Bts reakciók (III)

★彡 90 彡★

╚»★«╝Amikor fanfiction olvasol ╚»★«╝

🅹🅸🅽

Túlságosan elfoglalt vagy a barátodról szóló kedvenc fanfic olvasásával, hogy nem veszed észre őt. Elmosolyodik, amikor a kanapén lustán fekve talál rád, de érdeklődése kíváncsivá teszi, amikor észreveszi, hogy túlságosan elnyelte a mobiltelefon a figyelmed. Csendes léptekkel indul feléd, és a hátad mögül lekukucskál a képernyőre.

Amikor Seokjin azt mondta, hogy szeret enni, akkor nem vetted észre, hogy ilyen alkalmatlan értelemben gondolta. Lenyalja a csokoládét ajkairól, nyakáról, kulcscsontjairól, végül lejjebb ereszkedik meredező mellei felé.

– Jaj! – kiáltja zavartan, te pedig összerándulsz a hirtelen hngzavartol, a mobilod kicsúszik finom ujjaid közül, és a szőnyegpadlóra esik. Pír kúszik az arcodon, és azon tűnődsz, mióta volt itt, és kémkedett utánad. Amikor felnézel, hogy találkozz a pillantásával, azt látod, hogy a füle minden másodpercben felforrósodik. Arcán a sokk és a szórakozás keveréke ül ki. – Soha nem gondoltam volna, hogy az ilyen dolgok érdekelnek. Ahelyett, hogy olvasol róla, egyszerűen elmondhatnád mire vágysz.

🆈🅾🅾🅽🅶🅸

Yoongi nem túl társasági ember, és szereti önmagában tartani az érzéseit, de ha rólad van szó, teljesen más emberré válik. Még a legmélyebb és legsötétebb titkát is megosztja veled. Szóval ma délután egy új dallamot játszik a zongorán, várva a véleményedet. De amikor egy percnyi játék után sem reagálsz, megáll és megfordul, hogy lássa mi érdekesebb nála. Összeráncolt szemöldökkel pillant irányodba, mivel ez az ötödik alkalom ezen a héten, hogy figyelmen kívül hagyod őt. Amin nem szokásod. Félretolva mindent ami előtte hevert, feléd megy, és amint észreveszed, hogy bosszúsan lépked, megpróbálod a hátad mögé rejteni a telefont. Legnagyobb megdöbbenésédre sikerül kiragadnia a kezedből.

– Yoongi várj... – egy kézlegyintéssel elhallgatat, és inkább a telefon képernyőjét nézi. Elrakja a mobiltelefont, elmosolyodik, és néhány centiméterrel közelebb áll hozzád, csak egy lélegzetnyi távolság van köztetek, mielőtt lecsap ajkaidra. Először összezavarodsz és megdöbbensz, mert nem haragszik rád, amiért ilyesmit olvastál. De elég hamar tudtodig jut, hogy bizony most Min Yoongi a stúdiójában fog a magáévá tenni, éppen úgy ahogyan olvasta.

🅷🅾🆂🅴🅾🅺

Hoseok szeret táncolni, de minden alkalommal, amikor megjelensz a stúdiójában, öröme tízszeresére nő. Gondoskodik arról, hogy a legjobbat adja, amikor a közelben vagy. Ma mégis úgy érzi, hogy lelkesedése alábbhagy a kezedben lévő kis, ívelt tárgy miatt. Túl elveszetten bámulod a mobiltelefonod képernyőjét ahhoz, hogy bármit is figyelj rá. Sóhajt egy darabig, és folytatja, remélve, hogy végül elrakod a telefont, és visszatérsz az előadásához. És mégis, meghiúsítod az elvárásait. Még néhány perc elteltével sem állsz meg. Viselkedésedtől felbosszantva abbahagyja a zenét, és a kanapé felé vonul, amelyen ülsz, és túlságosan elmerültél az olvasásban, hogy észrevedd őt. Egy gyors mozdulattal megragadja a figyelmed tárgyát, és megnézi, mi köti le ennyire a figyelmed.

Hangos nyögések szöknek ki duzzadt ajkaidat, miközben Hoseok egyenesen a stúdió falához nyomva dug. Itt viszont megáll az olvasásban és kuncogni kezd, amit te is követed őt, bár kínosan érzed magad.

– Véletlenül találtam ezt a neten, és úgy döntöttem, hogy megnézem... – védekezően beszélsz.

– Oh valóban? De ha gondolod kipróbálhatjuk.

🆁🅼

Meglep de ugyanolyan boldog vagy, hogy ma Namjoon korábban tért haza, mint máskor. Öleléssel köszöntöd, amikor kinyitja az ajtót. Amíg mosolyogva távozik fürdeni, átmész a konyhába, hogy felmelegítsd az egy órája főzött ételt. Amikor Namjoon belép a hálószobába, elkezdi levetni a ruháit. Alig gombolta ki az ingét, amikor észreveszi a mobiltelefon képernyőjét, és rájön, hogy az nyitva maradt. A kíváncsiság úrrá lesz rajta, és bekukucskál.

Miután az ágyhoz bilincselte a karját és a lábát, Namjoon lemosolyodik rá. Incselkedve mutogatja előtte a selyem anyagot, mielőtt a szeme köré kötné, így teljesen sebezhetővé válik. Namjoon a végén elolvassa az egész bekezdést, majd felfelé görgetve rájön, hogy ez az egyike azon m-besorolású „Idol X Reader" fanfikcióknak, amelyeket akkor olvastál, amikor nem volt otthon. Szórakozottan megrázza a fejét, és fürdés helyett visszaindul a konyha felé. Hatalmas öleléssel lep meg.

– Joonie, azt hittem, fürödsz. – motyogsz, és előhúzol egy pár edényt.

– Meggondoltam magam... – mondja, és észreveszed a hangja kötekedő tónusát. Azonnal hátradöntöd a fejed, és zavartan pislogsz rá.– Kicsim, fürödjünk együtt. – suttogja, és a füledet a fogai közé veszi, miközben kezei elkezdenek barangolni az alakodat. Halk nyöszörgés szökik ki az ajkaidból. – Még a szemedet is bekötöm.

🅹🅸🅼🅸🅽

Tudod, hogy már régen elkezdtél randevúzni Park Jiminnel, és túlságosan is rajongsz ahhoz, hogy még mindig fanfikciókat olvass róla. Miközben édes barátod a táncmozdulataival van elfoglalva a közelgő előadáshoz, leülsz közös ágyad plüss matracára, hogy elvonultan élvezd az olvasást. A lélegzeted elakad minden olvasott szónál, és hamarosan túlságosan elveszett leszel ahhoz, hogy észrevedd a hálószoba ajtajának kattanását. Hirtelen a hátad mögött érzed a barátod kemény mellkasát, de nem mersz hátranézni, mert túlságosan zavarban vagy. Látta, amit olvasol? Ez az oka a hallgatásának? Egy pillanattal később kinyújtja a kezét, és ráesik a derekad ívére, ahonnan kínzóan lassan siklik le délre, ujjai a bugyid vékony anyaga alá csúsztatva súrolják a már nedves valódat. Diadalmasan mosolyog, amikor zihálsz, nem csak a tette miatt, hanem amiatt is, hogy bemutatja az egész könyvet, amit olvastál. Egy idő után abbahagyja a lüktető csiklód masszírozását, fejét a válladra hajtja, miközben azt mormolja.

– Mi a varázsszó, hercegnő? – kissé elkerekedik a szemed, amikor rájössz, hogy valójában nem téged néz, hanem a fanfiction következő néhány sorát fürkészi. Meglepő, de ugyanolyan izgató, hogy pontosan azt tervezi, amit olvastál.

– Kérlek daddy – és már nem is kell több neki.

🆃🅰🅴🅷🆈🆄🅽🅶

Amikor Taehyung csatlakozik hozzád az erkélyen, ahol általában felállítod a vásznat a festéshez, csalódottan és összezavarodottan érzi magát, hogy nem talál ott. Kicsit körülnéz, és azt látja, hogy egy sarokban összebújva teljesen a telefonodba vagy merülve. Elmosolyodik, hogy milyen aranyosan nézel ki, csak a szürke pulcsiját viseled, semmi többet. Fürge léptekkel mögéd kerül, hogy megijesszen, de ekkor a szeme megakad valamit a telefonod képernyőjén... na, nem egészen valamit, csak a saját nevét. Kíváncsian elkezdi olvasni mindazt, ami felkeltette az érdeklődését.

– Tae, meg tudom magyarázni... – motyogod idegesen, amint észrevetted, hogy ott van. Nem kímél, amikor az ölébe lök téged keményedő tagjára. Nem vesztegeti az idejét azzal, hogy leveszi a nagy kapucnis pulcsit egyenesen szemeidbe néz.

– T/N – mondja mély, rekedt hangján – ha van valami, amit szeretnél – kicsatolja az övét, és keményen a vékony csuklódra köti – akkor egyszerűen kérdezhetsz ahelyett, hogy magadban tartanál mindent – az utolsó szavakat a füledbe súgja, ajkait végighúzza az arcodon, amíg meg nem találják a tiéd.

🅹🆄🅽🅶🅺🅾🅾🅺

Abban a pillanatban, amikor Jungkook kimegy a tornateremből, elveszve a mobiltelefonodban talál téged. Elmosolyodik, amikor egy ötletöl vezérelve, csendes lépteket tesz feléd. Mivel több centivel magasabb nálad, könnyen lenézhet, és nézheti, mit csinálsz. Szemei ​​elkerekednek, és arca halvány rózsaszín árnyalatúvá válik, amikor rájön, mit olvasol. A mosolya azonban egy perc múlva visszatér, amikor kikapja a telefont a kezedből, és kötekedően az arcod elé villantja.– Kookie, add vissza! 

– Könyörögj érte – pontosan azokat a szavakat idézi, amelyeket a fanfictionben olvasott. – Tényleg ezt akarod, igaz? – kérdezi komoly hangon, de nem tehetsz mást, mint a csupasz mellkasát és a tökéletesen meghatározott hasizmokat bámulni. Tekinteted elsötétül, és félénken elnézel. Amikor közeledik feléd, zsebre teszi a telefonját, karjait leereszkedve pihenteti a csípőjét. – Gyerünk T/N, könyörögj érte.