Bts reakciók (III)

★彡 20 彡★

Huh, hát nem is tudom milyen címe lehetne. Tanárok nem lehetnek, hiszen nem mindegyik tag az, viszont valamilyen szinten mégis köze van az iskolához, oktatáshoz...és bár (ha jól emlékszem) volt már hasonló rész, de ott azt hiszem konkrétan tanárok voltak. Szóval inkább csak képzeljétek úgy, hogy észreveszik/bevallják érzéseit egy diáknak. Remélem valamennyire érthető és nem lapoztok tovább, bár a nevek után mindenképp odaírom mivel foglalkoznak.

🅹🅸🅽 (Ápoló)

A suli atlétika csapatában, azon belül a leggyorsabb lány vagy, aki valaha tudod sprintelni. Jó, persze ez nem pontosan így igaz, hiszen előtted is voltak sokkal jobban, de hogy a mostani generáció csúcsán vagy, amire nagyon büszke vagy. Ma volt az a nap, amikor más iskolákkal versenyeztetek, és máris idegroncsá váltál. Jin volt az iskolai ápoló, jól ismert hihetetlenül jó megjelenéséről és ez iskolában felkapott téma, főleg a lányok körében. Meg persze a fiatal tanárnők körében is ez a helyzet, mert istenem, ki nem akarna egy ilyen jóképű pasit? Azonban a mai nap nem a tied volt. Ahogy elsült a fegyver (ami jelen esetben a tanár sípja volt) olyan gyorsan kezdtél el sprintelni amilyen gyorsan csak telt tőled, minek hála az első akadályt gond nélkül átugortad, ám a harmadik akadálynál érezted, hogy a lábad nekiütközik valaminek és a következő pillanatban máris a földön találtad magad. Seokjin tökéletesen látott mindent, hiszen az ablak éppen a pályára nézz. Elkerekedett a szeme mikor látta a történteket, főleg a fájdalomtól eltorzult arcod látványától. Sikerült a fejed is beverned, így elájultál.

Arra ébredtél, hogy egy fehér mennyezet van előtted, és lassan felültél, körülnéztél, és rájöttél, hogy a szexi ápoló rendelőben vagy. Elmosolyodtál, amikor megláttad Jint az íróasztala mögött ülni. Éppen fel akartál kelni, amikor lüktető fájdalmat éreztél a lábadon. Jin hallotta, hogy már magadnál vagy mivel az ágy egészen szép recsegő hangot adott ki magából, ahogy megmozdultál. Gyorsan felállt és odarohant hozzád. Meglepődve látta, hogy könnyek szöknek a szemedbe, először azt hitte, hogy a fájdalom miatt van, de nem így volt.

– Az iskola megbízott bennem és én ezt elcsesztem. Csalódást okoztam mindenkinek... – mondtad, és ez lassan feldühítette Seokjint, bár maga sem tudja miért. 

– Ez butaság T/N. Soha nem tudnál senkinek csalódást okozni. Hidd el, hogy mindenki nagyon aggódik érted – mondta mosolyogva, te pedig válaszul a nyaka köré fontad a karjaidat, és ajkaidat az övére tapasztod. Mert igen, senki sem tud róla de ez a férfi elcsavarta a fejed – vagy inkább te az övét-, és bár az állásával játszotok, mégis a lehető legboldogabbak vagytok.

🆈🅾🅾🅽🅶🅸 (Zene tanár)

Eljött az év végi projekt ideje, és minden osztálytársadnak ki kellett választania, milyen típusú projektet szeretne megvalósítani. Te úgy döntöttél, saját zongoradarabot írsz, abban a reményben, hogy a jó megjelenésű zenetanárt, Min Yoongit is lenyűgözöd. Eleinte figyelmeztetett, hogy nehéz lesz, de igazából nem foglalkoztál vele. Szerettél volna neki bizonyítani, reménykedve hátha felfigyel rád. De volt valami amiről még te magad sem tudtál. Lassan közelebb kerültél Yoongihoz minden magánóra után, de lassan félretoltad az érzéseidet és a projektre koncentráltál. Egyedül voltál a zeneteremben, a zongorán, amely a szoba közepén hevert, hogy befejezd a zongoradarab utolsó részét. Annyira koncentráltál a dalra, hogy nem vetted észre miszerint a tanár az ajtóból figyelt hosszú percek óta. 

– Gyönyörűen hangzik – megugrottál a halk hangra, és magad mögé pillantva láttad, hogy Yoongi a falnak dőlve mosolyog rád.

– Végre elkészült – elmosolyodtál, ő pedig odament melléd, és lassan eljátszotta a darabod elejét. Sok magánóra után már tudta, hogyan kell eljátszani gyönyörű darabodat. Együtt játszottál vele, egy hangszínnel magasabban, mint ő, azonban nagyon szép harmóniát adtál ki. Amikor befejezted, ő megfordult, hogy rád nézzen, te pedig ugyan ezt tetted. Odahajolt, de néhány centire megállt az ajkad előtt, mintha az engedélyedet kérné. Fogalmad sem volt miért ilyen közvetlen veled, hiszen soha nem mutatta jelét miszerint viszonozza érzéseid, így nem csoda, hogy teljesen megdöbbentett ez. Ám ennek ellenére kissé előre hajoltál, a következő pillanatban pedig puha, finom ajkait érezted a sajátodon.