𝐁𝐞𝐞́𝐤𝐞𝐥𝐨̋𝐝𝐨̈𝐭𝐭 𝐞́𝐫𝐳𝐞𝐥𝐦𝐞𝐤 | ✓

𝐇𝐚𝐫𝐦𝐚𝐝𝐢𝐤

Szeptember 3., szombat

Kora délután iszonyú nagy fejfájással ébredek. Évek óta nem ébredtem ilyen későn, hogyan tudtam délután egyig aludni? Szombat révén egyedül vagyok a kollégiumban, a szokásos korai susmorgások és készülődések hangjai így elmarad, ezek helyét váltja fel a fülsüketítő csend, szóval nem csodálom, hogy sokat aludtam. Vagy talán nem a csend az oka, hogy ilyen sokáig aludtam?

Első utam a fürdőbe vezet, ahol veszek egy hosszú zuhanyt, majd hajat mosok. Nem emlékszem a tegnap estére, viszont az biztos, hogy ittam, mert ugyanabban a fehér ruhában keltem fel, amit tegnap vettem fel.

Minek ittam egyáltalán? És miért nem emlékszek semmire?

Utolsó emlékem után kutatok, mikor már jó illatúan ülök le az ágyam szélére. Arra még emlékszem, hogy Owen felment pihenni, mert fájt a feje, ezután odajött hozzám egy srác, majd beszólt, én pedig kikeltem magamból, és ezután megjelent Noah.

Noah Summers.

Ugye nem vele töltöttem az estét?

Sosem voltam az a megcsalós fajta, Owent évek alatt egyszer sem csaltam meg, és nem is gondoltam rá, így ezt képtelenségnek tartottam. A saját testvérével csaltam volna meg? Ugyan már.

Na de azért mégis.

Nem hiszem, hogy sokat ittam volna, ám tekintve, hogy még a szilveszteri pezsgő is van, hogy a fejembe száll, nem csodálom, hogy megártott az a kevés is.

Zakatoló szívvel veszem telefonomat a kezembe, és kutatni kezdek a tegnap este emlékei után. Először a közösségi médiákat nézem meg, de szerencsére semmi kompromittálót nem posztoltam.

Ezután jön a képeim átvizsgálása, ahol viszont már akad kivetni való. A fotón Noah tartja a telefont, én a vállán fekszek, és a kamerába mosolygok, ám a szám eltakarom, vele ellentétben, aki megvillantja ezer wattos mosolyát.

A képen a mosolyom őszintének tűnik, ám a szemem feltűnően csillog.

Én berúgtam az este.

További gondolkodás nélkül hívom Bell számát, aki szinte egyből fel is veszi.

– Na mi újság, kisanyám? – kérdezi azonnal, és hangján hallom, hogy mosolyog.

– Bell, mi történt tegnap este?

– Előbb én kérdezek. A szüzességed megvan még? – érdeklődik vihogva. Mivel ő kiskora óta jóban van Noah-val, gondoltam, hogy el fog sütni valami vele kapcsolatos viccet.

– Ne hülyéskedj már – forgatom szemeimet –, ugye nem?

– Ezt ne tőlem kérdezd. Velem addig voltál tegnap, míg Luke rád nyomult. Utána színedet sem láttam.

– Noah-val voltam...

– Tudom. Vele láttalak utoljára, és miután téged elkísért a koliig, visszajött a buliba, és egyből kérdőre vontam.

– És mit mondott? – kérdezem zakatoló szível.

– Azt, hogy minden oké veled, csak megártott a pia. Amennyit szoktál inni, nem csodálom.

– Szóval nem történt semmi?

– Ezt ne tőlem kérdezd. De ha érdekel a véleményem, szokatlanul boldognak tűnt, szóval látok rá esélyt. – mondja szűkszavúan.

– Én nem.

– Én a helyedben találkoznék vele, és kifaggatnám. Ki tudja, mi történt tegnap este...