Bts reakciók (III)

💭88

Az a helyzet, hogy nagyon későre jár, és még mindig nem voltál otthon. Jin attól félt, hogy valami történt veled. Nem bírta tovább, mert éppen a cipőjét készült felvenni, mikor is kinyílt a bejárati ajtó. Odaszaladt, hogy jobban lássa kedvesét.
- Hercegnő, mi a baj? Miért veszed ilyen nehezen a levegőt? - kérdezte, te pedig felnéztél rá.
- Sajnálom, azt akarták, hogy takarítsam ki a kávézót, és zárjam be, és levertem néhány poharat, ami összetört, így kellett vennem még néhányat, aztán láttam, mennyi az idő, és rohanni kezdtem.
-Ezért nem válaszoltál? - kérdezte Jin felakasztva a kabátodat és a táskádat.
- Meghalt a telefonom - mondtad, miután levetted a jobb cipődet. Jin odalépett hozzád és átölelt.
- Annyira aggódtam - mondta arcát a nyakhajlatba rejtve.

Yoongi felhívott, de a hangpostára váltott. Megpróbálta újra, és egy kicsit csörgött, de aztán újra a hangpostára kapcsolt. Arra gondolt, hogy alszol, ezért úgy döntött, hogy otthon fejezi be az utolsó néhány sort, mert aggódott amiatt, hogy nem veszed fel telefont.
Kivette a kulcsait a kabátzsebéből, és kinyitotta az ajtót, sötét volt és nagyon csendes, te pedig nem voltál sehol. Mivel említette, hogy sokáig lesz kora délután pedig nem válaszolt a hívásodra, úgy döntöttél elmész a szüleidhez, ahol pedig kissé elhúzódott a vacsora. De egyáltalán nem lepődött meg mikor beállítottál az ajtóban, sokkal inkább megkönnyebbült, hogy semmi bajod sem esett.
- Ha még egyszer eltűnsz és nem szólsz semmit, eskü kikötözlek az ágytámlához jagiya.

Namjoon folyamatosan üzent neked, de te egyszerűen nem válaszoltál. Jin javaslatára hívni is próbált de hangpostára kapcsolt, így hamar úgy döntött, a kelleténél hamarabb megy haza. A lakás zárva volt, semmi lámpa nem volt felkapcsolva, még a kis éjjeli sem, és mikor újra szeretett volna hívni, csakugyan a hangposta kapcsolt be. Hangos szitok szó hagyta el ajkait, mire felkeltél a kanapéról megijesztve őt. Nos, igen, mindenhol szétnézett a lakásban csak a nappaliban nem, holott ott ment el vagy négyszer melletted.
- Én nem tudom mi bajod Namjoon, de vigyél a hálóba mert hulla fáradt vagyok - nyújtottad ki mindkét kezet csukot szemekkel.

- Hoseok, történetesen egy perce írtál, és ugyanennyi idő alatt érek haza - szóltál a telefonba miután felvette párod.
- Igazából az nem egy perce volt, de mindegy. Nyitom az ajtót baby - hallottad ahol lépkedni kezd, arra következtél, hogy az ajtóhoz sétál, ami be is igazolódott mikor megláttad őt. - De közben eszembe jutott, hogy a lányokkal volt csajos napod, csak egy pillanatra bepánikoltam - vallotta be őszintén.
- De nincs semmi bajom oppa.

Mivel nem válaszoltál neki, úgy döntött előbb indul haza, de útközben mégis a munkahelyed irányába fordult. Aggódott, hogy történt valami, hiszen mindig válaszolsz neki. Ha nem is rögtön, de válaszolsz. Ám amikor megérkezett, te nem voltál sehol. Egyik munkatársad szerint fél órája elmentél. Nagyon megijedt ugyanakkor megkönnyebbült, mikor nem volt kulccsal bezárva az ajtó, a késői vacsora pedig kitálalva az asztalon.

De ennek ellenére Taehyung csak érted ment, mire mosolyogva száltál be a kocsiba.
- Szóval mégis csak meggondoltad magad? - húztad fel a szemöldököd becsatolva a biztonsági övet.
- Gondoltam elugrunk vacsorázni.
- Vacsorázni? - csodálkozva néztél rá, és ekkor vetted észre, hogy bizony elegáns ruhában feszit a kormány előtt - Nem is vagyok ilyen alkalomhoz felöltözve.
- Megoldottam, csak ott van hátul. Fel kellene venned - biccentett hátra egy pimasz mosoly keretén belül.

- Beszélgettünk Kookie és kicsit elrepült az idő - szusszantottál a mobilba, miközben vártál rá. Pár perce hívtad fel, azóta pedig már biztos elindult érted. Barátnőd babát vár és tartottatok egy csajos estét, hogy jól kibeszéljetek dolgokat, illetve babaruhákat is vásároltatok.
- Azért az nem egy kicsi volt baby.
- Jól van bocsánat, ezért a hibámért megbüntethetsz nagy úr. - hallod ahogy élesen beszívja a levegőt majd nagyot nyel.
- Rendben, akkor kötelező sétálnod velem kicsit - parkol le eléd egy irdatlan nagy és édes mosollyal.