Cseszd Meg! {+18}

2.

Ryder:
- Charity és Trinity tényleg beköltöznek hozzátok? - kérdezi Edward a szemét le nem véve a képernyőről, amin épp egymásra vadászunk egy lövöldözős játékban.
Edward tavaly, gólyaként került be a csapatba, mint új kapus. A srác az egyik legszerényebb hokijátékos, akivel valaha találkoztam, így célomul tűztem ki, hogy kicsit megrontom és beleviszem a rosszba, de nincs egyszerű dolgom, ugyanis ez a gyerek annyira hasonlít Warrenre, a megtestesült mintapasira, hogy az eddigi egyetlen sikerem vele, hogy már nincs ellenére a csajozás. Mondjuk nem hallom sűrűn nőkről beszélni, de nincs kizárva, hogy csak nem szokása dicsekedni.
- Már beköltöztek - válaszolom, miközben igyekszem bemérni a helyet, ahol ő bujkál. - Vagyis Charity már beköltözött, Trinity meg ma költözik.
- Akkor meg mit keresel itt? - érkezik a kérdés a másik oldalamról Keith-től.
Na ő is csiszolt kicsit Edwardon. Keith szintén tavaly érkezett az egyetemre és a csapatunkba is, ő a másik bal bekkünk és ő... nos, sokkal inkább olyan, mint én. Gyakorlatilag teljes ellentéte Edwardnak, ez a két majom valahogy a második félévben mégis annyira egymásra talált, hogy legjobb barátok lettek. Keith valahogy elérte Edwardnál, hogy összecuccoljanak, pedig a mi kis kapusunk tavaly ősszel még erősen hirdette, hogy egyedül lakni mennyivel jobb, mint másokkal. Igazi magányos farkas volt. Mondjuk ebbe az egyedül lakós dologba belejátszott, hogy mindig pont rosszkor csatlakozott a mi beszélgetéseinkhez és ez annyira kikészítette szegény kölyököt, hogy kijelentette, hogy neki nem lesz soha lakótársa. Erre kettőt pislogtunk és Keith már rá is vette erre a közös lakásra. Nem tudom, hogy hogyan sikerült neki, de én őszintén örülök, hogy Edward nem egyedül tengeti a mindennapjait a saját kis pecójában.
- Ti hívtatok, emlékszel? - szedem le gyorsan a játékban, ahol épp mögém osont, hogy hátulról végezzen velem.
- Bassza meg! - ugrik egyet idegességében, majd amíg a játék megmutatja neki, hogy hogy halt meg, felém fordul. - Nem így értettem.
- Akkor csupa fül vagyok, hogy értetted? - mérem be Edwardot is, de esélyem sincs, a srác sokkal gyorsabb nálam és számított rám, arról nem is beszélve, hogy piszok jó helyet talált, ahova bekuporodhatott, állati nehéz lesz onnan kiszedni.
- Trinity, a csaj, akivel anno kavartál és kábé az egyetlen nő, aki nem hajlandó veled leállni...
- Ismét - szúrom közbe, de mintha meg se hallotta volna, folytatja.
- ... és aki után azóta koslatsz...
- Túlzás - jegyzem meg, de megint a falnak beszélek.
- ... beköltözik ma hozzátok. És ahelyett, hogy te ott lennél és bevetnéd magad, itt ülsz velünk, sört iszol és Xboxozol. Mégis miért?
- Oké, először is, a sört iszom az helyesebb lenne múlt időben, ugyanis ma kettő a limit, mivel még haza kell vezetnem. Másodszor pedig, hívtatok, én meg jöttem, semmi kedvem nincs egyelőre hazamenni.
Nem akarom nekik kihangsúlyozni, hogy mennyire jól jött az az üzenet tőlük, amikor kiléptem a kórházból Kyle-tól, miszerint megjött a játék, amit rendeltek és ugorjak át kipróbálni, ha van kedvem, de... tényleg nagyon jól jött, ugyanis tényleg nincs kedvem még hazamenni. Itt megint csak pasik vannak és nekem szükségem van egy kizárólag tesztoszteronos helyre, mielőtt hazamegyek, hogy Trinity kábé letépje a golyóimat és tálcán kínálja nekem vacsorára. És mielőtt bárki azt hinné, nem bujkálok, csak annyira jó kedvem lett a Kyle-nál tett látogatás alatt - meglehet, hogy ebbe a kis füves cigi is belejátszott -, hogy még nincs kedvem elrontani azt azzal, hogy szembesülök vele, hogy annyi a pasis lakásunknak.
A tévén Edward épp beméri a legjobb barátját, akinek lövése sincs arról, hogy a mi kis mesterlövészünk fegyverével néz farkasszemet. A kapusunk már éppen meghúzná a ravaszt, amikor Keith leállítja a játékot.
- Hé! - mordul fel azonnal Edward felháborodottan, de Keith nem igazán törődik vele.
Helyette lerakja a kontrollert és a két tenyerét összetapasztva, felém fordul.
- Ryder - kezdi a szemembe nézve -, Trinity egy nehézbombázó...
- Kezdődik - sóhajt fel Edward a söréből kortyolva, de Keith megint ignorálja a megjegyzését.
- ... és te egy házban lakhatsz vele. Haver, te vagy a hősöm, ne kelljen már csalódnom benned.
Képtelen vagyok nem mosolyogni Keith szavain, amik erősen simogatják az egómat.
- Nem fogsz csalódni, ne aggódj. Nem fogom én örökké kerülni őt, de jelenleg Zack és Warren igen komolyan veszik az ígéretüket, miszerint a védelmük alatt áll velem szemben. Mintha Trinityt meg kellene védeni tőlem - forgatom meg a szemem. - Bármelyik pasit kicsinálja, ha akarja.
Ha akarja és ha magánál van. De ezt nem mondom ki hangosan, mert ha valahogy Trinity megtudná, akkor tuti, hogy kinyírna. Amikor tavaly az egyik bulin bedrogozták, szinte megesketett minket másnap, hogy senkinek nem mondjuk el én pedig, bár seggfej vagyok, a szavamat mindig állom.
- Pontosan mi is történt köztetek? - érdeklődik Edward, hátradőlve a kanapén.
- Seggfej voltam vele a kavarásunk másnapján - komorul el a hangulatom, mert...
Basszus, akár hiszi Trinity és az összes többi ember, akár nem, őszintén sajnálom és megbántam az akkori viselkedésem, és nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy egy tizennyolc éves kis farok voltam. Baromi éretlen és felelőtlen. Nem állt szándékomban összetörni őt.
- Te általában seggfej vagy, de ettől még nem utálnak meg az emberek - vigyorodik el Edward, mire bemutatok neki.
- Kapd be! Trinitynél átléptem egy határt, minden joga megvan rá, hogy gyűlöljön.
És ennél többet nem is mondok. Egyetlen egy ember tudja, hogy pontosan mi volt Trinity és köztem aznap és azt az embert pár órája hagytam el, amikor kiléptem a kórház ajtaján. Nem kell, hogy mindenki tudja, hogy mekkora barom voltam.
- De szerinted helyre tudod majd hozni?
- Passz - vonok vállat, de aztán inkább elterelem a témát, mert kezdem feszélyezve érezni magam. - Majd meglátjuk, de most játszunk, vagy mi lesz? Még szét kell rúgnom a seggeteket - vigyorodom el és úgy tűnik, hogy szerencsére ennyiben is marad a téma.
Azt nem tudom, hogy azért, mert tényleg sikerül elterelnem a figyelmüket ezzel - hiszen egy sportoló utál veszíteni, így ezzel a kijelentéssel felpiszkáltam az egójukat - vagy csak szimplán tiszteletben tartják, hogy nem akarok tovább beszélni arról a baklövésről, amit elkövettem, de a lényeg, hogy nem feszegetik tovább a témát.
- Megjegyezném, hogy magasan vezetek - teszi le a sörét Edward.
- Ja, de csak mert eddig nem dobtam be magam rendesen - veszi a kezébe az előbb letett kontrollelt Keith, de abban a pillanatban, hogy elindítja a játékot, Edward befejezi, amit elkezdett az előbb és le is szedi a srácot.
- Igen, látom - mosolyog önelégülten, amivel kiérdemli a legjobb barátja középsőujját is.
- Csak puszta kíváncsiságból - szólal meg ismét Keith percekig tartó csend után. - Ha nem tudod helyrehozni a dolgokat Trinityvel, akkor kapok engedélyt arra, hogy megpróbáljam meghódítani?
Az arcomba kell harapnom, hogy ki ne nevessem szegény srácot. Nem azért, mert rosszat kérdezett, hanem mert esélye sem lenne Trinitynél. A lány - ahogy azt Keith is jellemezte - egy nehézbombázó, nem titkolom, hogy a mi kavarásunknak is ő volt az igazi irányítója, bár azért nekem is elég nagy szerepem volt benne. Viszont pontosan tudom, hogy Trinitynek eszébe sem jutna Keith-szel kavarni és nem csak azért, mert fiatalabb nála és Trinity nem kezd fiatalabbakkal, hanem, mert a lány kábé élve felfalná. Mondjuk elég kevés az olyan ember, akit Trinity nem falna élve fel.
Nem vitatom én, hogy Keith jó az ágyban, hiszen a hokimuffok és a lányszövetséges bigék elmondása szerint érti a dolgát, én meg ki vagyok ahhoz, hogy ebbe belekössek, de a kölyöknek még tanulnia kell egy-két dolgot ahhoz, hogy egy Trinity kaliberű nőt is megkaphasson. Na jó, nem csak egy-két dolgot, hanem sok dolgot. Szerintem ha odaállna a lány elé és bepróbálkozna, akkor Trinity cukinak nevezné kábé és elhajtaná. Már nem mintha ez hatalmas érvágás lenne Keith számára, mert lefogadom, hogy kábé öt másodperc után szerezne magának másik nőt, de Trinity... nem lesz azok között a lányok között, akik megtapasztalhatják Keith teljesítményét.
Éppen ezért nem is félek engedélyt adni, de amikor szóra nyitnám a szám - és nem azért, hogy tényleg kinevessem -, Edward megelőz:
- Hova tűnt a nők iránti tisztelet - sóhajt fel, de a tekintetét egy másodpercre sem szakítaná el a képernyőtől.
- Kikérem magamnak, én tisztelem a nőket - száll vitába azonnal a legjobb barátja. - Szeretem a nőket - pontosít. - Szeretem és tisztelem őket, nekem is vannak nőnemű rokonaim, akiket minden áron megvédenék. Ha tőlem függne, akkor az istent is nőként ábrázolnák.
- Gyakorlatilag rengeteg kultúrában ábrázolják nőként az isteneket, sőt, ősanyáknak áldoznak állatokat a háborúk előtt és matriarchális társ...
- Most ne gyere nekem a matriarchális társadalmakkal - inti le Keith a kapusunkat, nekem pedig egyre nagyobb erőfeszítésembe kerül nem kinevetni őket.
Nem is értem néha, hogy ezek ketten hogyan lehetnek legjobb barátok. Amilyen totális ellentétek, sok felfogás szerint szóba sem kéne állniuk egymással, de valahogy mégis működik a dolog. Kicsit olyanok, mint Charity és Trinity. Ők is sok mindenben különböznek, de mégis szinte meghalnának a másikért.
- Tisztelem a nőket - ismétli már sokadjára -, de tudod, hogy kiket tisztelek még? A csapattársainkat. Ryder a csapattársunk és kavart Trinityvel, így a minimum, hogy engedélyt kérek tőle.
Egy pillanatra elönt a bűntudat, mert én anno nem kértem engedélyt Trinity bátyjától, csak szimplán ráhajtottam a húgára. De gyorsan ki is söpröm ezt a fejemből. Az már a múlt, teljesen felesleges ezen pörögnöm, így is lesz elég gondom most, hogy egy házba kerülök a lánnyal, aki a gyűlöletével együtt vonz olyan szinten, hogy az már szinte fáj.
- Tudod, Edward, igazán tanulhatnál egy kicsit a csapatunk szabályzatáról is, nem csak a matriarchális társadalmakról - szidja le, mint egy anya a tinédzser fiát, amitől egyre jobban kezd fájni az arcom, hogy nem nevethetek.
- Gondoltál már rá, hogy békénhagyod Trinityt és akkor nem kell engedélyt kérned? - vág vissza Edward felvonva a szemöldökét.
- Te láttad már Trinityt? - kerekednek el Keith szemei.
- Jó párszor, de ez nem jelenti azt, hogy rá is kell mozdulnod.
Keith lemondón megrázza a fejét, majd segélykérőn rám pillant.
- Ryder, segíts!
- Oh, én nem szólok bele, folytassátok csak - vigyorodom el és kihasználom, hogy Keith nem figyel, úgyhogy leszedem a játékban.
- Kösz a támogatást - morogja a fiú egy szemforgatás kíséretében. - De azért az engedélyt megkapom?
- Gondoltál már rá, hogy Trinityt kérdezd meg, hogy egyáltalán akarja-e, hogy rámozdulj? - szólal meg megint előttem Edward vigyorogva.
- Te meg arra, hogy támogass egy kicsit? - vonja fel a szemöldökét Keith, de a szemén látszik, hogy ő sem veszi komolyan a beszélgetés ezen ívét.
- Jesszus, folyton támogatlak a faszságaidban - forgatja meg a szemét Edward.
Oké, eddig bírtam, hogy ne szóljak közbe, mert már szinte fáj, hogy nem szólalhatok meg és nem is nevethetek.
- Anya, apa hagyjátok abba, mert a végén még megállok a növésben.
Ez nem elég, hogy elhallgattatja őket, de azt is elérem, hogy mind a ketten bemutassanak. Mondanom sem kell, hogy állati jól szórakozom.
- Továbbra sem kaptam választ - jegyzi meg a söréből kortyolva Keith, miközben visszafordul a képernyő felé.
- Tőlem megkapod az engedélyt, de lehet, hogy Dereket is meg kellene kérdezned - javaslom, mire csak legyint egyet.
- Derek bekaphatja, lediplomázott, elhagyta a csapatát.
Nem bírom tovább, hogy ne nevessek fel.
- Kimondtad a lényeget, lediplomázott, nem tudott tovább maradni.
Keith hatalmasat sóhajt.
- Tudom. De baromi jó kapitány volt és remek játékos, biztos, hogy fájni fog a csapatnak a hiánya.
Ezzel nem vitatkozom. Derek tényleg remek volt mind a jégen, mind emberileg, hogy vezesse a csapatunkat, biztos, hogy nem lesz egyszerű pótolni, de sajnos hozzá kell szoknunk a hiányához, ahogy a többiekéhez is, akik vagy lediplomáztak, vagy pedig leigazoltak egy profi csapathoz. Pár hete már mennek az edzések, de még nagyon az alapozás, így nem jött ki annyira a hiány, viszont hamarosan már élesben megy a dolog és biztos, hogy piszkosul fog fájni ez az új felállás. Bár én izgatott vagyok, mert hétfőn jönnek az újoncok, akikből ki lesz válogatva mindenki, akit az edző megfelelőnek talál. Minden alkalommal imádom ezeket napokat.
- Azért nem hiszem, hogy Warrenre lesz majd panaszunk - szólal meg Edward ismét. - És talán a gólyák között is lesznek ígéretes jelöltek.
Az első edzésen az edző közölte velünk, hogy válasszuk ki az új csapatkapitányunk és a csapat egyöntetűen szavazott Warrenre, így az egyik legjobb haverom meg is kapta a címet és őszintén úgy gondolom, hogy jobb emberhez nem is kerülhetett volna. Remek barát, jó ember és a profik közé készül, vagyis akarja is mindezt, amellett, hogy baromi tehetséges.
- Warren remek cs.k. lesz - értek egyet a kapussal. - Az újoncok meg majd belejönnek, Lawer nem fog olyat választani, akiben nincs potenciál. Rendben leszünk.
- Ámen! - kiált fel Edward, miközben leszed a játékban.
Nagyon remélem, hogy igazam lesz, mert nem lenne rossz megint valami vállalható eredményt elhozni. Mondjuk a győzelmet. Arról nem is beszélve, hogy Warren megérdemelné, hogy győzelemre vezesse a csapatot, mert szerintem tényleg fantasztikus csapatkapitány lesz.