Bts reakciók (III)

*ੈ✩66

╚»★«╝Találkozás a családdal/Első találkozás a fiúkkal ╚»★«╝

🅹🅸🅽

- Kopp kopp - nézel fel, és látod, hogy anyád és apád bejönnek az ajtón. Szélesen mosolyogsz, miközben anyukád odarohan az oldaladhoz, és puszit nyom a homlokodra.

- Szia anya - kuncogsz.

- Szia édes. Hogy vagy? Hogyan érzed magad?

- Elég jó - nevetsz.

- Annyira aggódtunk, amikor Jin felhívott minket, hogy beindult a szülés - adta tudatodra apád.

- Mi is az voltunk, de szerencsére minden remekül ment - ​​bólintottál. Ekkor ismét kinyílt az ajtó, és Jin lépett be rajta, a karjában tartotta Ryujit. A szeme elkerekedett, és a mosolya is, amikor meglátta anyukádat és apádat.

- Sziasztok - köszönt Jin, és ugyanezt tették a szüleid is. - Gondolom, mindketten eljöttetek a kicsihez? - mindketten bólintottak, és odamentek hozzá. Jin finoman átnyújtotta anyukádnak, és a szeme könnybe lábadt.

- Gyönyörű - szipogott.

- Hogy van? Egészséges? - kérdezte édesapád mosolyogva.

- Teljesen egészséges, ne aggódjatok - magyarázta Jin, miközben képet készített a - most már - nagyszülőkről, ahogy a kis unokájukat csodálják.

🆈🅾🅾🅽🅶🅸

- Hajrá Yoongi! - biztatta Taehyung

- Nem

- De kezet mostunk! - tette hozzá Jungkook.

- Nem érdekel. Azt mondtam, nem.

- Yoongi - nevettél, és nem hitted el, milyen nevetséges. - Hadd fogják meg.

- T/N, tudod, mennyire érzékenyek a csecsemők a betegségekre - mondta Yoongi, és könnyed pillantást vetett rád.

- Kicsim, őszintén kétlem, hogy megbetegszik a fiúktól, akik megfogják - mondtad. Miután halványan elmosolyodott, és duzzogós arcokat kapott a tagoktól, Yoongi nagyot sóhajtott, mielőtt átadta Jaehwat Hobinak.

- Vigyázz a fejére - utasította Yoongi.

- Tudom, hogyan kell fogni egy babát - gúnyolódott Hoseok, mielőtt lenézett a kicsire.

- Esküszöm, ha megbetegszik - morogta Yoongi, de te csak csitítottad.

- Nem fog. És tessék, le sem tagadhatod, milyen cuki - mutattál rá, miközben a fiúknak intettél, akik körül vették a kicsit.

- Rendben, ez nagyon aranyos, bevallom - vont vállat, te pedig megcsókoltad az arcát.

🅷🅾🆂🅴🅾🅺

- Tégy meg nekem egy szívességet édesem, csendben kell lennünk a babák miatt - tetted az ajkadra az ujjadat, miközben a másik oldalon lévő ágyukban pihenő ikrekre mutattál. Gyorsan bólintott az unokaöcséd, te pedig lehajoltál, hogy egy puszit nyomj a homlokára.

- Elnézést - mondta, miközben besétált szobádba, anyukád és sógornőd nyomában.
- Nem, semmi baj - mosolyogtál. Anyád odalépett és megcsókolta az arcodat.

- Hogy vagy? Milyen volt?

- Őszintén? Nem olyan rossz, mint gondoltam - vontál vállat. - Ráadásul Hobi csodálatos támogatást nyújtott - néztél a melletted ülő Hobira. Csak elpirult, ahogy felállt az ágyról.

- Szeretnéd látni őket? - kérdezte, és mindannyian bólintottak, mielőtt odamentek hozzájuk. - Itt van Jung Jangmi - mondta Hobi, miközben óvatosan felvette a kislányt majd átnyújtotta a testvérének. - És itt van Jung Jahoon - tette hozzá, miközben felkapta kicsit majd átnyújtotta az anyjának.