A király három testőre

7. fejezet

Dave egyre jobban kezdte elveszíteni a kapcsolatot a valósággal. Érezte, ahogy a mágus óvatosan lefekteti, de amint a feje a követ érte, elsötétült minden előtte.
Úgy érezte, hogy zuhan. Kinyitotta a szemét. A hasára fordult, meglátta, hogy gyorsan közeledik a föld, megijedt, és az arcát eltakarva, üvöltve esett tovább.
Egy nagy puffanással földet ért, majd nyögve feltápászkodott. Fájdalmat nem érzett szerencséjére.
"Hol vagyok?" - nézett szét. Egy barlangszerű helyen volt, a feje felett a magasban fény világított. A kör alakú térből csak egy kijárat volt.
Dave felfelé nézett továbbra is, mert látott valamit zuhanni. Ahogy egyre jobban kivette, mi az, megrémült és odaszaladt alá. A kis, horgolt rongybabája esett le. Elkapta, magához szorította és elindult a barlang szája felé. Átlépett a bejáraton, majd visszanézett arra a helyre, ahol földet ért, de mögötte már nem volt semmi, csak egy sötét és végtelenbe nyúló barlang.
- Te félsz? - kérdezte a babára nézve Dave. Meglepődött a saját hangján. Magasabb volt, mint az eredeti.
- Nem - válaszolta a baba mély férfi hangon. Kiugrott a herceg kezéből és elrohant az előttük lévő irányba.
- Várj! - kiáltott fel gyerek hangon Dave. Magára pillantott:
"Ez lehetetlen! Gyerek vagyok?" - gondolta. Ismét a tizenhárom- tizennégy éves testében volt.
A baba után sietett.
- Várj! - kiáltotta ismét. Hosszú utat tettek meg, amíg egy hatalmas terembe nem értek. A baba beszaladt egy óriási csonthegy alá.
Dave egyre borzalmasabb hangokat hallott. Elkezdett hátrálni, de felbukott valamiben. Sírni kezdett. Hatalmas félelem lett úrrá rajta. Eltakarta az arcát, és behunyta a szemét. Súlyos lépéseket hallott maga előtt.
- Ne bánts... Kérlek... - mondta remegő hangon.
- Nem foglak - mondta egy mély és erős hang. A hercegnek ismerősen hatott. Hallotta már valahol. Dave kinyitotta a jobb szemét. A baba állt elötte, emberként. Ugyanúgy nézett ki, csak volt még két karja a felsők alatt, és a homlokából két fekete szarv állt ki, aminek a teteje vörös volt, és a fekete részén is volt pár ilyen színű törés.
Hatalmas volt. Magasan a herceg fölé tornyosult, de térdre esett előtte. Felemelte a fiút, és magához ölelte. Dave átölelte az óriás vastag és izmos nyakát. A férfi elindult, majd megkerülte a csonthegyet, és leült rá a túloldalt.
V a férfi karján ült, és őt nézte. Nem beszéltek, de mégis megértették egymást. Dave-et megnyugtatta az óriás közelsége. Visszakapta rendes alakját, az őrző pedig végighúzta az bal mutatóujját a saját mellén. Egy száj nyílt ki ott, hegyes fogakkal. Az óriásnak nem voltak belső szervei, csak a csontjai látszódtak, és a hatalmas, sötétvörös, mozdulatlan szíve a gericéhez simulva. Egy vastag és hosszú, hegyes nyelv kiemelt valamit belőle.
- Ez a tőr... - mondta Dave elgondolkozva. Az őrző a herceg felé nyújtotta a fegyvert. Fekete markolata és keresztvasa volt. A tőr végén egy nagy rubin díszelgett. A tok sárkánybőrből készült.
- Ez volt a mágus oldalán - nézett fel Dave.
- Igen,öcsém. Ez a te tőröd - mondta a férfi. - De még nem egész - a tetovált átadta a tőrt, és mutatóujjával a herceg szívére mutatott. - Keresd meg a darabjait, és szólíts magadhoz - mondta, majd megpuszilta Dave fejét.
V megszorította a markolatot, majd behunyta a szemeit.
A mágus mellett riadt fel a kőasztalon. A kezében ott volt a tőr.
- Hogy vagy? - fogta meg Azmo a herceg fejét.
- Szédülök - kelt fel az asztalról.
- Akkor óvatosan - segítette fel a vörösruhás.
- Ahogy látom, sikerrel jártál - mutatott a mágus a tőrre.
Dave ránézett:
- Hú, akkor nem álmodtam.
Hirtelen rosszul lett. A mágus az ölébe tett egy vödröt és elkezdtem ütögetni a hátát.
- Jól van, csak egy mellékhatás, el fog múlni - mondta.
Dave letette a tőrt maga mellé és szurokfekete folyadékot hányt ki.
Miután mindent kiadott magából, felemelte a fejét és letörölte a szája szélét.
- Na szóval... Az óriás azt mondta, hogy a tőr nem teljes. Meg kell keresnem a darabjait - mondta Dave.
- Gondoltam... Sajnos, senki nem tudja, hol vannak a darabok. Mindig változtatják a helyüket, mikor új gazdájuk lesz - magyarázta a mágus, majd elvette a vödröt.
A herceg felpattant és kihúzta a tőrt. A keresztvas után csak egy pár centi törött penge volt. A két szélén ezüst volt, a közepét egy kis rész rubin alkotta, a kettő között pedig fekete penge volt. Dave magával szembe fordította a törött pengét, majd vett egy mély levegőt és egy megérzéstől vezérelve a szívébe szúrta a tőrt. Térdre esett, de érezte, hogy valami történik.
A mágus rémülten kiáltott fel:
- Mit csinálsz, te idióta!
Dave, ismét az ismeretlen erő hatására, kihúzta a tőrt a melléből.
- Ez... Ez egyben van - hebegte a mágus. - Hogy? Mikor jöttél rá? Az elődödnek évekbe telt... - hitetlenkedett.
- Mikor nekem adta ezt, a Wither a szívemre mutatott. Csak egy tipp volt, hogy bennem lehetnek a darabok - mondta a herceg a fájdalomtól sziszegve.
A fegyver tényleg újra egésszé vált. A penge hullámos széle ezüstből, a közepe obszidiánból készült. A fekete belsőn vérkőböl és rubinból ismeretlen jelek formázódtak. Nagysága Dave alkarjához hasonlított.
- Magamhoz tudom hívni? - kérdezte Dave.
- Nem tudom. Tégy egy próbát - válaszolta a mágus.
V behunyta a szemeit, és igyekezett az óriásra koncentrálni.
Pár pillanat után felnézett, és ismét a barlangban találta magát.
- Szép volt. Nagyon gyors voltál - tapsolt a csontokon ülő férfi. Dave zavartan mosolygott és megvakarta a tarkóját. A Wither felkelt, ismét letérdelt a herceg elé, és átölelte.
- Tudtam, hogy megcsinálod, kisöcsém.
Dave belekapaszkodott az óriás nyakába.
- Most hogyan tovább? - kérdezte, miután elengedte a másikat.
- Nem tudok erről a helyről kijutni. Be vagyok ide zárva. Megpróbállak téged idevezetni, és majd együtt kijuttatunk engem - magyarázta az őrző.
- A lotaringiában lehetsz - gondolkodott Dave.
- Nekem is erős a gyanúm - bólintott a Wither. - Egyébként, mivel már úgy is fivérek vagyunk, adj nekem valami nevet, ahogy szólítani fogsz - simogatta meg gyengéden a herceg fejét.
Dave egy kis ideig a gondolataiba merült.
- Mit szólnál, ha W-nek hívnálak?
- Tetszik - kuncogott a férfi. Megfogta az öccsét, és a fejét a saját mellkasára tette, a pentagram szeméhez. Egy pillanatra felvillant minden tetoválás, majd ki is aludt.
- Ez mi volt? - kérdezte Dave.
- Csak egy kis védővarázs, hogy ha bajba kerülsz, át tudjam adni az erőmet és meg tudjalak védeni - mondta W.
Dave kihúzta a fejét a két hatalmas félgömb közül és megsimogatta a férfi karját.
- Nemsokára találkozunk - mondta W. Dave-nek feltűnt, hogy elkezdett halványodni a keze és már nem tudta megérinteni új társát.
A herceg felriadt. A mágus fogta a vállát és rángatta.
- Na végre - sóhajtott Azmo. - Itt szólongatlak mióta.
Dave elmosolyodott:
- Bocsi.
-Megtudtál valamit? - kérdezte a mágus.
- W vagyis a Wither valahol a lotaringiában van egy barlangban, bebörtönözve - mondta Dave.
- Kiváló! Akkor oda kell menned. Szedelőzködj - csapta vállba Azmo.
A páros felrohant a várba. A királyi pár a trónteremben volt, Kodrik pedig mellettük ült, a vörös mágus helyén. Az ajtó előtt Dave vett egy mély levegőt.
- Szóval, az a terv, hogy tartasz egy gyorstalpalót az apádéknak, aztán szeded a cuccod és elindulsz? - kérdezte Azmo.
- Röviden. Ha nincs jobb terved - grimaszolt Dave.
- Sok szerencsét – bólintott Azmo, fanyar mosollyal.
Kis hezitálás után bementek a trónokhoz. Dave oldalán ott virított a tőr, amin mindenki meghökkent.
Félix felkelt a trónjáról és a fiához sétált. Az arcán ismét ráncok jelentek meg. Dave elővette a tőrt, ahogy apja elé állt.
- Apám, anyám - hajolt meg előttük. - El kell mennem egy hosszabb útra, de ígérem, hogy egy darabban haza jövök.
Gabe lesápadt.
- Hova mész, fiam? - kérdezte Félix.
- Darenorba. Kaptam egy feladatot - fogta meg a tőr markolatát a herceg.
- Azmo, gyere csak ide - intett a kék mágus a vörösnek. A vörös mégus sejtette, hogy most vagy a fejének vagy a fenekének, annyi.
Gabe hátradőlt és rémülten Félixre nézett.
- Ezt este megbeszéljük, fiam - mondta Félix komoly hangon.
A teremben nagyon nyomott lett a hangulat. Dave egy kicsit hallgatott, majd meghajolt és sarkon fordult. Felment a szobájába.
Útközben Azmo futott utána.
- Hű, de engedelmes lettél hirtelen - mondta.
- Téged meg megint leszidtak, nem? - kérdezte Dave. A vörös mágus forgatta a szemeit.
- Jó, nyertél. Készülj fel, anyádék valószínűleg meg akarnak majd állítani - figyelmeztette Azmo Dave-et.
- Miért féltenek ennyire? Halhatatlan vagyok, vagy legalábbis sebezhetetlen - morgolódott Dave.
Azmo elhallgatott.
- Csúcs, te is tudsz valamit, de nem mondod meg - állt meg Dave.
- Majd apádék elmondják, ha akarják.
Dave elviharzott. Bement a szobájába, letette a tőrt az asztalra, Jozef levelét a tűzbe dobta, és idegesen ledőlt az ágyára.