A király három testőre

8. fejezet

A herceg végigvárta a fél napot. Lement az istállóba, volt a lovagteremben iszogatni, Jack-el játszott, edzett a katonáival, és bejárta a kastélyt már ő se tudta, hanyadjára.
Végre eljött az este. A herceg az ágyában feküdt, dobált egy tőrt és várt.
Végre-valahára lépéseket hallott. A szobája ajtaja kinyílt, és az apjai léptek be a két mágus társaságában.
- Sziasztok - kelt fel a herceg.
- Szia, kicsim - ült le Gabe a fia mellé.
- Szóval Jozef tényleg neked akarta adni ezt - mutatott Félix a fia kezében lévő fekete tőrre.
- Ezek szerint - vont vállat Dave.
- Mit szerettél volna mondani korábban? - kérdezte Gabe a fiát simogatva.
- El kell mennem egy kis időre, kaptam egy feladatot a Wither-től – mondta a herceg. Gabe és Félix összenézett.
- Ezt nem engedhetem - húzta ki magát Félix.
Dave felült.
- Miért nem? - kérdezte.
- Féltünk téged, kicsim - simogatta meg Gabe a fia lábát.
- Apa, szinte semmi nem tud nekem ártani, nem kell aggódjatok értem - mondta Dave.
A két mágus aggódó arccal nézett egymásra.
- Azmo... Mi az, amiről nem tudhatok? - nézett a herceg a mágusra.
Azmo az ajkába harapott, ahogy a királyi pár ránézett.
- Jó! Lehet, eljárt a szám egy kicsit. De ideje elmondanotok, nem maradhat mindig minden titok! - kiáltott fel idegesen a vörösruhás.
- Ha ti nem mondjátok, akkor majd én fogom - szólt a kék mágus.
- Ezra... - vicsorgott Félix.
- Tudod, Dave, neked volt egy bátyád, akit Eriknek hívtak. Róla is az a hír járta, hogy halhatatlan, de Lucien Grimor megtalálta a gyenge pontját, és szabályosan kivégezte. A maradványait találtuk csak meg, de sem a feje, sem a bal keze nem került elő. Apádék ezért vadásznak rá, és ezért féltenek téged.
Az egész szoba megfagyott. Gabe a könnyeivel küzdött.
Dave meghökkent. Nem tudott erre mit mondani, csak visszadőlni az ágyára és hebegni.
- Takarodjatok... - vicsorgott Félix a mágusokra. - Légy szíves, ne törd össze anyád szívét azzal, hogy elmész - folytatta.
Dave megszorította a tőr markolatát, aminek bőr szalagjai a herceg csuklójára tekeredett.
- Mi lesz veled? - kérdezte halkan a tőrtől.
- Te beszélsz hozzá? - kérdezte Gabe, letörölve a könnyeit.
- Igen. Találkoztam is vele. Be van börtönözve Darenor valamelyik barlangban - mondta a herceg.
- Érte akartál menni - sóhajtott az ágy szélén ülő király.
Dave bólintott.
- Egyedül nem mehetsz - mondta Gabe.
- Nem leszek egyedül, vannak testőreim - mosolyodott el V.
- Igaz. Állítólag Jack melléd akarja adni az egyik emberét, harmadiknak. És őt ismerve, menne veled - mondta Gabe.
- Ugye most nem azt mondod, hogy hagyod elmenni? - hitetlenkedett Félix.
- De, szerelmem, hagyom elmenni. Ha megszerzi az őrzőt, akkor már Lucien Grimor se tudja elkapni - nyugtatta Gabe a férjét.
- Szó sem lehet róla! Nem vesztek el még egy fiút! Mint az apád és a királyod, megparancsolom, hogy nem hagyhatod el ezt a várat! - kiáltott fel Félix.
Dave felkelt, és megölelte az apját. A viharkirály zokogni kezdett, ahogy magához szorította csemetéjét.
- Belebetegednék, ha nem kapnálak vissza... - mondta könnyek közt.
Gabe sóhajtott.
Egy kis idő után a királyi pár elköszönt a fiútól és a hálószobák felé távozott.
Dave figyelte, ahogy elmentek, majd miután hallotta, hogy beértek a szobájukba, összeszedte a cuccait, és belepakolta egy táskába. Felvette a hátára, majd kisietett az erkélyére. Megtorpant és hátranézett. Egy kis hezitálás után átugrott a korláton, majd ráesve az alatta lévő tetőre, leugrált az istállóig.
Odalent egy csapat várta, felnyergelt lovakkal.
Jack és két lovász felszerelte a herceg Fecskederest nevű lovát, Róbert Árnyék nevű lovát, Romeo Csalogányt, és egy negyedik, sötétpej lovat.
- Mi tartott eddig? - kérdezte Jack idegesen.
- Hát... Apa nem igazán engedett el. Jó, gyakorlatilag elszöktem - mondta Dave.
Jack elismerően bólogatott.
- Jól van. Majd falazok neked. Drága barátom, bemutatom Duncant, aki az egyik legjobb kardforgató a falkában. Szerintem Gabe már mondta, de őt melléd adom, hogy vigyázzon rád - mutatta be Jack a mellette álló, smaragdzöld szemű, hosszú barna hajú férfit.
- Köszönöm, Jack Ezek szerint nem jössz velem – sóhajtott a herceg. A farkasa egy szomorú mosollyal válaszolt.
- Megpróbálom feltartani őket itt – mondta Jack.
- Üdvözöllek a bandában Duncan. Később jobban bemutatkozom, de most sietünk kell. Hívj Dave-nek.
- Öröm, hogy szolgálhatom felségedet - hajolt meg a férfi.
Kezét ráztak, majd mind a négyen lóra szálltak. Dave elköszönt a farkastól, majd csapata élén ellovagolt.
Ahogy kiértek a kastély falain kívülre, Dave szíve megsajdult. Megállította lovát, majd visszanézett a toronyra, ahol az apjai szobája volt. Még lobogott ott a tűz, és a herceg kiszúrta, hogy Gabe kifelé tekint a sötét éjszakába, és ahogy meglátta fiát, kinyújtotta a kezét. Egy fekete szalagot kapott fel a szél, és vitte a herceghez. Az érdekes anyagdarab V jobb felkarjára kötöződött, majd egy kezet formázva megsimogatta új gazdája arcát.
"Semmi baj, kisfiam, semmi rosszat nem tettél." - hallotta a király szelíd hangját a fejében. "Apád valószínűleg utánad fogja küldeni a gárdát, de te ne rettenj meg. Képes vagy arra, amire készülsz, és sikerrel fogsz járni! Hiszek benned, és nagyon szeretlek. Menj! Vigyázzanak rád az istenek, nagyon szeretlek!"
A király hangja elhalványult, majd teljesen eltűnt a herceg fejéből. A kéz is, ami az arcához ért, visszaváltozott a fekete selyemronggyá, ami eddig is volt.
V szemében elkezdtek gyűlni a könnyek, de hadakozva velük, a társai után indult.
- Jól vagy? – kérdezte Romeo.
- Igen, minden rendben van - felelte Dave kicsit határozatlanul.
- Tudod, merre menjünk? - jött egy újabb kérdés, ezúttal Róberttől.
- Igen - bólintott a herceg, majd ő és három bátor testőre az utat követve nekiindultak küldetésüket teljesíteni.