A HALÁL ÚTÁN IS?

7

Harry szemszöge:

A könyvtár felé tartok. A szívem a torkomban dobog. Azt hiszem izgulok. Egyszerűen nem tudom leírni mit érzek pontosan. Olyan dolgokon jár az eszem, ami nem normális. Lehet igaza volt Ronnak és kezdek becsavarodni. Az is lehet, hogy Malfoy megakar mérgezni. Kitudja. A közelében minden olyan más. A csípős megjegyzései sem olyan szörnyűek. Egy olyan oldalát kezdi megmutatni nekem, amit eddig másnak nem. Ettől a gondolattól  mosoly szökik kipirosodott arcomra. Mellette az idő végtelen.
Ő nem rossz ember. Csupán tart az apjától. Aki az igazat megvalva egy igazi seggfej. Jeges, Malfoy fajta tekintetével ölni is képes lenne, akár csak Draco.
Jesszusom! Draconak hívtam. Lassan agytúrkászhóz kéne mennem. Valami a fejemben biztos nincs rendben. Talán agy rágó bogarak. Épp az agyam eszik. Ezért képzelem be a Mardekar jéghercegével váltott titkos pillantásokat, mosolyokat s talán némi vonzalmat is.
Azt hiszem beleestem. Ennél rosszabb nem is történhetne velem. Beleesek az elérhetetlen Draco Lucius Malfoyba. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen.
Megérkezdtem. Mély levegő Harry ne pánikolj. Gombóccal a torkomban keresem a "szőke herceget". Nem találom. Talán késik? Az nem vallana rá. Az is lehet elfeledkezett rólam. Több, mint valószínü. Mindegy is. Leülök a szokásos asztalhoz és nekilátok e borzadálynak.
Már vagy 15 perce lehettem itt, mikor az ajtó kicsapodott s egy zihált, izzadt Malfoy "zuhant" be. Nem mondom, hogy nem tetszik a látvány. Hhhh. Hazudnék ha ezt mondanám.
Körbe néz s mikor megpillant, mintha megnyugvást látnék szemeibe.
Végig nézek rajta. Fekete farmer nadrád és egy fekete pulcsi. Különös érzés fogott el. Nem volt időm sokáig ezen agyalni mivel mellem huppant s kezdte a lecke elemzését ez a dögös félisten.

Fáradt vagyok. Nagyon. Malfoy jól végzi a dolgát. A jegyeim szemmel láthatóan javulnak mióta korrepetál.
Miközben nagy beleéléssel magyarázta az anyagot egy röpke pillanatra felpillantok. Ismét az a különös érzés. Mintha lenne valami amit nem veszek észre pedig a szemem előtt van.
-Potter, figyelsz te rám egyáltalán?- kerdezdte.
- Tessék? Mi? Bocsi, elkalandoztam. Nagyon fáradt vagyok.
- Ennyi elég lesz mára. Pihenyj egyett. Holnap folytatjuk.
- Dehát csak jövö héten lenne a következő óránk. - megszeppentem.
- Ha valamit elkezdünk akkor csináljuk jól. - kacsintott rám. Érzem, ahogy arcom felforrosodik. Rég nem váltott ki ilyen érzelmeket belölem senki.
-Akkor holnap, Malfoy. - mosolyogtam rá.
-Holnap, Potter. - engedett meg magának ő is egy kisfiús mosolyt. Eszméletlen aranyos. Imádom a mosolyát.

Az ágyamba fekszem s mosolygok, mint a tejbetök. Ritka pillanatok egyike volt a mai, nem öltük meg egymást, pedig elég sokat voltunk ma együtt es méghozzá közel is.
Gondolataim a fiú körül forognak és az a különös érzés körül. Egyszerűen nem tudok rájönni mit nem veszek észre. Csak kattognak a fogaskerekek az agyamban.
Éjfél is elmúlott már. Valamelyik idióta nyitva hagyta az ablakot s a hűvös tán már lassan késő ősszi szél lobogtatja a piros függönyt. Kénytelen vagyok felkelni és becsukni. Fázom. Az útam a szekrényemhez vezett. Kell egy pulcsi. Sosem szerettem a hideget.
A kedvenc fekete pulcsin keresem. Nem azért a kedvencem, mert akkora fekete rajongó vagyok, ez annál különlegesebb. Egy álom, mely igaz nem valós mégis ezer és ezer érzelem jár vele.
Nem találom. Az Isten szerelmére, sehol nem találom. Hát ezt nem hiszem el. Nincs meg. Tudtommal nem másznak csak úgy el a pulcsik a szekrényekből.
Ron! Én kinyirom ezt a gyereket. Ha már elveszi a pulóverem legalább szolhatna. Hihetetlen mit meg nem enged magának mostanság.