A Pszichiáter

ELEVEN

Nem aludtam vissza. Helyette a telefonomat nyomkodtam és rendelgettem. Magamhoz képest hosszú ideje nem rendeltem semmit. Hát most bepótoltam a lemaradást.
Dr. Grey elküldött három oldal matek feladatot. Megnyitottam, de nem kezdtem bele. Túlságosan le volt lassúlva az agyam.

Mire elaludtam, már javában éjfél után járt. Álmomban anyánál voltam, beszéltem hozzá, de az ő szavai érthetetlenek voltak. Már nem is emlékszem milyen a hangja.

Mire felriadtam, hat óra lett. Jenna nyolc körül bekopogott hozzám, nem kérdezte az iskolát, csak annyit mondott, hogy elindul dolgozni.

- Csináltam palacsintát. A szirup ott lesz a tűzhely mellett. - várt egy kicsit, de nem feleltem neki. - Kérlek, egyél valamit. És.. Felhívtam a kórházat, engedélyezett látogató vagy.

A szavak csak úgy viszhangoztam a fejemben, könnyeket erőltettek a szemembe. Olyan hírtelen sírtam fel, hogy még magamat is megleptem vele.

Nem köszöntem meg, hiszen ő volt az, aki ezt elvette tőlem. Miatta nem mehettem be anyához, nem tartozom hálával, amiért most igen.

Jenna elment, én pedig felkaptam az egyik fekete melegítőmet. Kifésültem a hajamat és átmentem a mosdóba, hogy megmosakodhassak. A reggelit mellőzve sétáltam ki a lakásból és indultam el a kórház felé.

Láthatom. Most már tényleg láthatom.

Odafele az út kétszer olyan hosszúnak tűnt. A szívem zakatolt, nem is tudom mikor izgultam utoljára ennyire. Izzadt tenyeremet a nadrágomba töröltem és próbáltam alábbhagyni a remegésemet. Legszívesebben a kórházig rohannék. Legszívesebben a szobámba zárkóznék. Sírnék, nevetnék... Jézusom, mi lesz velem, ha meglátom? Örülni fog nekem? Vagy eszébe jut az árulásom és hangot ad a gyűlöletének? Azt nem tudnám elviselni.

Olyan régen láttam...

Megtorpantam és egy pillanatig az is végig ment a fejemben, hogy vissza fordulok és haza megyek. Csak, hogy gyűlöltem volna magam érte.

Dr. Grey szemszöge

A tegnapi nap után nem tudtam nyugodtan aludni. Nem szabadott volna engednem Violetnek és belemenni, hogy engedély nélkül bemenjen a kórterembe. Így csak még többet ártottam neki.
De a fenébe is nem tudtam, hogy az anyja más szinten van. Nem voltam vele tisztában, hogy Jenna az agyvérzés miatt nem engedélyezte a látogatást.
Az egyik nővér kikotyogta nekem, hogy Jenna, saját döntése volt a látogatás megtiltása. Mielőtt viszont beszélhettem volna erről a nővel, már kiderült.
Megpróbáltam felhozni amikor be akartam fektetni Violetet, de a lány pont megzavart minket. Nem mondhattam el előtte.
Basszameg, mit műveltem? Hogy a fenébe fogom ezt helyrehozni?
Violet labilis viselkedése egyre rosszabb. Amikor a parkolóban azt mondta meg akar halni, úgy éreztem elszúrtam. Csődöt mondtam, mint pszichiáter. Nem engedhetem neki, hogy bántsa magát, de Jenna engedélye nélkül nem hozathatom be a kórházba. De basszus mégis mit csináljak? Ha baj történik és nem tudok róla? Ha nem fogom tudni megállítani? Nem fogom tudni megbocsájtani magamnak és szerintem Jenna sem.

Halk kopogásra kapom fel a fejemet. Fura, még csak kilenc óra van.

- Szabad! - kiáltottam ki. A kilincs hangos kattanással nyomódott le és Violet hófehér arccal pillantott be. Sötét íriszei alatt nagy karikák húzódtak és egy röpke pillanat alatt belépett és bezárta az ajtót.

- Jó reggelt. - köszönt halkan és a pulcsija újját kezdte el markolászni.

- Jó reggelt. - én határozottabban beszéltem és a tollammal a kezemben vártam, hogy megszólaljon. - Hogy érzed magad?