𝐁𝐞𝐞́𝐤𝐞𝐥𝐨̋𝐝𝐨̈𝐭𝐭 𝐞́𝐫𝐳𝐞𝐥𝐦𝐞𝐤 | ✓

𝐊𝐔̈𝐋𝐎̈𝐍𝐊𝐈𝐀𝐃𝐀́𝐒 - 𝐁𝐞𝐞́𝐤𝐞𝐥𝐨̋𝐝𝐨̈𝐭𝐭 𝐞́𝐫𝐳𝐞𝐥𝐦𝐞𝐤 𝟏𝟎 𝐞́𝐯 𝐦𝐮́𝐥𝐯𝐚

Beékelődött érzelmek különkiadás – 10 év múlva

Gyorsan szedem a lépteimet London utcáin, mivel már késésben vagyok. Mondanám, hogy egyébként ráérek, mivel nincs programom, de nem. Chloé Duval ugyanis tett arról, hogy sietnem kelljen, és bűntudatot ébresztett bennem, hogy a vizsgaidőszak utáni első szünetemet ne lazsálással töltsem, hanem használjam ki az időt.

Habár már a harmadik diplomám miatt robotolok, jártasnak számítok az egyetem világát illetően, ám ez közel sem fedi a valóságot, ugyanis az óvónői diploma megszerzése igencsak nehéz, és kellően felborította a napirendemet; alig ettem, alig aludtam, csak magoltam és magoltam. Szóval ez az egy hét szünet pont jól jön, hogy meglátogassam a számomra legfontosabb személyeket, ezek között pedig első helyen Chloé áll, még tíz évvel a megismerkedésünk óta is. Ő az a lány, aki amennyire ki tud borítani, annyira merít belém erőt, ha esetleg padlón volnék. A szőkeség pedig jelenleg Londonban, a régi gimnáziumomhoz közeli apartmanban tengeti az idejét, mivel már hónapok óta itt vannak az igényeinek megfelelő fotózások.

– Ideje volt, Smith – nyitja ki az ajtót. – Ugyanolyan unalmas vagy, mint eddig.

– Kösz, én is örülök, hogy látlak, Chloé – sziszegem. – Jól telt az utam, köszönöm. Habár a bőröndöm elkeveredett valahol New York és London közt, igencsak jól utaztam. És neked hogy telik a napod?

– Jaj de kis harapósak vagyunk közel a harminchoz – jegyzi meg.

– Te még tőlem is idősebb vagy, Chloé.

– De látsz rajtam egyetlen szarkalábat is? Hm? – hajol ijesztően közel hozzám hirtelen, mitől kissé hátra hőkölök.

– És te rajtam?

– Na ne kötekedj – húzza fel az orrát a szőkeség.

– Megjöttél, Hori? – hallom meg Bell hangját. – Juj, szia, úristen! Mi újság? Úgy hiányoztál! Remélem, hogy jól utaztál...

– Látod, így kéne köszönteni – mutatok a rajtam csimpaszkodó Bellre.

– Én nem csöpögök a nyáltól, elnézést – fonja össze karjait Chloé.

Bell habár velem kezdte az egyetemet, már az első vizsgaidőszak után ott hagyta. Állítása szerint nem akarta tágítani a fejét, mivel már így is nagy neki (?), ezáltal letett az egyetemről. A tanulás helyett a modellkedést választotta, amit Chloé ajánlott fel neki, aki pár éve saját vállalkozásba kezdett, ő pedig fontosnak tartotta, hogy a cégje plus size modellekkel is foglalkozzon. Bell pedig a tökéletesen szép arcával, és plusz kilóival tökéletesnek bizonyul a mai napig modellnek. Egyedül én maradtam egyetemen, mivel szeretek tanulni, és rájöttem, hogy a kedvenc dolgom a diplomagyűjtés. A távolság ellenére mindkét lánnyal megmaradt a barátságom, habár sokszor napokig, akár hetekig nem beszélünk, mert időnként kontinensek választanak el minket egymástól, mikor szabadidőnk van, mindig úgy igazítjuk, hogy tudjunk találkozni, de ilyenre évente sajnos csak kétszer-háromszor van lehetőségünk.

– Na és mit akartok csinálni? Szabaddá tettem a napomat – ül le Chloé a nappaliban a hófehér kanapéra.

– Először is csináljunk egy képet – vágódik le a heverőre Bell is, majd maga mellé invitál engem. Közéjük csapódok, majd lövünk egy képet, amit barátnőm egy régebbi mellé szerkeszt. – Na. Elég sokat változtunk.

Hát igen... tíz év. Chloé hosszú, szőke haját rövidre vágatta, viszont arca továbbra is makulátlan és nőies, testi idomairól pedig nem is beszélve. Bell továbbra is a kedves, plus size testű, göndör hajú lány, akitől jobb lelkű embert el sem tudnék képzelni. Én pedig... Hát, mondhatni semmi változás. Talán a gének miatt, de a tíz évvel ezelőtti képen is ugyanúgy nézek ki, mint a mostanin. Hosszú, egyenes szőke haj, nagy kék szemek, babaarc. Semmi extra. Én ugyanaz maradtam.