Démoni Rémálom

6.Rész

Meglepően boldogsággal töltött el,segített elhatározásra jutni, holnap vissza megyek.
Olvasás helyett lefürdöttem és elmentem aludni. Hónapok óta az első nyugodt álom mentes éjszakám volt. Reggel az eső zajára keltem, elvégeztem reggeli rutinom, az eső tovább esett, mivel nem tudtam tovább várni, mert féltem hogy anya hazaér és nem enged majd el, féltem attól, hogy meggondolom magam. Ezért felkaptam egy pulcsit és az erdő felé vettem az irányt. Az agyam kikapcsolt, az érzéseim elhagytam. Nem zavart az eső ahogyan az arcomba csap, nem zavart, hogy hideg van és pulcsi helyett kabát kéne. Egyetlen egy dolog járt az eszemben ő és az, hogy látni szeretném. Csak mentem az erdőig meg sem álltam. Gondolkodás nélkül vágtam bele a sűrűjébe, időm sem volt hezitálni, túl nagy volt az akarat erőm. Meglepetésemre nem történ semmi, elkönyveltem magamba, hogy tényleg csak én vagyok a bolond. Az erdőben hetek után sem változtak a dolgok, ugyanolyan gyönyörű volt, a magas fák, minden a helyén volt és persze a borzongos kisugárzás is hozzá társult a gyönyörű látványhoz. Mikor elértem a fához a könyvem a füzetem és a táskám ott hevert a fa tövében. Tetején egy cetli hevert. Szívesen~Tiaky~.
-Mi a franc-sírtamfel.
-Még egy köszönömöt sem érdemlek? - hallottam meg magam mögül a hangját. Olyan hirtelen fordultam meg, hogy a földön landoltam.
-Na, na csak óvatosan kislány-mosolygott rám, mosolya barátságos volt, de mégis volt benne valami amitől a hideg rázott. Olyan titokzatos és szép volt.
-Te-e vagy Tiaky? - dadogtam.
-I-igen-dadogott vissza, majd hangosan kacagni kezdett. A szekálás jól ment neki.
"Ki ő? Mit akar? Miért van itt? És miért nevet rajtam?" Kérdések kérdések váltották fel.
-Egyszerre csak egyre válaszolok-felelt, majd újra fel ette hidegrázós mosolyát.
-Tessék? - kérdeztem tőle már dadogás nélkül.
-Túl sok a kérdés kislány-kacagott újra.
-Te..
-Igen. - Szakított félbe.
" Honnan? Hogyan? Hogyan csinálja? Ki ő? Honnan jött? Miért beszél velem? Miért hallom a hangját? Hogy lehet valaki ilyen szép?
-Hmm szóval szerinted szép vagyok? - Húzogatta a szemöldökét. A szemeim elkerekedtek, elpirultam. Esetlen arcom láttán újra nevetésben tört ki.
-Hagyj békén-kiabáltam rá. Egy magabiztos mozdulattal felálltam, felvettem a könyveim, elmentem mellette és elindultam kifelé az erdőböl. Ő követni kezdett és idióta kérdéseivel traktált.
-Szóval érdekel ki vagyok ugye?
-Nem, nem érdekel-válaszoltam neki, bár borzasztóan furdalt a kíváncsiság, de mérges voltam rá amiért az agyamba turkál.
-Most hova mész Ava?
-Haza-válaszoltam neki
-Maradj még-kérlelt.
-Nem, nem maradok Tiaky
-Honann tudod biztosra, hogy az én vagyok? - újból a hidegrázós mosoly hagyta el az arcát. Megtorpantam, mivel meglehet, hogy nem ő volt az,simán kamuzhatott még pár percel ezelőtt. "akkor viszont ki lehetett az a Tiaky ? De mégis mit érdekel engem! Ebből elég haza megyek!"
-Nem mész te sehová-felelt az idióta gondolat menetemre.
-Ó dehogynem-magabiztos válaszomra leolvadt a mosoly a szájáról.
-Csak szeretnéd-felelt, majd eltünt. Végre újra egyedül voltam. Kicsit bántam, hogy elüldöztem magamtól. Hiszen kíváncsi voltam mindenre. És ha jól sülnek el a dolgok egy új barátra szükségem van. Meglepően túl sok ideje sétáltam és nem értem el a mezőt. "Eltévedtem? Az nem lehet! Túl jól ismerem a helyet!" Rohanni kezdtem, minél tovább haladtam a környék annál ismeretlenebbé vált. Megprobáltam vissza menni a fához, de nem tudtam, nem találtam az utat. "Ez lehetetlen! Túl rég járok ide! Nem tévedhetek el csak úgy! Ha csak nem...
-Tiaky-kiabáltam torkom szakadtából.
Feltámadt a szél, mindenféle leveleket vitt, madarak zajongása törte meg a csendet.
Már sötétedni kezdett. A szél egyre csak fel erősödött, én pedig úgy éreztem, mintha egyre beljebb és beljebb kerültem volna. Az eső is csepergett már.
-Tiaky!! Anya aggódni fog értem és miattad kerülök bajba! - kiabáltam az erdő sűrűjébe, szinte már sírva-Kérlek!!
"Könyörögni neki?! Mekkora hülyeség!! De el kell mennem most! Hogy akarja, hogy máskor is jöjjek ha mindig a frászt hozza rám? Miért kell neki társaság úgy is elüldöz mindenkit maga mellől ha ilyen undok.
-Tiaky! Kérlek! - sírtam fel újra.
A szél elcsendesült, vissza kerültem a folyóhoz Tiakyval szemben. Minden a régi kerék vágásban,a madarak is elmentek.
-Ez most valami vicc? - nagyon bizar ez a helyzet. Szemben állt velem, angyali tekintettel nézett rám.
-Mármint mi? Elengedlek, ha megigéred, hogy holnap is eljössz! Különben vissza csinálok mindent-már éppen csettinteni készült.
-Ne, kérlek ne-szakítottam félbe-holnap is eljövök, ígérem! Csak válaszolj pár kérdésemre-kérleltem.
-Nem, a kérdésekre a válaszokat megkapod holnap. - kacsintott rám
-Rendben
-Rendben-válaszolt majd eltünt. Megtaláltam a kivezető utat. Rohantam ahogy csak tudtam, amíg ki nem értem az erdőből. Eszem
ágában sem volt vissza menni, már csak az hiányzik, de muszáj volt vele megállapodnom, különben ott maradok legalább életem végéig. Féltem a következményektől, de hogy én még egyszer vissza menjek? Esély sincs rá! Befordultam az utcánkba, anya autója már a felhajton állt.
-A francba is-szaporáztam lépteim. Félve nyitottan be a házba.
-Ava? - reagált anya az ajtó csukódássára.
-Igen, szia anya-feleltem neki.
-Nagyon aggódtam! - rohant hozzám, átölelt és zokogni kezdett.
-Anya, de csak 15perce vagy itthon! Sétálni voltam-mondtam neki meglepetten. Nem gondoltam, hogy ennyire aggódni fog még levelet is hagytam neki.
-Tessék-tolt el magától. Értetlen arckifejezése végett én is megijedtem, látta rajtam, hogy magyarázatra van szükségem. Térdre esett majd magyarázni kezdett
- Egy egész estét kimaradtál, már a rendőröket is felhívtam, telefonon is hívtalak, de nem vetted fel. Egész nap téged kerestünk!
-Tessék?? - tört ki a zokogás belőlem is. És lerogytam mellé. Csak most tudatosult bennem, hogy mennyire éhes is fáradt vagyok, kezeim remegtek, a szememből alig tudtam kitörölni könnycseppeim. Egy szót sem tudtam kinyögni.
-Hol voltál? - hallottam anya remegő hangjában a félelmet és a zavarodotságot.
-A-azt hiszem be-evertem a fejem-hüppögtem. Nem mertem elmondani, hogy hol is voltam valójában, csalódna bennem, ha megtudná, hogy merre voltam.
-Elviszleg a sürgősségire- állt fel anya, leakasztotta a kabatokat a fogasrol.
-Erre semmi szükség-álltam fel én is.
-MOST! - fejezte be anya a vitát. Kedvetlenül húztam fel a kabátom.
_____
Sziasztok
Ha tetszik szavazzatok, kérlek