Harry Potter és a ködvölgyi csillagok 1. - A titokzatos nagynéni

1. Elmélkedések seprűháton

A tizenöt éves Harry James Potter alig pár perce indult el a Privet Drive 4-es számú házból, és emelkedett fel a felhők közé az érte küldött kisebb gárdányi aurorral körülvéve, a gondolatai is messze szárnyaltak. Egész pontosan az elmúlt napok egy varázsló életéhez képest is váratlan eseményeire gondolt vissza. Emlékeiből csak Rémszem Mordon időnkénti, recsegő hangon közölt irányításai rángatták vissza a valóságba.

A furcsa emlékek a dementor-incidens utáni napon következtek be. Ő maga feküdt a szobájában, azon gondolkodva, vajon mi lesz most vele, mikor is meghallotta, hogy Petunia néni visít. Ez önmagában nem volt ritka jelenség, főleg, ha ő a közelben volt és valamit nem jól csinált, ám ezúttal nem ez volt a helyzet. Percek múlva Vernon bácsi is üvölteni kezdett, ezúttal neki, hogy azonnal jöjjön le.

Dursley-ék ugyanis újabb levelet kaptak Dumbledore-tól egy vaskos borítékban, amelyben két levél volt; egy Harrynek és egy nekik. Petunia nénit, mint utólag kiderült, a saját levelük tartalma késztette az akusztikus armageddon felszabadítására. Ezt Harry sosem olvasta el, mivel Vernon bácsi elégette. Odafent nekiesett az igazgató levelének, amely meglepő választ adott a kérdésére. Még élénken fel tudta idézni az idős varázsló szavait.

"Kedves Harry!

Őszintén remélem, hogy a tegnapi balesetet sikerült kiheverned neked és az unokatestvérednek is. Tisztában vagyok vele, mekkora feszültséget helyez egy kiskorú varázslóra, ha tárgyaláson kell részt vennie. Ennek ellenére arra kérnélek, hogy nyugodj meg. Mondanom sem kell, hogy  Weasleyék, iskolánk tanárai és még sok kedves barátom mind hisznek neked és melletted állnak.

Egyúttal szeretnék egy olyan személyes jellegű  információt közölni veled, amely hatással lesz hátralévő életedre. Te ugyebár úgy tudod, hogy Petunia nénikéden és családján kívül nincs élő rokonod, ezért bíztalak az ő gondjaikra. Ez azonban nem az egész igazság. Van rajtuk kívül egy hölgyrokonod, egészen pontosan egy nagynénéd, aki szeretne veled még a tanév előtt találkozni. 

Ő már ismer téged, távolról többször is látott, sőt figyelt is, ha arra kértem, de nem lépett veled kapcsolatba. Mindezt a te érdekedben tette, mivel mint később meglátod, fiatalon olyan szakmát választott magának, amely még nagyobb veszélybe sodort volna téged, mint amennyitől a házatokat körülvevő bűbáj megvédhetett volna. Ezen kívül  személyes okokból nincs beszélő viszonyban a nagynénédékkel, ezért rajtuk keresztül te sem értesülhettél a létezéséről. 

Amit viszont biztosan tudok az, hogy szeret téged, és mostantól, ha te is úgy akarod, része lesz az életednek és végigkísér azon, ami előtted áll. Ezt ő mondta, szó szerint, ahogy leírom. Megnyerő modorú hölgy, és rendkívüli harci képességekkel rendelkező boszorkány. 

Mivel a tárgyalásodig még van egy kis idő, hamarosan érkezik érted egy kisebb küldöttség. Hogyha hazaértek, ott fog veled találkozni. Nem szeretnék rögvest mindent elárulni róla, hiszen nehéz is lenne az elmúlt tizenöt évet erre a papírlapra sűríteni. Jobb is lenne, ha közvetítő nélkül beszélgetnétek el egymással, ha biztonságban megérkeztél.

Addig is kerülj mindenféle és fajta mágiát, ahogy Arthur megkért.

Üdvözlettel:

Albus Dumbledore"

Harry nem tudta, meddig bámult ezután teljesen lefagyva maga elé, de mire elkezdte összerakni a fejében szétszaladt információrészeket, már kora délután volt. Legalább megúszott egy ebédet Dursley-ékkel, gondolta. Dumbledore még mágusszemmel nézve is furcsa ember volt, ezt mindenki tudta, de ez mégiscsak túllépte az eddigi bogarait.