolog, amit valaha hallottam – mosolygott szélesen Taehyung.

🅹🆄🅽🅶🅺🅾🅾🅺

Te és Jungkook a vizsgálóteremben ültetek, és arra vártok, hogy az orvos bejöjjön. A  hányinger különösen erősen sújtott az elmúlt napokban, így enyhén szólva is ingerlékeny voltál.

– Örökké tart – nyögted hangosan. – Csak haza akarok menni és lefeküdni.

– Kicsim, még csak 10 perc telt el – kuncogott Jungkook.

– Nem érdekel – sziszegted. Jungkook mostanra jobban tudta, hogyan kezelje ezeket amitől néha rosszul érezted magad, hiszen ne vagy valami könnyű eset ha nyűgös vagy, vagy éppen hisztizel. – Sajnálom Kooko. Csak fáradt vagyok.

– Tudom, kicsim, nem kell bocsánatot kérned – mosolygott, miközben lágyan megcsókolt, amitől elmosolyodtál. Kinyílt az ajtó, és mosolyogva lépett be az orvos. Gyorsan bocsánatot kért és máris neki látott a munkának.

– Itt van – jelentette be, és a képernyőre mutatott. Mindketten tágra nyílt szemekkel bámultátok a képernyőt, elképedve az előtted lévő látványtól.

– Olyan pici – kuncogott Jungkook.