A király három testőre

15. fejezet

A herceg nagy fejfájással riadt fel. Már nem a hideg, esős erdőben volt. Egy meleg és kényelmes fekhelyen hevert, és egy ismerős fekete köpennyel volt letakarva. Lassan megpróbált felkelni, de megszédült és visszaesett.
- Csak lassan - kapta el a karját Grimor. Dave hirtelen felé forditotta a fejét, de utána rögtön meg is fogta.
- Mit tettél velem? - kérdezte szenvedő hangon Dave.
- Én semmit. Te ittál túl sokat - ültette vissza Grimor Dave-et. Olyan ruhában volt, mint a herceg. Fekete ing, nadrág, barna kesztyű és csizma, sötétszürke lábszárvédővel, és a fekete hímzett mellény.
- Hogy tudtál kilopni az embereim közül? - kérdezte a szemét dörzsölve V.
- A borodba altatót csempésztem a keresztúti fogadóban, míg nem figyeltél. Az meg csak szerencse volt, hogy körbeadtad mindenkinek - mondta monoton hangon a holló. Felsegítette a herceget, ráadta a köpenyét, és a hóna alá nyúlva megtámasztotta.
- Valaki beszélni akar veled.
A holló a szédelgő herceggel elindult egy folyosó felé. Az egész folyosó félhomályba borult. A két férfi csendben haladt a szinte végtelen úton, nem akarták megzavarni az őket körülvevő árnyakat.
Végül Grimor törte meg a csendet.
- Tudod, bennünk sok közös van - V ránézett. - Mind a ketten árvák vagyunk, akiket egy nagyúr fogadott örökbe, saját céljainak beteljesítésére, mind a kettőnket büntet a sors azért, amit el se követtünk - fejezte be.
- Nem tudom, miről beszélsz - fordult felé Dave.
- Szóval apád nem mesélte, hogy kerültél hozzá. Nem meglepő - Grimor halványan elmosolyodott. - Egy sikátorban talált rád, mikor éppen trónfosztottá vált. Anyáddal egy bordélyben húzták meg magukat, ahol Gabe dolgozott is, de ezt szerintem tudod. Megesett rajtad a szíve, hiszen éppen azelőtt vesztette el szeretett Erik fiát - Dave gyomra görcsbe rándult. - Lord Jozef ezért hívatott ide. Te is egy Régel vagy, mint ő vagy én, csak úgy döntött, hogy jobb helyen leszel a Stormok közt. Legalább jó harcost faragnak belőled - fejezte be.
Dave elengedte a férfit és megpróbált a saját erejére támaszkodni.
- Jobban jársz, ha még kapaszkodsz. Erős anyagot kaptál - a herceg bólintott.
- Neked mi a történeted? A valós - kérdezte a herceg.
- A Storm seregek felégették a falumat, mikor még egészen kicsi voltam. A velük utazó Lord Jozef talált meg az egyik ház romjai alatt. Nem tudom, hogy éltem túl, csak azt, hogy az életemmel tartozom Jozefnek. A fiaként nevelt, megtanított harcolni és úgy forgatni a szavakat, hogy abból én jöjjek ki jól. Tíz éves koromban beépültem a Seholerdei vár udvarába, hogy szemmel tudjalak tartani. Akkor ismerkedtünk össze, a többit meg már tudod - fejezte be.
- Miért égették fel a falud? - kérdezte Dave.
- Boszorkányok és egyéb szektások bujkáltak ott, és miután nem adták át az ott lakók őket, a sereg kapitánya rájuk gyújtatta a helyet - fintorgott.
A herceg ismét elhalkult.
- Sok információ volt egyszerre? - kérdezte halkan Grimor. V csak bólintott.
- Sajnálom... - súgta a holló.
Tovább baktattak a sötétben, mígnem már egy barlangban találták magukat.
Dave-nek ismerős volt a hely.
Az oldalán lógó tőrre nézett. A fegyver remegett.
A herceg megpróbálta elterelni a gondolatait.
- Egész pontosan miért kellett Eriknek meghalnia? Ezt sose mondtad el - motyogta.
- Miután megszoktam Seholerdőt, szereztem egy barátot, aki egyszer kihívta egy párbajra. Élet vagy halál... Erik ellen semmi esélye se volt. A "fivéred" gyorsan megölte. Nem volt igazságos párbaj... - Dave gúnyosan elmosolyodott.
A kőfalak lassan felfedték a nagy barlangot, ahol a csonthegy volt.
Dave összeszorította a fogait.
Az őrzője és bátyja ott ült a csontokon, a térdén pedig ott volt Lord Jozef.
A herceg egyre dühösebb lett.
A Lotaringia ura mosolygott.
- Jó végre találkozni veled - ugrott le az őrző.
- Bár elmondhatnám ezt én is - morgott a herceg.
Az őrző, Wither, elkomorodott. Belelátott a herceg fejébe.
Dave elengedte Grimort és a lord elé bicegett.
- Ha jól sejtem, Lucien fiam mindent elmondott - nézett át a herceg válla fölött a fogadott fiára.
A herceg bólintott. Ő is átnézett a lord válla felett, az óriásra.
- Látom, elvagy - vetette oda neki.
- Bocsáss meg. Nem hazudtam. Tényleg nem tudok kijutni és tényleg a te segítséged kell, hogy kijussak - felkelt és a lord mellé térdelt. - Mi történt veled? - kérdezte halkan.
- Grimor, de jól vagyok - igazította meg a vállát a herceg. - Játsszunk tiszta lapokkal. Miért kellett idejönnöm? - Jozef V sárga szemébe nézett.
- Az örökségemet akarom rádhagyni. Darenor trónját, a vagyonomat, seregemet, és a káosz őrzője címet - mondta határozottan.
Dave kihúzta magát, és megroppantotta a hátát.
- Váratlanul ért, mi? - kérdezte kuncogva Grimor.
- Úgy is mondhatjuk - felete Dave.
- Elfogadod? - kérdezte Jozef.
Dave bólintott.
- De nem értem, miért. Egészségesnek tűnsz. Vissza akarsz vonulni? - kérdezte Dave gyanakodva.
- Meghaltam... A halálomon voltam, mikor elküldtem a levelet. Szellemként itt maradtam, hogy biztosan tudhassam, hogy épségben ideérsz - mondta teljesen nyugodtan.
Dave-et ez is sokkolta. Hebegni kezdett, majd lerogyott a földre.
- Tudom, mitől félsz, de ez a hely semmi felelősséggel nem jár. Nem kell az uralkodás miatt aggódnod - ült le a szellem V mellé.
Dave elgondolkodott.
- Át tudnám ide hozatni a seregem és akkor nekik is lesz egy biztos helyük, és a Lotaringia is biztonságban lesz - Jozef elmosolyodott.
- Na látod! - Jozef felsegítette a herceget és átkarolta a vállát. Grimort is átkarolta és együtt mentek fel. A Wither mögöttük sétált. Emberi magasságra váltott.
A sötét folyosó kivilágosodott. Nagyon élettel teli lett az egész hely. Szolgálók rohangáltak jobbra-balra, ahogy a négyes belépett egy nagy étkezőbe. Az asztal megterítve várta őket. Dave és Grimor ismét egymással szemben ültek. A lord az asztal legelejére ült, W pedig Dave bal oldalára.
Jobbnál jobb fogásokat hoztak eléjük. Jókedvű beszélgetés zajlott köztük. Dave kicsit meg tudott minden bajról felejtkezni. Hallott történeteket az apjáról, Félixről, nagy csatákról, győzelemről, veszteségről.
- Jól érzed magad? - kérdezte Grimor.
- Jól. Meglepően - nevetett a herceg.
- Mit szólnál, ha egy kicsit még itt maradnál? Körbefutni a helyet, megismerni az ittenieket. Tudom, hogy nem fogsz sokat itt lenni, de jól tud jönni - kortyolt a borába Jozef.
- Lehet, nem ártana - vont vállat Dave. - Te meddig maradsz ebben a világban? - kérdezte.
- Egy pár napig még biztos, de nem tudom - gondolkozott el.
Grimor jókedvűen kuncogott. Élvezte a herceg társaságát.
Dave fejéből teljesen kiment az otthoni helyzet. Az új ismeretek sokkja kitörölt minden mást.
Teltek a napok sorra. Nem számolta egyikük sem. Dave-nek sem tűnt fel, de eltelt pár hónap. Nem csoda. A Lotaringiában máshogy telik az idő. Az azt uraló káosz, gazda nélkül, nagyon meg tudja borítani a rendet. Grimor számolta a napokat. Nem csak, hogy számolta, de a hirvivőket is elkapta, akik a Stormoktól hoztak leveleket.