A király három testőre

11. fejezet

A csapat táborában, az éjszaka közepén:

Dave a tábortűz mellett feküdt és lábait felhúzva, a bal kezét a feje mögé téve nézte az eget. Mellette Romeo aludt az oldalára fordulva horkolt, a táskáját párnának használva. Róbert kicsit arrébb szunyókált a hátán, a nyeregtáskáját a feje mögé téve. Duncan az oldalára fordulva nyöszörgött álmában. A herceg nem tudott aludni. Kicsit honvágya volt, és az apjai is hiányoztak neki. Keserédes mosoly ült ki az arcára, és egy könnycsepp csordult ki a szeméből. Látott egy hulló csillagot, és fejnyújtotta a kezét, hogy elkapja azt.
Kívánt egyet, majd letörölte a könnyeit és megpróbált elaludni. Behunyta a szemét, de ekkor képeket látott. Nem csak egy ember volt körülöttük. Dave óvatosan a tőrére markolt, és picit kinyitotta a szemét. Ekkor két lövést hallottak, ami mögülük jött. Mindenki felpattant és fegyvert rántott. Dave ekkor látta meg Stormarmort és a farkast mellette.
Dave vicsorogni kezdett.
A két Nightingale is melléjük lovagolt.
A herceg válláról a fekete anyag lerepült, és elszállt. Jack lánca elpattant, és az anyag is előkerült köpeny formájában. Egy emberi alak állt előttük. Csak a bal keze látszódott.
Stormarmor elsápadt, és meghátrált. Jack gyorsan Duncan mellé ugrott és morogva a katonák felé fordult.
- Erik... - suttogta a kapitány, majd felkitott:
- Ennek nem kell vérontásba fordulnia - húzta ki a kardját a tokjából. - Gyere velünk, és nem lesz senkinek sem baja.
Dave vicsorogva megforgatta a kardját. A csapat a katonáknak ugrott. Megpróbáltak nem kárt tenni a kapitány embereiben, de mikor az egyik lovag átszúrta Dave vállát, akkor ez megváltozott. Romeo a mellére kapott egy vágást, míg a két farkas és a három Nightingale érintetlenül megúszta. Stormarmor észbe kapott, mikor látta a herceget és Eriket egymás mellett harcolni. Visszahívta az embereit, és amikor meg akarta nézni a herceg sebét, Erik kardot emelt a torkának. A kapitány meghátrált, majd visszavonulót fújt az embereinek.
A katonák villámokat hívva elteleportáltak. A csuklyás átölelte Dave-et.
- Erik - hebegte a herceg. A fivére felé nyújtotta a kezét, és felsegítette az öccsét. A hercegnél egy fejjel magasabb volt, de V emlékezett, hogy csak a szervei vannak meg. A köpeny eltakarta maradványait. Erik megölelte a testvérét ismét, a megmaradt kezével, majd mosolyogva elengedte V-t.
- Őőő, most lehet, nem értem, mi van - mondta Romeo, miközben Markus ellátta a sebét.
- Hát, a lényeg az az, hogy ő Erik, az elvileg halott bátyám - tette el a fegyverét a herceg. Jack és Duncan bizalmatlanul nézett a lebegő fejre.
- Ez a hála, amiért kiszabadítottalak? - kérdezte Erik, fél szemmel a farkasra nézve. Jack Dave mellé lépett, majd hozzá nyomta a fejét. A herceg elkezdte simogatni a farkast.
- Köszönöm, hogy jeleztetek - biccentett V a két fekete páncélosnak.
Szkeliger és Markus bólintott, majd a lovaikra szálltak és visszamentek a saját táborukba. Dave visszaült eredeti fekhelyére, és tovább simogatta a farkast. Róbert vele szemben ült le, a tűz másik oldalára, Romeo a táskájához, Duncan pedig Dave mögé heveredett le. Erik felélesztette a tábortüzet a parázsból, majd beletekerte magát a köpenyébe, és az öccse mellé feküdt.
A herceg alvást tettetett egy ideig, de ez a bátyját nem tévesztette meg. Miután már rajtuk kívül mindenki mélyen aludt, Erik megszólalt:
- Hosszú lesz a holnapi nap, pihenned kéne.
- A jövőbe is látsz? - kérdezte Dave rosszkedvűen.
- Nem, de vannak megérzéseim - mondta Erik, majd felemelkedett, a tesója mellé bújt és átölelte. Dave a nyakára hajtotta a fejét, és behunyta a szemét.
A reggel lassan jött el. A napfény lassan elérte a herceg arcát, aki eltakarta a szemét, és nyöszörögve felkelt. A mellette lévő Jack majdnem visszanyerte az emberi alakját. A fülei még mindig farkasfülek voltak a feje tetején, a farkasfarka is megmaradt és a lábai is mancsok voltak, de már emberi arca és felső teste volt, a kezei is emberiek voltak, csak karmai voltak körmök helyett. A férfi meztelen volt. Reszketett, mint aki fázik. Duncan felébredt, megdörzsölte a szemeit, majd megpillantva Jack-et, felkeltette és ruhát adott neki.
Erik is felkelt, és a farkasra terítette a köpenyét. Jack remegve megköszönte.
Romeo és Róbert egyszerre kelt. A lovak is figyeltek.
Erik az öccse nyakába kapaszkodott és ott tartotta magát.
- Irány tovább - mondta Dave.
- Reggeli nélkül? - kérdezte Romeo.
- Igen, ha ügyesek vagyunk, pár óra múlva egy faluba érünk. Ott majd tudsz enni - nézett rá Dave.
Duncan felsegítette Jack-et és maga mögé ültette a nyeregbe. Erik Dave nyakában maradt, Romeo és Robert pedig a saját lovaikon volt. A herceg eltűntette a táboruk nyomait és utolsóként nyeregbe szállt.
Három órával később beértek az említett településre.
Bementek az egyik ottani fogadóba. Odabent már nagy volt a sürgés-forgás. Zsoldosoktól kezdve a vándorzenészekig és mágustanoncokig mindenféle-fajta ember volt ott.
Találtak a szélen egy üres asztalt, ahova letelepedtek.
Jack kicsit jobban felmelegedett, így visszaadta a köpenyt Eriknek, és válaszolt Dave kérdéseire.
A válaszok miatt a herceg kifakadt.
- Ezt nem hiszem el! Komolyan! Nem először jövök el. Mit aggódik ennyit? - kérdezte idegesen nevetve.
Erik fintorgott.
- Újabb indok, hogy véghez vidd a küldetésedet - mondta Róbert, belekortyolva az italába. Dave elkezdte simogatni a gyógyuló sebét a mellkasán.
A csapos lánya az asztalhoz sétált.
Nem volt túl magas, a bőre barna volt, a haja fekete, göndör és a válláig ért. A szeme sötétbarnán csillogott. Egy színes ruhát hordott, amiből a vállai kilógtak. A nyakában egy borostyánkő medált viselt. Mezítláb mászkált.
- Bocsi, hogy megzavarom magukat, de kéne a segítségük - mondta. Romeo pillantotta meg először a hölgyet, felismerve származását.
- Mi történt? - kérdezte Dave.
- Maguk zsoldosoknak tűnnek. Minket elég gyakran zaklat egy közelben tanyázó rablóbanda. El tudnák intézni őket? Megfizetjük, ha segítenek - mondta a nő.
- Persze, megoldjuk - kelt fel az asztaltól Romeo. Dave és Erik kérdőn nézett rá.
- Nagyon köszönjük! - ölelte meg az aranykezűt a lány.
- Gyerünk - intett Romeo a többieknek, elengedve a lányt. Duncan és Jack kimutatta a szemfogát.
- Ez mi volt? Éppenhogy megúsztunk egy balhét és viszel is a másikba? - kérdezte idegesen suttogva Róbert, mikor kiértek az ajtón.
- A lány az Aranysivatagból való. A kezérből itélve rabszolga volt. Kell neki a segítség - válaszolta Romeo.
- Aha, inkább megtetszett neked a lány. Cimbora, láttam az arcodat, mikor odalépett hozzánk - mondta Jack, Róbert mellé lépve.
- Ne gyanusítgass olyannal, amiről semmit nem tudsz - vicsorgott Romeo.
A herceg is kijött, miután megtudta a tábor pontos helyét.
- Biztos velünk jössz, azzal a vállal? - kérdezte V, Romeo vállára mutatva.
- Igen - bólintott a társa.
Erik a testvére vállára kapaszkodott, és a herceg vezetésével a csapat megindult az úton, a tábor felé.
A banditák a falun kívül, az út mellett, egy erdőben táboroztak le és rejtőztek el.
Amikor a haramiák meglátták az úton jövő társaságot, előugrottak és bekerítették őket. A vezérük Dave fejének szegezte a pisztolya csövét.
Erik felemelte a fejét, amit eddig az öccse háta mögött tartott.
- Ideje, hogy békén hagyjátok a közelben élőket - vette a kezébe Dave a tőrét.
- Kényszeríts - nevetett a bandita.
Belelőtt egyet a hercegbe, akinek ez meg sem kottyant, és neki is ugrott a férfinak.
Sikerült leverniük a támadókat, de az egyik eltalálta Romeo vállát. Erik és a fekete anyag rövid időre ellátta a sebet.
Dave földre kényszerítette a banda vezetőjét, és megfogadtatta vele, hogy békén hagyja a falut, és visszaadják az eddig ellopott dolgokat.
Visszatértek a fogadóba. Erik letette az egyik székre a sérült Romeot, a többiek pedig melléültek. Nem sokkal később megjelent a lány, aki megbízta őket.
- Uramisten, megsebesült! - kiáltott, majd odarohant az asztalhoz.
- Drága barátom már sérült vállal vágott bele a harcba, most csak javítottak a helyzetén - mondta Dave, gúnyosan mosolyogva társára. Romeo jókedvűn mosolygott a fájdalma ellenére.
A lány gyorsan hozott kötszert és alkoholt, hogy ellássa a sebet. A sebesült levette a kabátját és felfedte a sebet, ami ha tovább szakadt volna, levágta volna a karját.
- Egyébként sikerült meggyőzni őket, hogy békén hagyjanak titeket, és az eltulajdonított javakat is visszaadják - mondta Erik.
- Nagyon hálásak vagyunk - mondta a fogadós. Alig hitt a fülének.
A lánya eközben szépen kitisztította a sebet, és miután Dave összevarrta, be is lett kötve, és Romeo visszavehette felsőjét.
- Nem tudunk elég hálásak lenni, uraim - tette le a nagy, pénzzel teli erszényt az asztalra a fogadós.
A társaság enni- és innivalót rendelt a kapott pénzből, majd megtárgyalták, hogyan menjenek tovább.
- Nem lenne sok értelme így tovább haladni, meg kell várni, míg gyógyul a seb. Aggódom érted - mondta Duncan.
Dave aggodalmas arccal figyelte az aranykezűt
- Sajnos nem várhatunk sokat. Valószínűleg még vannak a nyomunkban - jelentette ki. - Nem mertlek magammal hozni, csak ha teljesen biztos vagy abban, hogy tudod velünk tartani a lépést - folytatta egyre ingerültebben. Jack és Duncan rábólintott.
- Higgy nekem barátom, sokkal többet érsz nekem, mint a kezem. Az istenek se tudnának elszedni mellőled - mondta Romeo megmozgatva a vállát.
- Amíg tudsz, addig pihenj a ami napot még itt töltjük. Hiszek a szavadnak - biccentett Dave.
- Rendben, akkor a mai napot még itt töltjük, aztán megyünk tovább - mondta Erik, majd visszaszállt Dave vállára.
Miután végzett az evéssel Dave, felkelt az asztal mellől és kiment az utcára. Erik az ajtóban lerepült a válláról és Jack-re szállt.
- Utánamenjek? - kérdezte a farkas.
- Nem - mondta ridegen az élőholt. - Hagyjuk most őt békén. Megrázhatta Stormarmor és apánk tette.
- Általában ilyenkor szokott jönni Félix, hogy megölelje és megnyugtassa a fiát - mondta Jack.
- De reméljük, most az egyszer nem jön, mert akkor mindannyiunknak vége - mondta Romeo kicsit idegesen.
Amint ezt kimondta odakint leszakadt az ég. Mennydörgött, villámlott, és zuhogott az eső. A csapat mindegyik tagja megrémült.
Azt nem tudták, hogy a herceg sokkal messzebb rohant, és úgy adott jelet magáról. Az apja meg is jelent. Iszonyúan ideges volt. Közelebb lépett V-hez, majd szorosan átölelte és magához szorította. Az eső egyre hidegebb lett. A király megint nem viselt felsőt. Dave egy ideig hallgatta az apja szívverését, majd elengedték egymást.
Egymás szemébe néztek. Mind a kettőnek lett volna mit a másik szemére hányni, de inkább csendben figyelték a másikat.
Végül Félix törte meg a csendet.
- Ha azt mondom, hogy otthon maradsz, akkor te azt teszed. Elég nagy feszültséget okoztál odahaza - sóhajtott.
- Te meg nem nyúlsz az emberekhez, ha rosszat csinálok, ha nem - felelte Dave.
A király kezét nyújtott.
- Rendben - bólintott, majd kezet rázott a fiával. - Erik tényleg veled van? - kérdezte halkan.
- Egy része igen - mondta Dave. Félix felsóhajtott. Ismét megölelte a fiát és megpuszilta annak homlokát.
- Remélem, sikerrel jársz, kincsem. Nagyon vigyázzatok egymásra. Ha bármi baj van, fújd meg a kürtöd és ott leszek pillanatok alatt - elengedték egymást, majd Félix, fájó szívvel, de visszament a városba. Dave is visszafutott a fogadóba. Az eső kezdett kicsit enyhülni, és már villámok sem cikáztak.
- Apa volt az? - kérdezte Erik. Dave szótlanul bólintott, majd visszaült a helyére, az asztalon keresztbe tette a karjait és ráhajtotta a fejét. Mindene csurom víz volt. Jack szomorúan nézett rá. Nem szerette, mikor a barátja rosszkedvű.
- Hé, nincs semmi baj. Cserélj páncélt, aztán játsszunk! - bökte meg a herceg vállát Romeo. - Van nálam egy pakli kártya.
Dave felkellt, majd egy szobát kapott a fogadóstól, ahol átöltözött és lerakta a cuccait, majd visszament az asztalhoz. A társai előtt már paklik voltak. Jack és Duncan előtt zöld-barna hátlapú, Róbert előtt sötétkék-fekete, Romeo elött arany-fekete lapok sorakoztak. Más-más darabszámmal rendelkeztek.
Ahogy Dave leült közéjük, az oldalán lógó tarsolyba nyúlt, majd letett maga elé egy kék-sárga hátlapú, nagy paklit.
- Tudtam én, hogy erre gondolsz - nevetett Dave. Erik a hátára szállt.
- Mit játszotok? - ült le Romeo mellé a fogadós lánya.
- Avaroszy-párbajt. Verszgott hőseit sorakoztatja fel régiónként - mondta Romeo a kártyáit keverve. - Ja, Dave, az új barátunkat Szilvinek hívják - mutatta be a hercegnek a lányt.
Dave biccentett, majd Jack felé fordult.
- El tudnád mondani a játékmenetet, annak, aki esetleg nem ismeri? - kérdezte.
- Egy parti három körből áll. Általában ketten játsszák, de többen is lehet. A lényege az, hogy minden kártya be van sorolva egy kasztba. Összesen négy kaszt van, kardos, lándzsás, mágus és íjász. Ebben a sorrendben kell magad elé lehelyezni a lapokat. Pontszámok szerint is be vannak osztva a kártyák. Ezekkel nagyon óvatosan kell játszani. Vannak köztük istenek, félistenek, legendákban szereplő alakok, és ma is élő hősök is. Minden lapnak megvan a maga különlegessége, például az én egyik kedvencem, a Dormi Boszorka, a második és harmadik körben fel tud támasztani egy már elhasznált lapot, és ismét harcba hívni. Vannak még az árnykártyák, amik azt tudják, hogy asztalra helyezéskor egy kasztot teljesen haszontalanná tesznek mindenkinél, például az Abyss-i árnyak a teljes kardos kasztot lenullázzák, és az ottani pontok nem érnek semmit. Van még a vezér, ami egy szabadon választható lap, amit a csatatér mellé kell letenni, és ha nagyon szükséges, csatába hívni. Célszerű erős képességű lapot használni. Értelemszerűen az nyer, aki a legtöbb pontot szerzi. A tét szokott még izgalmas lenni. Ha nagyon bevállalós az ember, akkor azt mondja, hogy a nyertes az összes felhasznált lapot viszi, mindenkitől. Mi nem így fogunk játszani - fejezte be Jack.
- Én a Storm Fivérek paklit fogom használni. Ez egy százötven darabos kis pakli, de mivel ez túl sok, ezért csak huszonhetet fogok használni belőle - tette zsebre a maradék lapot Dave.
- Én Tealin Védőit fogom használni. Igaz, csak nyolcvanhét kártya, de pontban annyit ér, mint a Storm - tette le maga elé a saját huszonhét lapját Jack.
- Nekem marad az Ágasbogas pakli. Még hiányos, de a teljes pakli kilencven lapos és összesen százhetven pontot ér - mondta Duncan.
- A jó öreg Al'dera Vándorai pakli ma sem fog cserbenhagyni - tette le a lapjait Romeo.
- A Sokszavú Sereg is egy erős pakli - nevetett Róbert.
Miután mindenki készen állt, Dave felvetette a tétet.
- Csak hogy ne legyen unalmas a játék, aki legyőz, az megkapja az erszényem tartalmát - tette le maga mellé a zacskót.
- Állom - mondta Jack. Duncan rábólintott.
- Ez jó lesz - tette a tétét az asztalra Romeo.
- Nincs mit veszíteni - mondta Róbert, és ő is beszállt. Szilvi maga elé vette a pénzzel teli bőrerszémyeket és a játék el is kezdődött.