A király három testőre

7. fejezet

Dave egyre jobban kezdte elveszíteni a kapcsolatot a valósággal. Érezte, ahogy a mágus óvatosan lefekteti, de amint a feje a követ érte, elsötétült minden előtte.
Úgy érezte, hogy zuhan. Kinyitotta a szemét. A hasára fordult, meglátta, hogy gyorsan közeledik a föld, megijedt, és az arcát eltakarva, üvöltve esett tovább.
Egy nagy puffanással földet ért, majd nyögve feltápászkodott.
"Hol vagyok?" - nézett szét.
Egy barlangszerű helyen volt, a feje felett a magasban fény világított. A kör alakú térből csak egy kijárat volt.
Dave felfelé nézett továbbra is, mert látott valamit zuhanni. Ahogy egyre jobban kivette, mi az, megrémült és odaszaladt alá. A kis, horgolt rongybabája esett le. Elkapta, magához szorította és elindult a barlang szája felé. Átlépett a bejáraton, majd visszanézett arra a helyre, ahol földet ért, de mögötte már nem volt semmi, csak egy sötét és végtelenbe nyúló barlang.
- Te félsz? - kérdezte a babára nézve Dave. Meglepődött a saját hangján. Magasabb volt, mint az eredeti.
- Nem - válaszolta a baba mély férfi hangon. Kiugrott a herceg kezéből és elrohant az előttük lévő irányba.
- Várj! - kiáltott fel gyerek hangon Dave. Magára pillantott:
"Ez lehetetlen! Gyerek vagyok?" - gondolta. Ismét a tizenhárom- tizennégy éves testében volt.
A baba után sietett.
- Várj! - kiáltotta ismét. Hosszú utat tettek meg, amíg egy hatalmas terembe nem értek. A baba beszaladt egy óriási csonthegy alá.
Dave egyre borzalmasabb hangokat hallott. Elkezdett hátrálni, de felbukott valamiben. Sírni kezdett. Hatalmas félelem lett úrrá rajta, ami halálra rémítette. Eltakarta az arcát, és behunyta a szemét. Súlyos lépéseket hallott maga előtt.
- Ne bánts... Kérlek... - mondta remegő hangon.
- Nem foglak - mondta egy mély és erős hang. Dave kinyitotta a jobb szemét. A baba állt elötte, emberként. Ugyanúgy nézett ki, csak volt még két karja a felsők alatt, és a homlokából két fekete szarv állt ki, aminek a teteje vörös volt, és a fekete részén is volt pár ilyen színű törés.
Hatalmas volt. Magasan a herceg fölé tornyosult, de térdre esett előtte. Felemelte a fiút, és magához ölelte. Dave átölelte az óriás vastag és izmos nyakát. A férfi elindult, majd megkerülte a csonthegyet, és leült rá a túloldalt.
V a férfi karján ült, és őt nézte. Nem beszéltek, de mégis megértették egymást. A herceg visszakapta rendes alakját, az őrző pedig végighúzta az bal mutatóujját a saját mellén. Egy száj nyílt ki ott, hegyes fogakkal. Az óriás ak nem voltak belső szervei, csak a csontjai látszódtak, és a hatalmas, sötétvörös, mozdulatlan szíve a gericéhez simulva. Egy vastag és hosszú, hegyes nyelv kiemelt valamit belőle.
- Ez a tőr... - mondta Dave elgondolkozva. Az őrző a herceg felé nyújtotta a fegyvert. Fekete markolata és keresztvasa volt. A tőr végén egy nagy rubin díszelgett. A tok sárkánybőrből készült.
- Ez volt a mágus oldalán - nézett fel Dave.
- Igen, gazdám. Ez a te tőröd - mondta a férfi. - De még nem egész - a tetovált átadta a tőrt, és mutatóujjával a herceg szívére mutatott. - Keresd meg a darabjait, és szólíts magadhoz - mondta, majd megpuszilta Dave fejét.
V megszorította a markolatot, majd behunyta a szemeit.
A mágus mellett riadt fel a kőasztalon. A kezében ott volt a tőr.
- Hogy vagy? - fogta meg Azmo a herceg fejét.
- Szédülök - kelt fel az asztalról.
- Akkor óvatosan - segítette fel a vörösruhás.
- Ahogy látom, sikerrel jártál - mutatott a mágus a tőrre.
Dave ránézett:
- Hú, akkor nem álmodtam.
Hirtelen rosszul lett. A mágus az ölébe tett egy vödröt és elkezdtem ütögetni a hátát.
- Jól van, csak egy mellékhatás, el fog múlni - mondta.
Dave letette a tőrt maga mellé és szurokfekete folyadékot hányt ki.
Miután mindent kiadott magából, felemelte a fejét és letörölte a szája szélét.
- Naszóval... Az óriás azt mondta, hogy a tőr nem teljes. Meg kell keresnem a darabjait - mondta Dave.
- Gondoltam... Sajnos, senki nem tudja, hol vannak a darabok. Mindig változtatják a helyüket, mikor új gazdájuk lesz - magyarázta a mágus, majd elvette a vödröt.
A herceg felpattant és kihúzta a tőrt. A keresztvas után csak egy pár centi törött penge volt. A két szélén ezüst volt, a közepét egy kis rész rubin alkotta, a kettő között pedig fekete penge volt. Dave magával szembe fordította a törött pengét, majd vett egy mély levegőt és egy megérzéstől vezérelve a szívébe szúrta a tőrt. Térdre esett, de érezte, hogy valami történik.
A mágus rémülten kiáltott fel:
- Mit csinálsz, te idióta!
Dave, ismét az ismeretlen erő hatására, kihúzta a tőrt a melléből.
- Ez... Ez egyben van - hebegte a mágus. - Hogy? Mikor jöttél rá? Az elődödnek évekbe telt... - hitetlenkedett.
- Mikor nekem adta ezt, a Wither a szívemre mutatott. Csak egy tipp volt, hogy bennem lehetnek a darabok - mondta a herceg.
A fegyver tényleg újra egésszé vált. A penge hullámos széle ezüstből, a közepe obszidiánból készült. A fekete belsőn vérkőböl és rubinból ismeretlen jelek formázódtak. Nagysága Dave alkarjához hasonlított.
- Magamhoz tudom hívni? - kérdezte Dave.
- Nem tudom. Tégy egy próbát - válaszolta a mágus.
V behunyta a szemeit, és igyekezett az óriásra koncentrálni.
Pár pillanat után felnézett, és ismét a barlangban találta magát.
- Szép volt. Nagyon gyors voltál - tapsolt a csontokon ülő férfi. Dave zavartan mosolygott és megvakarta a tarkóját. A Wither felkelt, ismét letérdelt a herceg elé, és átölelte.
- Tudtam, hogy megcsinálod, kisöcsém.
Dave belekapaszkodott az óriás nyakába.
- Most hogyan tovább? - kérdezte, miután elengedte a másikat.
- Nem tudok erről a helyről kijutni. Be vagyok ide zárva. Megpróbállak téged idevezetni, és majd együtt kijuttatunk engem - magyarázta az őrző.
- Lotaringiában lehetsz - gondolkodott Dave.
- Nekem is erős a gyanúm - bólintott a Wither. - Egyébként, mivel már úgy is fivérek vagyunk, adj nekem valami nevet, ahogy szólítani fogsz - simogatta meg gyengéden a herceg fejét.
Dave egy kis ideig a gondolataiba merült.
- Mit szólnál, ha W-nek hívnálak?
- Tetszik - kuncogott a férfi. Megfogta az öccsét, és a fejét a saját mellkasára tette, a pentagram szeméhez. Egy pillanatra felvillant minden tetoválás, majd ki is aludt.
- Ez mi volt? - kérdezte Dave.
- Csak egy kis védővarázs, hogy ha bajba kerülsz, át tudjam adni az erőmet és meg tudjalak védeni - mondta W.
Dave kihúzta a fejét a két hatalmas félgömb közül és megsimogatta a férfi karját.
- Nemsokára találkozunk - mondta W. Dave-nek feltűnt, hogy elkezdett halványodni a keze és már nem tudta megérinteni új társát.
A herceg felriadt. A mágus fogta a vállát és rángatta.
- Na végre - sóhajtott Azmo. - Itt szólongatlak mióta.
Dave elmosolyodott:
- Bocsi.
-Megtudtál valamit? - kérdezte a mágus.
- W valahol Lotaringiában van egy barlangban, bebörtönözve - mondta Dave.
- Kiváló! Akkor oda kell menned. Szedelőzködj - csapta vállba Azmo.
A páros felrohant a várba. A királyi pár a trónteremben volt, Kodrik pedig mellettük ült, a vörös mágus helyén. Az ajtó elött Dave vett egy mély levegőt.
- Szóval, az a terv, hogy tartasz egy gyorstalpalót az apádéknak, aztán szeded a cuccod és elindulsz? - kérdezte Azmo.
- Röviden - grimaszolt Dave.
- Sok szerencsét - mondta Azmo.
Kis hezitálás után bementek a trónokhoz. Dave oldalán ott virított a tőr, amin mindenki meghökkent.
Félix felkelt a trónjáról és a fiához sétált. Dave elővette a tőrt, ahogy apja elé állt.
- Apám, anyám - hajolt meg előttük. - El kell mennem egy hosszabb útra, de ígérem, hogy egy darabban haza jövök.
Gabe lesápadt.
- Hova mész, fiam? - kérdezte Félix.
- Darenorba megyek. Kaptam egy feladatot - fogta meg a tőr markolatát a herceg.
- Azmo, gyere csak ide - intett a kék mágus a vörösnek.
Gabe hátradőlt és rémülten Félixre nézett.
- Ezt este megbeszéljük, fiam - mondta Félix.
A teremben nagyon nyomott lett a hangulat. Dave egy kicsit hallgatott, majd meghajolt és sarkon fordult. Felment a szobájába.
Útközben Azmo futott utána.
- Hű, de engedelmes lettél hirtelen - mondta.
- Téged meg megint leszidtak, nem? - kérdezte Dave. A vörös mágus forgatta a szemeit.
- Jó, nyertél. Készülj fel, anyádék valószínűleg meg akarnak majd állítani - figyelmeztette Azmo Dave-et.
- Miért féltenek ennyire? Halhatatlan vagyok, vagy legalábbis sebezhetetlen - morgolódott Dave.
Azmo elhallgatott.
- Csúcs, te is tudsz valamit, de nem mondod meg - állt meg Dave.
- Majd apádék elmondják, ha akarják.
Dave elviharzott. Bement a szobájába, letette a tőrt az asztalra, Jozef levelét a tűzbe dobta, és idegesen ledőlt az ágyára.