A király három testőre

3.fejezet

A három testőr a kastélyba sietett. A megtámadott férfi az épület előtti téren volt.
- Megtalálták? - sietett oda hozzájuk.
- Még nem. El tudná nekünk mondani, hogy nézett ki a támadó?
A férfi elgondolkodott:
- Az arcát nem láttam. Olyan ruhában volt, mint egy muskétás, csak sokkal porosabb volt, és rongyos. Hátulról támadt rám, a fejemhez pisztolyt szorított, a pénzemet követelte. Féltem, ezért átadtam neki mindent. Megnézte, mennyi van, mosolygott és elment.
A hármas bólintott, majd visszarohant a térre.
Jack idegesen szaladt oda hozzájuk.
- Hol van V?! - kiáltott.
- Nem veled volt? - csodálkozott Cintia.
- De, de eltűnt. Nem találtam meg. Azt hittem utánatok ment - Jack idegesen nézett szét.
- Az istenekre! Csak most érkeztünk, de az, akit ránk bíztak, már eltűnt. A király meg fog minket ölni! – idegeskedett Romeo.
- Mit tudtatok meg a támadóról? - kérdezte Jack.
- Azt, hogy muskétásnak volt beöltözve - felelte Róbert.
- Szerinted van köze a két esetnek egymáshoz? - kérdezte aggódva Cintia.
- Igen. Biztos vagyok benne. Köztudott tény, hogy a király a fiát hívja az ilyen ügyek megoldásához. Valószínűleg a támadónk ezt is akarta - mondta Jack a fogait csikorgatva.
A négyes elindult szétnézni, de csakis úgy, hogy folyamatosan lássák egymást.
- Ez nagyon-nagyon nem jó így, a macska rúgja meg! - kiáltott fel Romeo.
- Csihadj! Meglesz. Nagyon sok kell ahhoz, hogy Dave-et megöljék. És nem ez lesz az első, hogy ő eltűnt. Meg fogjuk találni! - kapta el Jack Romeo vállát.
- Esküszöl? - remegett meg az aranykezű.
- Esküszöm - felelte Jack. Vett egy mély levegőt, majd szétnézett a társaságon.
- Figyeljetek, tudom, hogy ez nagyon vacakul fest, de most mindent meg kell tennünk, hogy visszaszerezzük V-t. Nem ez az első, hogy eltűnik a szemem elől és eddig még mindig egyben kaptam vissza szóval nincs ok a pánikra.
Róbert elnézett Jack háta mögé.
- Oda nézzetek! - mutatott a kis utcába a farkas mögött.
- Ó, te zseni! - kiáltott fel Jack.
Odarohantak, ahol vérfoltok látszottak a porban.
- Itt valakit megvertek! - nézte a nyomokat Romeo.
Cintia rémülten vette fel Dave kardtokját a földről. A másik két testőr pedig felfedezte a vonszolás nyomokat.
- Gyerünk! - adta ki a parancsot Jack. Elkezdték követni a nyomokat, amik egy nagy, belső kertes házig vezettek.
- A manóba! Kocsira tehették, és ha ez a helyzet, akkor nehéz lesz követni! - mérgelődött Jack.
- Ki az isten akarná elrabolni a király fiát? - kérdezte Róbert.
- Aki meg akarja zsarolni a királyt - morgott a farkas. Megragadta a kardtokot, amit Cintia a hátára téve hordott, és megpróbált szagot fogni. Igyekezett megkeresni a gazdája nyomát, de a kapunál mindig megtorpant. Gyorsan visszarohant a társaihoz.
- Valakik jönnek! - súgta, majd, mint a szél, úgy bújtak el a fal mellé állított szekér mögé.
Két fegyveres őr jött ki az udvarból és indult el a szekér felé.
- Minden megvan? - kérdezte az egyik őr.
- Ha minden igaz. Remélem, elégedettek lesznek. Nem könnyű herceget lopni! - nevetett a másik.
- Fogd már be! Nem kell erről senkinek tudnia! - fogta be társa száját a első.
A szekér mögötti négyes rémülten összenézett. A két őr kicsit arrébb állt, Jack pedig felemelte kicsit a ponyvát, ami a szekéren volt. Pár zsákot látott, köztük pedig a lekötözött herceg feküdt. A száját egy ronggyal betömték, a felsőtestén pedig egy véres kötés volt.
A két őr visszaért két lóval, amiket bekötöttek a szekér elé, felültek, és elindultak ki a városból. Jack megtorpant.
- Ki a legjobb futó köztetek? - nézett hátra.
- Én – mondta Romeo. Képes lett volna most az istenekkel is versenyezni.
- Kövesd őket egy ideig. Mi elmegyünk lovakat hozni. Gyorsak leszünk - adta ki a feladatot Jack.
Romeo kicsit habozott, de utána megindult a kocsi után.
- Szerinted utol tudja őket érni? - kérdezte Cintia.
- Nem, de szemmel tudja őket tartani - felelte Jack. Megindult, a másik kettő meg követte.
- Honnan szerzünk lovakat? - kérdezte Róbert.
- A királyi istállóból. Közel van - nézett vissza a farkas.
- És ha észrevesznek minket? - aggódott Cintia.
- Nem fognak.
A csapat rejtekutakon át gyorsan elérte az istállót. Szerencséjükre csak az istállófiúk voltak ott, akik gyorsan felnyergeltek nekik három lovat, és így már indulhattak is vissza. Gyorsan elértek a városhatárig, onnan pedig követték az utat.
Rövid idő alatt utolérték Romeot, aki felült Cintia mögé, kifújta magát egy kicsit, és elkezdett mesélni.
- Végig az utat követték. Utol lehet őket érni - zihálta.
- Akkor gyerünk! - kiáltott Jack. Megsarkantyúzták a lovakat, és a kocsi után eredtek.
Egy hosszabb vágta után beértek egy erdős részre. Jack valamit motyogott a bajsza alatt.
- Mi a baj? - kérdezte Cintia.
- Itt van egy vár, bent az erdőben. A király egyik tanácsosáé. Rémes egy alak. Ha Félixnek nem lenne ennyi esze, bábkirályt csinálná belőle az a barom! - felelte Jack.
- Ő raboltathatta el? – kérdezte Romeo.
- Nagy összegben merek fogadni, hogy igen - morgott a farkas.
- És akkor mi a terv? - kérdezte Cintia.
- Hát, először meg kell bizonyosodni, hogy tényleg hozzá viszik, aztán, mivel nem ronthatunk ajtóstól a házba, ezért vagy csellel kell kihoznunk, vagy színt vallani az apjának, és sereggel nekik rontani.
Mindenki húzta a száját.
- Igen, nekem is ez a bajom. Egyik se jó. Az meg főleg nem, hogyha tényleg nála van, akkor akár meg is zsarolhatja Félixet - mondta Jack.
A farkas hirtelen megállította a lovát.
- Ott a vár - mutatott a fák közötti épületre.
- Szuper, hogy jutunk fel? – kérdezte Romeo.
- Van egy rejtekajtó, valahol itt - szállt le a lováról Jack. Elkezdte a leveleket túrni a lábával. A többiek is követték. A lovakat nem kellett félteniük, ott várták a lovasaikat, ahol szétváltak.
- Bingó! - kiáltott Romeo. - Megvan! Gyertek!
Jack kinyitotta az ajtót és leugrott. A hármas követte. Róbert levett egy fáklyát a falról, és előre ment vele.
- Ez az alagút a vár pincéjébe vezet. Egyszer már szétnéztem itt. Óvatosnak kell lennünk, a pincét is katonák őrzik - magyarázta Jack.
- Miért? El ne szökjön a bor? - kérdezte Róbert.
- Puskapor - válaszolta a farkas megütögetve az egyik nagy hordót.
Mind a három testőr elkezdte a torkában érezni a szívét.
- Egy apró szikra, és ez az egész hely a földdel lesz egyenlő.
Róbert a kezében lévő fáklyát átadta Jack-nek:
- Jobb helyen van nálad! - a férfi csak kuncogott.
Átértek a pince nagyobbik részébe ahol padlótól plafonig álltak a hordók és nem csak egy-kettő volt, mint eddig.
- Ez nem túl ideális hely nekik. Túl nedves - nézett szét Cintia.
- Azért ne teszteljük le, milyen száraz – aggodalmaskodott Romeo.
Jack hirtelen megállt.
- Valaki jön! Elbújni!
A társaság a hordók mögé bújt, amikor a két fegyveres elhaladt előttük. Jack és Romeo összenézett, és biccentettek egymásnak.
A farkas hirtelen előugrott hátulról, és a fáklyát átdobta az őrök feje felett. A két katona megfordult, és megpróbált neki rontani, de a fáklyát elkapó Romeo mind a kettőnek átszúrta a torkát.
- Szép! - megütögették egymás vállát, majd a két testre néztek.
- Arra gondolsz, amire én? - nézett Romeo a farkasra.
- Róbert! - kiáltott Jack. - Neked és Romeonak fel kéne vennetek ezeket a páncélokat. Úgy el tudtok vegyülni, és meg tudjátok keresni a herceget - mondta Jack. Az en fejemmel egy időbe minden ki volt plakátozva, azonnal felismernének.
- Ez jó ötlet. Addig te és én pedig ki tudjuk deríteni a tervüket - helyeselt Cintia. Jack bólintott, majd a csapat ketté vált.
Romeo és Róbert beöltözött katonának, Jack és Cintia pedig fellopakodott a várba.