Welcome to my Paradise!

You're All I Want

"Rosszabb vagy, mint egy szakítás után eltemetett emlékhalmaz."

Egy régi vallomás... Tudod, először nem ismertelek, mégis hozzád vezetett a sors. Írtál egy könyvet az akkori két kedvenc wattpad karakteremről. Az volt a legelső alkalom, hogy a nevedet olvashattam. Aztán valaki megkért, hogy segítsek a keresésedben, mert nagyon hosszú időre eltűntél. Én, bevallom féltem tőle, mert azt sem tudtam, hogy egyáltalán szóba állsz majd velem. Végül előkerültél. Hála Istennek, jól voltál. Először egy fura alakot ismertem meg személyedben. Meg sem mertem bízni benned, ahogy másban sem. De te annyira barátságos és nyílt ember voltál, hogy annak, aki nem bírt téged, szószerint kőből kellett volna legyen a szíve. Éppen egy olyan ügyben segítettél először, ami később nagyon is fontos lett számomra, bár akkor még jelentéktelennek tűnt. Egy nap neked volt szükséged valaki olyanra, aki meghallgatott. Én ott voltam. Azt hiszem... Akkor mozdult meg bennem valami. Aztán egyre többet és többet beszéltünk. Beleférkőztél a szívem legmélyébe. Nálad jobban senki nem tudta, miért is létfontosságú nekem a Robert Pattinson által alakított vámpír karakter. Minden simán ment. Még a semmiről is órákat tudtunk beszélni. Viszont távkapcsolatban voltunk egymással. Nekünk ez sem volt baj, a barátságunk ezt is kibírta. Egészen addig, amíg... Be nem ütött ez a kicseszett vírus, haza nem mentél Magyarországra, és amíg nem találkoztál vele... Emlékszem egyszer még az öngyilkossággal is kísérleteztél. Minden percet végig aggódtam miattad, még egy rajzot is kaptál a gyatra rajztudásom ellenére. És egyszer csak, egyik pillanatról a másikra, jött valaki az életedbe, aki miatt nem csak engem dobtál el, hanem szinte mindenkit, aki a lelkét ki tenné érted azért, hogy boldog legyél. Megkomolyodtál? Ugyan már... Mindig is az a felelőtlen, baromi jófej és hülye lány leszel, akire soha senki egy rossz szót nem szólhat. S hiába szakítok meg minden fonalat, zárok be minden ajtót, ami hozzád vezetne, már késő. Ide igazából a Hooligans-től a Királylányt tudnám idézni példának, vagy akár az Illúziót, vagy még inkább a Kaméleont. Soha semmit nem kértem az élettől, csak most ezt az egyet. Hadd ne kelljen elveszítenem! És ha nem is olvasod ezt soha el, ha csak tényleg arra voltam jó neked, hogy leszívd az energiámat, nekem ez a rész akkor is megérte. Végre kisebb erőlködés nélkül kijött belőlem minden, ami hónapokon át a szívemet nyomta. Ezt tanúsíthatja a sok kiürült piás üveg, a sok kisírt zsebkendő, a sok rongyosra hallgatott érzelgős zene, és a sok álmatlan éjszaka. Na meg a falaim is tudnának mesélni a félig visszatartott ordításokról. Ez nem dráma, ezek tiszta, őszinte érzelmek.