A Pszichiáter

SIX

******
Violet késő éjjel riadt fel. Szemeiből kiszökött az álom, szíve hevesen vert. Ijedten húzta össze magát a kicsi szobában. Úgy érezte bekebelezi a sötétség, félt, hogy valami számára nagyon ijesztő bújik meg valamelyik sarokban.

- Anya! - kiabálta elcsukló hangon. Kintről hangos zene szűrődött be. - Anya!

Semmi.

Violet egy pillanat alatt kiugrott az ágyból és feltépte a csukott ajtót. Izzadtan rohant ki a szobából, vállig érő haja a hátára tapadt. Gyűlölte a rémálmokat, sose tudott utánuk vissza aludni.

Csupasz talpával lesétált a lépcsőn, ami néha megnyikordult a talpa alatt. A zene a fülét bántotta.

- Anya! - kukucskált le a lépcső aljáról, de nem látta sehol az édesanyját. A nappaliba lépett, álmos szemeit dörzsölte és a konyha felé vette az irányt. Nevetést hallott. Hangos és jókedéjű nevetést.

Benyitott a konyhába.

Az édesanyja a konyha közepén táncolt. Kezei a magasban, egyikben egy borosüveget szorongatott.
Violet a pultra nézett és észre vett még két ugyan olyan üveget. Az egyik felborulva feküdt a márványpulton, a benne lévő bor szétfolyt az asztalon.

Violet nyugodtan fújta ki a levegőt. Nincs semmi baj, az édesanyja csak szomjas.

- Mami, nagyon rosszat álmodtam. - sétált beljebb és felmászott az egyik bárszékre.

A nő ide-oda dobálta a haját, festett szőke fürtjei mindenfele álltak.

- Anyuci, nem is figyelsz rám!

Ekkor az anyja rá nézett, szürke szemei alatt méretes, sötét karikák húzódtak. Arca felragyogott a lányát látva. Oda lépett hozzá és a pultra könyökölt, bele a kiömlött borba.

- Tudod mi a legjobb a rémálmokban? - hajolt hozzá közelebb. Beszéde itt-ott megbicsaklott, de Violet nem tulajdonított neki túl nagy figyelmet. - Hogy van okunk inni utána!

Azzal elővett még egy borospoharat és tele töltötte a vörös folyadékkal. Ahogy Violet elé került az ital izgatottan beleszagolt. Keserű illat költözött az orrába. Elhúzta a száját. Neki nem is szabad ilyeneket inni, még csak hét éves. Ugyanakkor úgy érezte ez egy kivételes alkalom, most tehet valami rosszat. Valami rosszat, az édesanyja engedélyével. Ha ezt elmondja a barátnőjének, biztosan irigykedni fog rá. Pont úgy, amikor ő irigykedett, hogy a szüleivel színházba mennek.

Kis kezei közé fogta a méretes poharat és belekortyolt. Keserű íz áradt szét a nyelvén és elhúzta a száját. Az anyja felnevetett. Amikor újabbat kortyolt, a nő keze megbillentette a pohár alját így a benne lévő folyadék egy része a lány szájába, egy másik pedig a ruhájára folyt.

- Anya! - mérgelődött Violet és a ruháját nézte. A vörös folyadék szétfolyt hófehér pizsamáján.

- Jaj, hagyd már! - akadt össze a nyelve. - Talpra, mutasd meg, hogy anyád lánya vagy!

Violet szégyenlősen állt fel, amikor az anyja megfogta a kezét és lehúzta a székről. Figyelte hogyan táncol az anyja, a magasba emelt kezeit, a csípője ide-oda billenését. Ő is a magasba emelte a kezét és ugrálni kezdett. Nevetés szakadt fel a torkából, ahogy forgott és forgott. Meztelen talpa a földre folyt borban csattogott. Aztán egyszer csak megcsúszott és seggre esett. Az anyja nevetve állította fel újra. Violet is nevetett, nem is emlékszik mikor érezte magát utoljára ennyire jól az anyukájával.