Megláttam egy istent [szünetel]

12.

Vihar közeleg,
szerelmünkre fény derül,
Jupiter dühös.

Biron Ámor ágyán feküdt az oldalára fordulva, összekuporodva. Halk szipogása keresztülhatolt a csendes szobán, Ámor az ágy szélén ült, tanácstalanul figyelte a még mindig Dumain kabátjába burkolódzó grófot. Fogalma sem volt, mit tegyen. Részben az ő hibája volt, ami történt, Biron miatta, az iránta érzett szerelem miatt lett száműzve Navarrából, ez pedig olyan fájó érzés volt Ámor számára, hogy legszívesebben ő is lefeküdt volna az ágyra, és csendesen sírt volna Biron társaságában.

Arra gondolt, hogy néhány nappal korábban még minden rendben volt. Alig egy hete még a belső udvaron heverésztek a fűben, pávákkal körülvéve, kedves dolgokat súgva egymásnak, szerelmesen. Szeretett volna visszamenni arra a napra, amikor az egész világ tökéletesnek tűnt, és nem volt, ami miatt aggódnia kellett. Szerette volna újra megsimogatni a fejét az ölében nyugtató Biron arcát, szeretett volna csókot hinteni puha ajkaira, tekintetével üzenve meg neki minden érzelmét, de nem tudta, közeledhet-e a grófhoz. Nem tudta, a történtek után Biron hogyan viszonyul hozzá. Hiszen nem tudta megvédeni, de még megpróbálni is alig. Egyből elfogadta, amikor Ferdinánd rendre utasította őt, mintha egy királynak lenne joga egy isten akaratával dacolni. Nem segített Bironnak, nem állt ki mellette, nem sújtott le haragja mindazokra, akik rosszat tettek velük. Ő csak elmenekült. El, Bironnal együtt. Mintha szégyenkezniük kellene a szerelmük miatt.

Odakint villám cikázott át az égbolton, majd közvetlenül ezután megdörrent az ég. Viharfelhők kúsztak a palota felé, a szoba fokozatosan elsötétült. Ámor lassan felkelt, feltekerte az olajlámpásokat, az ablak mellett állva tekintett ki. Sötét, szinte fekete fellegek gyülekeztek. Más esetben a felhők elkerülték volna az otthonát, de ezúttal jól láthatóan egyenesen felé tartottak, erős szelet hozva magukkal.

– Jupiter dühös – súgta Ámor a felhőket nézve. – Ha vihart csinál, mindig elkerüli vele a palotát. Az, hogy most egyenesen felénk tart a vihar, azt jelenti, rám dühös. Tud rólunk. És ha ő tud, akkor hamarosan az anyám is tudomást szerez rólunk. Már ha nem tudja máris.

– Az gond? – Biron hangja halk volt, rekedtes. Ámor hátrapillantott rá, de a gróf nem mozdult, csupán az arca elől húzta el Dumain kabátját. – Az istenek szoktak férfiakkal hálni. Jupiter is megtette már. A görögöknél Zeusznak is ott volt Ganümédész, olvastam róla. Ő halandó is volt, akárcsak én.

– Mondd, kedvesem, ismered a görög Akhilleusz és Patroklosz történetét? – kérdezte az isten hátra sem fordulva. Nem várt választ, Biron pedig nem felelt. Ámor az egyre közeledő sötét fellegeket figyelte átszellemülten, kissé aggodalmaskodva. – Együtt nőttek fel, miután Patroklosz véletlen megölt egy fiút. Szerelmesek voltak egymásba, de Akhilleusz félisten volt, míg Patroklosz egyszerű halandó. Thetisz, egy tengeri nimfa, Akhilleusz szülőanyja nem nézte jó szemmel a kapcsolatukat, és mindent megtett, hogy szétválassza őket. Az első alkalommal, amikor szembe kellett nézniük a kapcsolatukat ellenző Thetisszel, még fiatalok voltak, szinte gyermekek, de Thetisz nem volt kegyes hozzájuk, nem próbálta megérteni őket. Gyűlölt minden halandót, nem szerette volna, hogy a fia, akit istennek szánt, egy halandóval kösse össze az életét. A sok nehézség után végül Patroklosz és Akhilleusz is háborúban lelte a halálát. Sosem lehettek igazán boldogok együtt. Attól tartok, Vénusz is úgy megnehezítene köztünk mindent, ahogyan Thetisz tette az ő esetükben.

– Talán Thetisz csak óvni szerette volna a fiát. Ha halandóba szeret bele, de ő isten lesz, akkor el kell viselnie mindazt a fájdalmat, ami a szerelme elvesztésével jár. Mindazt, amit neked is el kell majd viselned, amikor én eltávozom. – Biron rövidke szünetet tartott, mintha gondolkozott volna, majd felkelt az ágyból, és lassú, kissé ingatag léptekkel Ámorhoz sétált. Leült az ablakpárkányra, fejét kicsit megemelve pillantott fel az előtte álló istenre. – Igazad lehet, a többi isten jó eséllyel csupán a problémákat fogja látni kettőnk kapcsolatában. Tennünk kéne valamit ez ellen? Tudunk egyáltalán tenni valamit?