A Pszichiáter

NINE

Dr. Grey szemszöge

Amíg Violet felment összepakolni, mi leültünk Jennával egy teára. Nem tűnt túl boldognak. Beszéltünk már arról, hogy Violetnek be kéne feküdnie, de sose mentünk túlsagosan bele a témába. Tudtuk, hogy szinte lehetetlenség lenne meggyőzni, erőszakkal pedig semmi értelme becipelni. Azt hittem, ha sikerül meggyőznöm előrébb leszünk, de most, hogy Violet belement, mintha Jenna nem lenne túlságosan biztos a döntésemben.

- Csak egy gyerek - mondta feszülten. - Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy néhány vizsgálat kihozná abból, amiben most benne van.

- Tisztában vagyok vele, hogy a depressziója valószínűleg nem egy vitaminhiány miatt van. Viszont ezek a dolgok is hozzá tesznek ahoz, ahol most tart.

- Jó, de befektetni? Komolyan? Meg fog szűnni az összes szocializációja. Neki még iskolába kellene járnia.

- Az iskola is rátesz a lelkiállapotára. Nem véletlenül nem akar bejárni. Ezeket a kis jeleket is észre kell vennünk. A kórházban vannak csoportos foglalkozások. Violetnek jót fog tenni, ha megismer olyan gyerekeket, akik szintén nehéz helyzetben vannak.

- Nem fogják lehúzni egymást?

- Épp ellenkezőleg - mosolyodtam el. Mindenki ezt hiszi, de meglepődnének, ha látnák, hogy két nehéz lelkiállapotban lévő ember, aki fejlődni szeretne, milyen módon tudja egymást támogatni.

- Én ebben egyáltalán nem vagyok biztos.

- Megértem a kételyeit. - kezdtem nyugodtan. - Viszont ott mindig szemelőtt lenne, ami úgygondolom a lelkiállapota miatt fontos lenne.

- Figyelemhiányra gondol?

- Öngyilkos hajlamra.

- Ugyanmár - hitetlen nevetésben tőrt ki. - Neki nincsenek ilyen dolgai.

Zavartnak tűnt vagy inkább aggodónak. Egyáltalán nem értem miért nem akarja elengedni? Az, hogy Violet belement egy nagy előrelépés az ő helyzetében.

- Biztos benne? Biztos benne, hogy sosem látta a jelét a viselkedésén? Nem mondott olyat vagy írt olyat ami erre visszavezethető?

- Dr. Grey, ő csak egy gyerek!

- Jenna, ha nem vesszük figyelembe ezeket a jeleket, csak ártunk neki.

- Figyelembe vehetjük, de nem záratom be egy kórházba. Főleg nem a haldokló anyjához.

- Tegnap jobban utána néztem az anyja állapotának és eléggé érdekes dolgot hallottam a nővérektől... - kezdeném és már Jenna is nyitja a száját, amikor is Violet egy kisebb bőröndel trappol le a lépcsőn. Fel sem pillantott egészen addig amíg le nem ért a földszintre hozzánk.

- Kész vagyok - mondta halkan, aztán rám nézett és elmosolyodott.

- Nem szívem, végül nem mész sehova. - jelentette ki a nevelőanyja, mire mi Violettel egyszerre néztünk rá. Nem hiszem el, hogy ezt teszi.

- Mi? Miért nem? - kérdezte, Violet.

- Jenna, figyeljen.. - kezdtem, de a szavamba vágott.