Cseszd Meg! {+18}

11.

Ryder:
A telefonom rezgésének hirtelen hangjára először összerezdülök, de aztán nagy nehezen elszakítva a tekintetem Trinityről, fogadom a hívást.
- Mondd, Warren! - szólok bele köszönés nélkül, mert kétlem, hogy csak úgy poénból hívogat ilyen későn, amikor tudja, hogy már órákkal ezelőtt hazajöttem Charityvel és Zackkel.
- Én keltettelek fel? - teszi fel a saját kérdését ahelyett, hogy a lényegre térne.
Érzem, hogy kiengedek, pedig fel sem tűnt, hogy befeszültem. Ha Warren nem azonnal a tárgyra tér, akkor azért csak nincs élet-halál kérdés a terítéken.
- Nem, amúgy is fent voltam, miért?
- Akkor jó. Zacket is hívni akartam, de gondoltam, hogy Charity már alszik és őt nem akarom felkelteni - magyarázza és ez nekem túl magas labda ahhoz, hogy ne csapjam le.
- Nahát, már a házunkba is beköltözött a hierarchia? - vonom fel a szemöldököm, hiába nem láthat. - Akinek barátnője van, arra más vonatkozik? Zack aludhat békésen, engem meg felversz? Tőled többet vártam, haver - húzom el a szám, de persze csak szórakozom, egy szavamat sem gondolom komolyan.
Ha valaki, akkor Warren tuti, hogy mindegyikünk igényére és biztonságára figyelne, bármiről is legyen szó. Valószínűleg, ha nem vettem volna fel szinte azonnal, ahogy elkezdett csörögni a telefonom, akkor békén hagyott volna és egyedül intézte volna mindazt, ami miatt most keresett.
- Most akkor mégis aludtál? - hallok azonnal bűntudatot a hangjában, én pedig túl szemét vagyok ahhoz, hogy ne kötekedjek tovább.
- Nem, a konyhában ülök, de felverhettél volna - világítok rá és egyre inkább nehezemre esik parancsolni az arcizmaimnak.
- Seggfej! - mordul fel, amitől már tényleg nem tudok nem elvigyorodni.
- Valami baj van? - kérdezem a lényegre térve, mert nem akarom, hogy mégis egyedül csinálja, bármiről is legyen szó.
A kérdésemre az eddig mosogató Trinity is felém fordul már és látványosan hallgatózni kezd.
- Nem, csak Ezra és Keith belehúztak és szétcsapták magukat - érkezik a válasz Warrentől. - Hazadobom Ezrát, aztán segítek Edwardnak Keith-szel. Te addig el tudod intézni ezt az idiótát?
- Keith-szel nem kell segítség?
Bár első blikkre sokan hiszik, hogy önző seggfej vagyok - és valahol talán helyesen is gondolják - ha bármelyik szerettemnek segítségre van szüksége, akkor gátlás nélkül megyek, mindegy, hogy hány óra és épp hol vagyok. Ez alól egyik csapattársam sem kivétel, még azok sem, akikkel nincs szorosabb kapcsolatom. Keith-szel és Edwarddal azonban pont, hogy szorosabb. Nem annyira, mint a lakótársaimmal vagy Kyle-lal, de elég közel állunk, így eszembe sem jut nem felajánlani, hogy ott is segédkezzem, ha kell.
- Nem, megoldjuk ketten, csak ő már nem igazán áll a lábán, így segítek Edwardnak felcipelni a szobájába. Ezra viszont még járóképes, azért bízom rád egyedül, ha nem gond.
- Nem gond, megoldom - vágom rá azonnal, mert még a végén Warren ebből is komoly kérdést csinál. - Mennyire csapta szét magát? Egy egytől tízig terjedő skálán, ahol az egy, hogy kicsit spicces, a tíz pedig, hogy azonnal a vécéhez kell majd szállítanom, melyik fázisban van? Csak hogy számítsak-e egész éjjel a vécé fölött görnyedésre.
Nem mintha nem figyelnék Ezrára egész éjjel, ha erre lenne szüksége, de azért nem árt, ha tudom, hogy hogyan készüljek lelkileg erre az estére.
- Nem, az nem lesz. Most épp nagyon szeret mindenkit és folyamatosan beszél. Az egyenes nagyjából megvan még, de azért teljesen nem biztos a járása - méri fel a helyzetet a vonal túloldalán Warren. - Szerintem ahogy ágyba kerül, ki is dől. Úgy két percen belül otthon is leszünk.
- Vettem, intézem. Sok sikert Keith-hez - teszem hozzá, majd bontjuk a vonalat.
Abban a pillanatban, hogy leteszem a mobilom az asztalra, Trinity kíváncsisága felülkerekedik rajta.
- Minden rendben? - néz a szemembe, felvonva a szemöldökét.
- Persze, csak Ezra és Keith kicsit jobban érezték magukat a kelleténél - felelem, de nem tudok nem vigyorogni a két idiótán. - Warren azért hívott, hogy tegyem ágyba Ezrát, amíg ő hazaviszi Edwardékat és elintézi Keith-t. Mindjárt itt vannak, úgyhogy megyek is előszedni gyógyszert ennek a hülyének - állok fel.
- Majd én keresek neki gyógyszert - szólal meg, mielőtt elindulnék. - Te vidd fel a szobájába, én viszek neki vizet és Aspirint.
- Biztos? Feküdj le nyugodtan, majd én elintézem Ezrát, nem gond.
Trinity ajkaira ördögi mosoly ül ki és a szemei is megvillanak, ahogy látom, hogy a nevetést próbálja visszatartani.
- Ja, majd biztos kihagyom a részeg Ezrát - forgatja meg a szemét. - Az kizárt. Ezzel hetekig szívhatom majd a vérét - vált negédes mosolyra, s a szavaival belőlem kicsal egy kacajt.
- Ördögi nőszemély vagy - jegyzem meg, de nem igazán hatom meg ezzel. - Jól van, akkor gyere majd fel hozzá, addig eljuttatom a szobájáig - biccentek a nappali felé, majd Trinity után elhagyom a konyhát és a bejárathoz megyek, hogy Warrennek ne kelljen a kopogással küzdenie, miközben Ezrát támogatja.
Meg azért Zackéket sem kellene felverni. Szívtam Warren vérét, amiért Zacckel kivételezik, csak mert barátnője van, de azért nekem is van szívem, nem akarom feleslegesen felkelteni őket, ha el tudom intézni Trinityvel kettesben ezt.
- Ryder! - tárja szét a karjait vigyorogva Ezra, amint meglát az ajtóban. - Eskü, hiányoztál, miután leléptél - néz a szemembe, miközben Warren igyekszik tartani őt oldalról. - Miért léptél le ilyen hamar? Nem tudod, mit hagytál ki, Keith...
Ezra csak beszél és beszél, de nem figyelek rá. Helyette Warrenre nézek, miután Ezra karját a nyakamba akasztottam, hogy be tudjam vinni. 
- Biztosan nem kell segítség Keith-szel? - pillantok a kocsi felé, amiben látom, hogy az említett csapattársunk az ablaknak dőlve vegetál. 
- Megoldjuk, de kösz. Azt is, hogy Ezrának segítesz.
- Nem kell segítség, jól vagyok - szól közbe a vörös haverunk, de egyikünk sem kezd el vele vitatkozni, inkább ráhagyjuk.
- Sok sikert hozzá! - vigyorog rám a csapatkapitányunk és egyben lakótársunk, amitől az én ajkaim is elindulnak felfelé.
- Szerintem nektek nagyobb szükségetek lesz rá - biccentek a jármű felé.
- Hatalmas mázlijuk van, hogy csak jövő héten indul el a szezon, különben az edző ezért kicsinálná őket - ingatja meg a fejét Warren, s kiszakad belőle egy hatalmas sóhaj.
- Lawer tudja, hogy kikkel dolgozik együtt és vasárnap nincs edzés, szezon alatt meg mi sem vadulunk be ennyire. Hidd el, cserébe majd kicsinálja őket a másnaposság - válik szélesebbé a mosolyom, amitől Warrenből kiszakad egy kacaj.
- Azt nagyon remélem, meg is érdemlik, amiért ilyen hülyék voltak - teszi hozzá, de aztán némán jelzi, hogy megy segíteni Edwardnak, én pedig elindulok befelé.
- Tök jófej tudsz lenni, Ryder, tudtad? - dumál még mindig Ezra, s elkezdi lerúgni magáról a cipőit.
- Ja, mondj valami újat - jegyzem meg, de képtelen vagyok nem mosolyogni, mert Ezra állati vicces ebben a fázisában a brit akcentusával. - Felviszlek az emeletre, aztán szépen beveszel két fájdalomcsillapítót, megiszol egy pohár vizet és ma már nem randalírozol tovább, rendben?
- Nem kell engem felvinni a szobámba, nem vagyok gyerek - kapja el tőlem a kezét és egyet hátrébb is lép. - Egyedül is fel tudok menni, megoldom. Hidd el, Keith sokkal rosszabb állapotban van, a kölyöknek még van mit tanulnia - vigyorodik el. - Ellenben én jól vagyok.
Hülye lennék nekiállni hajnalban veszekedni vele. Látom, hogy nincs jó állapotban. Igaz, láttam már sokkal rosszabban is, de azért így is dülöngél álló helyzetbe, a nyelve néha megakad egy-egy szónál és a tekintetén látni, hogy marhára nincs magánál. 
- Persze, jól vagy - bólintok tettetett komolysággal, majd a lépcső felé mutatok. - Akkor hajrá, nem én viszlek fel, hanem te mész magadtól, menj csak!
Egy igazi seggfej vagyok, mert tudom, hogy nem fogja tudni megtenni az utat, de eszemben sincs megállítani. Ha annyira makacs, akkor hadd csinálja egyedül, legalább nevetek egy jót a kialakult helyzeten.
- Megyek is! - lendíti az egyik karját a levegőbe elszántan, de ettől meg is borul és csak a falnak támaszkodva tud megállni.
- Akkor hajrá! - kacsintok rá, tovább provokálva, mire ő kiegyenesedik.
Már előre látom, hogy nagyon jól fogok szórakozni ezen a műsoron.
Ezra a hajába túr, mintha az lenne a legfontosabb, hogy az hogyan áll, majd kihúzza magát és el is indul egyedül a lépcső felé. Vagyis azt veszi úti célnak, de mivel állva sincs meg neki az egyenes, nemhogy séta közben, így erősen elkezd balra húzni járás közben és ennek a vége, hogy átesik a kanapé háttámláján. Sőt, nem elég, hogy átesik azon, de utána még a kanapéról is legurul, egyenesen a földre. Már ettől nehezemre esik nem hangosan nevetni, de amikor elkezd kapálózni, hogy találjon valami fogódzkodót, aminek a segítségével fel tudna ülni, meglöki a műanyag poharat, amit Charity véletlenül otthagyott, mielőtt lefeküdtek Zackkel. Először a benne lévő maradék víz ömlik a földön fetrengő haveromra, majd maga a pohár is koppanva találkozik az arcával, amitől belőle kiszakad egy nyekkenés. Ez a kegyelemdöfés. Ettől az egész jelenettől annyira elkezdek nevetni, hogy az arcomat a karomba kell temetnem, hogy ne verjem fel Charityéket és előre kell görnyednem, hogy ne essek térdre, ahogy rázkódom. 
Trinity pedig éppen arra jön vissza, ahogy én telibe röhögöm a földön fekvő barátomat.
- Felvittem a vizet és a gyógyszert Ezra szobájába, így jöttem seg... - elharapja a mondatot, ahogy eljut a tudatáig, hogy mi is történik éppen. - Miről maradtam le? - kérdezi rám nézve, így igyekszem összeszedni magam.
Veszek pár nagy levegőt, majd kiegyenesedem és megtörlöm a szeme, ami a nevetéstől könnyes lett.
- Ezra egyedül akart felmenni - biccentek a vörös srác felé. - Elindult, aztán meg is borult - indulnak megint felfelé az ajkaim és hatalmas önuralomra van szükségem, hogy ne kezdjek el megint nevetni. - Átesett a kanapén, majd le arról, végül pedig kapálózás közben magára borította a maradék vizet a pohárból és azt is lerántotta.
Látom Trinityn, hogy neki is nehezére esik nem hangosan nevetni, ahogy elképzeli a jelenetet, de belé több tartás és együttérzés szorult, mert megkerüli az említett bútorunkat és Ezra lábához guggol.
- Ezra, megvagy? - kérdezi a haveromtól, aki azóta egy hangot sem hallatott, mióta ráborult a víz.
- Trinity! - kiált fel azonnal a lakótársunk vidáman, de Trinity lepisszegi.
- Shhh! Halkabban, szépfiú, Charity és Zack fent alszanak. Na gyere, hadd segítselek fel! - nyújtja felé a kezét a lány, de ahelyett, hogy Ezra elfogadná, a homlokára csap.
- Charity és Zack, a gerlepár! Ők is tökre hiányoztak, miután leléptek. Te is hiányoztál, szépségem, miért nem voltál ott ma a bulin?
Trinity szája sarka még mindig remeg, ahogy küzd a röhögés ellen, de jobban tudja tartani magát, mint én.
- Dolgoztam, Ezra, de a következő bulira hajlandó leszek elnézni, ha most szépen ideadod a kezed, hogy felsegítselek.
- Szavadon foglak majd! - figyelmezteti a földön fekvő barátunk, de aztán Trinity kezébe adja az övét. 
Én is odalépek, hogy segítsek, mert az kizárt, hogy hagyom, hogy Trinity egyedül emelje meg a nála kétszer nehezebb és vagy negyven centivel magasabb csapattársamat. Nem azért, mert Trinity ne tudná megoldani egyedül, hanem mert úgy alapvetően eszem ágában sincs hagyni ilyesmit. 
- Jól van, nagyfiú, most már megengeded, hogy felsegítsünk a szobádba? - kérdezem, amint felnyaláboljuk őt a földről.
Igyekszem minél több terhet átvenni Trinitytől, ahogy tartjuk Ezrát, ami nem nehéz, mert lényegesen magasabb vagyok és erősebb is, de érzem, hogy a derkánál fogva ő is tartja.
- Felsegítsünk? - kérdez vissza Ezra. - Mármint ti ketten együtt? - kapkodja köztünk a tekintetét, aztán maga elé nézve elgondolkodik. - Ejha! Talán mégis elég részeg lehetek, ha ti ketten szóbaálltok egymással - motyogja, mire Trinity rám kapja a tekintetét.
Ösztönösen ránézek, hogy lássam én is a reakcióját, ami meglepetésemre egy halvány mosoly.
- Mondjuk úgy, hogy elástuk a csatabárdot - feleli halkan, amitől nekem a mellkasomat melegség kezdi elárasztani.
A második esélytől még messze vagyok, ezt a konyhában is elmondta úgy fél órával ezelőtt és tényleg tartom magam ahhoz, hogy megadom neki az időt, amire szüksége van, hogy rendezni tudja az érzéseit, de néhány nappal ezelőtt még csak álmodni sem mertem arról, hogy bármi ilyen elhagyja majd Trinity száját velem kapcsolatban. Nemhogy még mosolyogjon is hozzá.
Lehet, hogy ez még semmit nem jelent úgy általánosságban, de számomra nagyon is sokat. És nem mellesleg hatalmas lendületet is ad ahhoz, hogy ne hagyjam annyiban a kettőnk közti kapcsolat kijavítását. 
Azt hiszem, hogy megérte, hogy nem tudtam aludni. Nem csak azért, mert állati jót röhögtem Ezrán, hanem mert Trinityvel volt egy normális beszélgetésünk és sikerült legalább részben elsimítani a konfliktusainkat. Ezután az este után pedig hülye lennék veszni hagyni őt és azt, ami még talán lehet köztünk.
- Ennek úgy örülök - szakít ki a gondolataimból Ezra újabb szó áradata. - Mind a ketten tök fontosak vagytok nekem, ha nem veszekedtek, az tök király lesz. Végre tényleg elkezdhetjük élvezni, hogy így együtt lakunk - beszél folyamatosan, miközben mi egy gyors összenézés után, egyszerre elindulunk vele a lépcső felé. - Én mindig mondtam Rydernek, hogy egy idióta, amiért elcseszte - folytatja, s hagyja, hogy kísérjük fel a szobájába. - De azért hidd el, szépségem, nem olyan rossz srác.
- Azta, haver, sose mondtál még ilyen szépet nekem! - vigyorodom el, berúgva az Ezrához vezető ajtót.
- Mert az esetek többségében seggfej vagy - szól vissza, amitől Trinity halkan felnevet. - De attól még szeretlek, öreg. Tényleg, igazán fontos vagy nekem.
Ha esetleg valaki nem hallotta volna, fontos vagyok Ezrának és tökre szeret. 
Szegény srácot nem könnyű nem kinevetni ilyen állapotban, de ezúttal igyekszem jobban viselkedni, mint a nappaliban, ahol a képébe röhögtem az esése miatt.
- Oké, nagyfiú - szólal meg Trinity, ahogy lerakjuk Ezrát az ágyra - fent vagyunk. Most szépen vedd be ezeket - adja oda neki a két fájdalomcsillapítót - és idd meg a vizet.
Ezra, mint egy engedelmes kisgyerek, teszi, amit Trinity kért tőle - a jelek szerint csak velem kötekedett lent - majd elkezd eldőlni, de a lány elkapja a karját.
- Várj még! Ezt vegyük le, mert tiszta víz a nyakánál - nyúl a pólója szegélyéhez, amitől Ezrának hallhatóan elakad a lélegzete.
- Csak okosan! - figyelmeztetem a haverom, bár szerintem annyira kész van, hogy ha Trinity megpróbálna vele bármilyen testi kapcsolatot létesíteni, akkor sem lenne rá képes jelen állapotában. 
Amikor látom, hogy Trinity leveszi Ezráról a felsőjét, majd elgondolkodva a fiú alsó testére pillant, nem bírom ki, hogy ne szólaljak meg:
- Ugye azért nem fogod levetkőztetni? - bukik ki belőlem. - Hidd el, ruhában is elég jól fog tudni aludni.
Még a sötétben is látom, hogy Trinity ajkai elindulnak felfelé, ahogy rám pillant a válla fölött.
- Csak nem féltékeny lennél, ha elkezdeném levenni a nadrágját is?
- Most ástuk el a csatabárdot, biztos, hogy erre őszinte választ akarsz tőlem kapni? Csak mert én nem örülnék, ha berágnál rám, amiért válaszolok a kérdésedre - vonom fel a szemöldököm, bár nem vagyok benne biztos, hogy látja, mivel csak annyi fény van a szobában, amennyi kintről beszűrődik az ablakon át.
- Azt hiszem, hogy ez a válasz is egyfajta őszinte válasz volt - jegyzi meg, de megkímél a féltékenységtől és kiteríti Ezra pólóját a radiátorra, én pedig addig segítek elfeküdni a lakótársunknak.
- Nem vagy rosszul? - kérdezem a vöröskét, miközben betakarom, bár szerintem most tényleg bárhogy el tudna aludni.
- Jól vagyok, anyu - motyogja, s már félálomban is van, így Trinityvel magára hagyjuk.
A lányból csak akkor tör ki a nevetés, amikor kilépünk a szobából és becsukjuk magunk mögött az ajtót. Édesen igyekszik eltakarni a száját, hogy ne verjen fel senkit a másik két alvó lakótársunk közül, de közben ő is előre hajolva rázkódik.
- Oké, ezért tényleg megérte fenn maradni és segíteni - szólal meg, amikor már képes beszélni. - Szét fogom szívni a vérét ezek után. Szükségem volt erre így a nap végére.
- Tényleg ördögi vagy - figyelem őt, de képtelen vagyok nem mosolyogni a jókedvén és ezen az egész szituáción.
- Mondja a srác, aki úgy nevetett a nappaliban, miután a haverja átbukfencezett a kanapén, mint aki mindjárt összepisili magát - vág vissza és valahogy sikerül kivennem a sötétbe, hogy egyenesen a szemembe néz.
Azok után, hogy napokig nem volt erre képes, most az, hogy hallhatom a nevetését és ilyen felszabadult mellettem, egyenesen üdítően hat. A szívem is gyorsabban kezd verni, ahogy tartom vele a szemkontaktust.
- Ha láttad volna a jelenetet, te is nevettél volna - védekezem, bár igazából kicsit sem bánom, hogy kinevettem Ezrát.
Csak is magának köszönheti, én mondtam neki, hogy segítek, de ő erősködött, hogy megoldja egyedül is. Hát, megoldotta, csak kicsit rosszul.
- Én egészen idáig tartottam magam - emlékeztet és mellkason bök - inkább te vagy ördögi.
- Sose voltam szent - vonok vállat, s a mosolyom egyre szélesebb lesz. - Kösz, hogy segítettél Ezrával, egyedül nem biztos, hogy fel tudtam volna vinni, mert velem tuti kötekedett volna, ahogy azt tette is, amíg nem érkeztél meg.
- Persze, mert neked nincsenek ilyen bájaid, mint nekem - dobja meg a haját, s ettől megcsap az isteni erdei gyümölcsös illata.
Ahogy magamba szippanthatom az illatát, fejbe vág egy aggodalmas gondolat is.
- Trinity! - lépek közelebb hozzá, amivel határozottan meglepem.
- Igen? - emeli fel a fejét, hogy most is a szemembe tudjon nézni.
- A csatabárd elásós dolog... hogy értetted pontosan? - nyelek nagyot, mert hirtelen valahogy kiszáradt a torkom.
Lehet, hogy lent megbeszéltük mindezt, de újra hallanom kell.
- Úgy, ahogy neked is mondtam a konyhában - feleli, de a hangja most még halkabb. - Megbocsátottam és szeretnék feszültségmentesen együtt élni veled is, ebbe benne van, hogy akár együtt is nevetek veled, ha a sors úgy hozza, de még rengeteg mindent kell magamban tisztáznom, például, hogy képes vagyok-e második esélyt adni neked. 
- Remélem, hogy azt azért tudod, hogy bár komolyan gondolom, hogy megadom neked az időt, amennyit kérsz ehhez, igyekszem így is bizonyítani, hogy már nem az a hülye gyerek vagyok - válaszolom egy bólintás után és a kezem ösztönösen az arcához nyúl.
Ahogy finoman megsimítom azt, hallom, hogy megremeg a légvétele, de ezt szóban már nem mutatja:
- Ez azt jelenti, hogy jófiú leszel és viselkedni fogsz majd például a megjegyzéseket illetően?
Képtelen vagyok nem észrevenni, hogy nem lépett hátrébb, miután megérintettem, ahogy a konyhában sem húzta el a kezét, amikor megfogtam azt. Lehet, hogy nem kellene, de ezt jó jelnek veszem.
- Azért ne sértegess - mosolyodom el újra - azt mondtam,  hogy azt bizonyítom, hogy nem vagyok az a hülye gyerek, aki voltam, nem pedig meghazudtolom önmagam.
- Mindjárt gondoltam - biccent aprót, de még mindig nem lép hátrébb, sőt, még hosszú percekig nem mozdul, csak csendben állunk a sötét folyosón, összeakasztott tekintettel és egymás légzését hallgatva.
Van valami hihetetlenül megnyugtató ebben a néhány percben. Megnyugtató és felkavaró egyben, ugyanis ténylegesen realizálom, hogy mennyire nagyon szeretném azt a második esélyt. Nem tudom, hogy Trinity fejében mi játszódik le, de egyszer csak, mintha rájönne, hogy még mindig simogatom az arcát, hátrébb lép és vesz egy nagy levegőt.
- Késő van - szólal meg bizonytalanul - jobb lesz, ha mi is eltesszük magunkat most már.
Nem vagyok benne biztos, hogy ezután az egész beszélgetés után képes leszek elaludni, de azért kierőszakolok magamból egy újabb bólintást.
- Igen, mindannyiunkra ráfér a pihenés.
- Hát, akkor... jó éjszakát! - köszön el még hátrébb lépve.
- Jó éjszakát! - nyögöm ki nagy nehezen, s ahogy megteszem, Trinity már hátat is fordít és elindul a lépcső irányába.
Még percekig állok és meredek utána, mielőtt ráveszem magam, hogy én is távozzak a szobámba.