Cseszd Meg! {+18}

7.

Trinity:
Basszus! Basszus! Basszus!
A nagy sietségben teljesen kiment a fejemből, hogy ma kimostuk a törülközőket. A randi totál elvette az eszem. Annyira régen voltam utoljára tisztességes randevún, hogy már az idejét sem tudom. Na jó, ez így nem teljesen igaz, mert Derekkel volt a legutóbbi még az előző szemeszterben, de jelenleg akkor is olyan, mintha már legalább ezer éve lett volna.
Általában nem is engedek meg magamnak ilyesmiket, mert szeretek a céljaimra koncentrálni - ami a tanulást, diplomát, majd utána jó munkát foglalja magába jelenleg - de azért tény, hogy rám fér, hogy egy kicsit kikapcsoljak.
Nekem egy gyors menet is megtenné, továbbra is, de talán Charitynek igaza van és jót fog tenni egy igazi randi. Utána még mindig lehet szex és semmi folytatás. Ez lenne a legkedvezőbb, ugyanis semmi időm nincs egy pasira. A suli, a meló, a korrepetálás, az edzések és a szociális életem ápolása mellett nincs időm még olyanokon is aggódni, hogy a pasim nem fél-e attól, hogy azért nem találkozom vele, mert megcsalom éppen, vagy elegendő-e neki a heti pár nap találka, amit adni tudok. Ugyanis több nem igazán férne bele, mert nem tudok több irányba szakadni, hiába igyekeznék. Persze Max nem olyannak tűnt, aki nagyon túlaggódná ezt - ezért is mondtam igent a randira neki - de azért nem akarok szórakozni sem vele, hiszen túl sok dolgot nem tudok róla, gőzöm sincs, hogy valójában mennyire érzékeny, vagy milyen is ő. Mondjuk tisztáztuk, hogy semmi komolyat nem ígérünk egymásnak, amikor elhívott, így talán nem kéne ennyire aggódnom ezen, csak tényleg jól éreznem magam, ahogy azt Charity is mondta.
- Bassza meg! - káromkodom el magam, amikor rájövök, hogy a szekrény, amiben a törcsiket tároljuk, egy szobával arrébb van.
A srácok lakása kifejezetten otthonos és jól berendezett, távol áll a sztereotíp képtől, amit egy legénylakástól várna az ember, viszont vannak dolgok, amiket nem tudok hova tenni és ez az egyik. Nem értem, hogy a szekrényben, ami itt van, miért nincsenek törülközők. Azt értem, hogy vannak benne gyógyszerek, meg pipere cuccok, de hogy a törülközők miért egy szobával arrébb vannak, az számomra rejtély és most jól meg is szívom, mert mindegyik ki lett mosva reggel.
Összeszorítom az állkapcsom, ahogy belegondolok, hogy ki az egyetlen ember, akitől segítséget kérhetek, ugyanis semmi kedvem nincs eláztatni az egész fürdőszobát és a folyosót, amíg eljutok a szekrényig. Baromira nem jó ötlet, de más nincs itthon. Zack és Charity kettesben elmentek moziba, Warren és Ezra pedig vásárolnak, mert pár csapattársuk jön át este és felkészülnek rá, bár állításuk szerint nem terveznek óriási bulit, de azt mondták, hogy jobb felkészülni, mint meglepődni. Ryder is ment volna segíteni, de lesz egy vizsgája a napokban és arra készül, amíg nem ér ide mindenki. Vagyis az esélyem arra, hogy törülközőt kapjak, egy olyan seggfej kezében van, mint ő.
Mi a francért nem itt tárolják azokat a rohadt törülközőket a fiúk?
Amikor beköltöztünk, Charityvel megígértük, hogy nem szólunk bele semmilyen szabályukba és szokásukba, de azt biztosan szóvá fogom tenni, hogy helyezzük át a törülközőket a fürdőbe. Lehet, hogy ők lazán mászkálnak pucéran a házban, de én nem fogok meztelenül grasszálni, hogy szerezzek magamnak valamit, amivel eltakarhatom a testem... meg úgy amúgy sem. Nem vagyok szégyellős alkat, de nincs az az isten, hogy megadjam Rydernek azt az örömöt, hogy ruha nélkül rohangáljak előtte a házban.
- Ryder! - kiáltok ki, nagy nehezen rávéve magam.
Imádkozom, hogy ne üvöltesse a zenét a fülébe és meghallja a kiabálásom, mert nincs kedvem megvárni, hogy megszáradjak itt bent, ugyanis már így is eléggé fázom. És nem mellesleg időm sincs, egy órám van arra, hogy embert csináljak magamból, mielőtt indulnom kell. Vagy értem jönnek? Ugye nem ilyen úriembert fogtam ki Max személyében? Azt nem akarom kihasználni.
Éééés megint túlagyalom a dolgot. Max jófej srác, magabiztos és laza. Elkérte a címünket, valószínűleg értem jön - vagy haza akar hozni és azért kellett neki - de ezzel nincs probléma. A legtöbb randi így megy, Zack is mindig eljött hozzánk, amikor randira vitte Charityt. Nem lesz ebből baj, csak le kell lazulnom. És ha minden jól megy, akkor Maxnek sikerül lelazítania majd... minden értelemben. Legalábbis nagyon remélem.
- Ryder! - próbálkozom hangosabban, szinte üvöltve.
Hatásos. Fent lépések zaja zördül és úgy fél perccel később fel is csendül az az idegesítően bizsergető hang:
- Nem éred el a hátad? Szívesen besegítek a zuhanyzásba.
Szinte látom magam előtt azt az önelégült vigyorát. Minden alkalommal, amikor azt hiszem, hogy Ryder nem idegesíthet jobban és nem válthat ki belőlem nagyobb ellenszenvet, megjelenik vagy megszólal és rájövök, hogy mégis. A baj csak az, hogy közben a szexuális töltetű álmaim vele és a tény, hogy a való életben is még mindig hatással van rám testileg - bár ezt hangosan sosem ismerném be, mert eszem ágában sincs növelni az egóját, plusz valószínűleg csak arról van szó, hogy rég voltam pasival - nem múlt el. Egyébként ez egy újabb ok a randira, remélem, hogy Maxszel az ágyamban kötünk ki - vagy az övében - és kikeféli majd belőlem az összes stresszt, túlgondolást és azt, hogy Ryder egy picit is hatással legyen rám.
- Elfelejtettem törcsit behozni - térek a lényegre, mintha nem hallottam volna az előbbi beszólását. - Képes leszel hozni nekem egyet és a belső kilincsre akasztani anélkül, hogy bejönnél, vagy ez meghaladja a képességeid?
Nem érkezik válasz, csak a távolodó lépteit hallom.
Basszus, remélem, hogy nem megy vissza a szobájába, mert egyre jobban fázom így vizesen.
De szerencsére nem úgy tűnik, a lépések megint közelednek.
Nem csak, hogy közelednek, hanem ez a seggfej egyenesen belép a fürdőbe. Akaratlanul is felvisítok, miközben a mellem és a lábamköze elé kapom a kezem.
- Mégis mi a francot nem értettél abból, hogy akaszd a kilincsre, de ne gyere be? - kiabálok a fiúval idegesen, aki végigvezeti rajtam a tekintetét, s a tűztől, ami a szemében lobban, akaratom ellenére is megborzongok.
Ez az a hülye hatás, ami nem akar megszűnni mostanában. Szívem szerint felképelném, a testem mégis belebizsereg egyetlen pillantásába is. És ettől csak még inkább szeretném felképelni.
- Bocs, nem hallottam jól - közli nagyot nyelve és a hangja bereked. - Itt a törcsi - lóbálja meg az említett tárgyat megköszörülve a torkát.
- Remek, akkor tedd a kilincsre és menj a francba! - sziszegem megfeszült állkapccsal.
Még egy dolog, amibe bele kell szólnom: muszáj lesz felszerelni egy függönyt. Bízom benne, hogy nem lesz több ilyen szitu és tény, hogy amikor mindenki itthon van, be szoktam zárni az ajtót, de sosem lehet tudni és mindenre fel kell készülni. Ha a srácok engedélyt adnak rá, akkor magam csinálom meg, hogy ne okozzak fejfájást nekik, de az biztos, hogy ezt nem hagyom így ezek után.
- Ahogy óhajtod - biccenti oldalra a fejét, de ahelyett, hogy eleget tenne a kérésemnek, elengedi a törülköző csücskét, én pedig ösztönösen érte kapok, így felfedve az egész testem előtte.
Hogy én mennyire, mennyire gyűlölöm ezt az embert!
- Még mindig állati jól nézel ki - mosolyodik el önelégülten, de a hangja egyre rekedtesebb és a melegítőgatyájából már egyértelműen kivehető a csomagja.
- Kifelé! - mutatok az ajtóra, míg a másik kezemmel magam elé fogom a törcsit. - Komolyan mondom, kifelé, vagy megfojtalak!
- Nem tudtam, hogy az ilyesmi is érdekel.
A beszólásától az izmaim még jobban befeszülnek. Felkapom a szappant a kád széléről és hozzávágom, de amilyen jók a reflexei, simán elkapja azt.
- Húzz ki innen, Ryder! - emelem meg a hangom.
- Jól van - emeli meg a kezeit védekezőn és látom, hogy mennyire nehezére esik elfojtani a vigyorát. - Ha mégis kell még segítség, szólj - teszi a csap szélére a hozzávágott szappant és rám kacsint, majd távozik.
Én egyszer még komolyan megölöm őt.
Még akkor is forrongok, amikor bezárkózom a szobámba, hogy befejezzem a készülődést. Olyan idegesen vagyok Ryder miatt, hogy alig tudok koncentrálni a készülődésre és a kezem remeg a dühtől. Dühít, hogy rám nyitott, dühít ahogy rám nézett, dühít, hogy reagáltam a pillantására és az, hogy egy röpke pillanatig vágy futott át rajtam a látványától. A randimra kéne koncentrálnom, jól kellene éreznem magam, boldognak kéne lennem, hogy végre kikapcsolhatok és kiszakadhatok a megszokott kerékvágásból és egy jó pasival tölthetem az estémet, ehelyett egy másik, seggfej pasi miatt vagyok tiszta ideg. Ennek nem így kellene lennie, sem Max, sem én nem érdemlem ezt.
Hogy lenyugodjak és segítséget kérjek egy kicsit, a telefonomért nyúlok. Általában higgadtan tudom kezelni a helyzeteket, de Ryder valahogy mindig el tudja érni, hogy elveszítsem a fejem és ilyenkor szükségem van a barátnőmre, aki szintén tiszta fejjel szokott gondolkodni. Libertyt az érzelmek erősen be tudják folyásolni, ha felhúzza magát, akkor hajlamos dühből úgy cselekedni, amit utólag lényegesen másképp csinálna, Charity pedig - a mozizás miatt is kiesik most a hívható emberek listájáról - hajlamos túl kedvesen látni mindent, imádom őt, de az arany szíve miatt nem elég reális az ítélőképessége néha. Mint barátot, Dereket is hívhatnám, de van egy olyan érzésem, hogy ő csak poénkodna ezzel és cukkolna a történtekkel. Nem azért, mert nem vesz komolyan, hanem, mert így próbálna megnyugtatni, de nekem most nem erre van szükségem. Majd talán utólag, amikor már nem forrongok úgy, mint most. Kyle kábé ugyanezért esik ki.
- Trinity, mi a helyzet, készen állsz a ma estére? - csendül fel Vanity vidám hangja a vonal túlsó végén, amikor felveszi a telefont.
- Nem teljesen - ismerem be a szekrényem előtt állva. - Zuhanyoztam, amikor Ryder bejött és elhintett pár megjegyzést és... most ezen pörgök és tiszta ideg vagyok és...
- Lélegezz! - szól rám, félbeszakítva. - Ryder seggfej, ezt eddig is tudtuk, de ma randira mész egy remek sráccal, akire azt mondtad, hogy kifejezetten szimpatikus volt. Szóval most szépen mondd, hogy hova is mentek pontosan, hogy segítsek neked ruhát választani. Ja és ne feledd, hogy utána is hívnod kell, ha nem tudunk találkozni. Hallani akarok minden mocskos részletet majd - közli és szinte látom magam előtt, ahogy vonogatja a szemöldökét.
Oké, nem pont erre számítottam, amikor felhívtam, de az biztos, hogy elérte, hogy oldódjon bennem a düh és az ajkaim is felfelé görbülnek már.
- Vanity Cane! - kapok a mellkasomhoz, bár tudom, hogy nem láthat. - Mégis hogy gondolod, hogy ilyen perverz, kétértelmű megjegyzést hintesz el nekem, minek nézel te engem?
- Olyannak, aki tavaly a könyvtárban szexelt a hokicsapat kapitányával - vág vissza és biztos, hogy kinyújtja épp a nyelvét, mintha látnám.
Ezek szerint épp egyedül van, ha a kicsi is mellette lenne, akkor nem beszélgetne így velem, de szeretem, amikor ilyen, gólya korunkban is egy beszólásával hívta fel a figyelmemet magára, aztán szinte azonnal egy hullámhosszra kerültünk és azóta is jó barátnőm. Szinte teljesen ellentétes a barátságunk sztorija, mint Charityvel, de mind a két lánynak örülök, hogy az életem része, az tuti. Ahogy az is, hogy egyre inkább oldódik bennem a feszültség, ahogy beszélek vele.
- És micsoda élmény is volt az - nézegetem a ruháimat, beharapva az alsó ajkam.
- Na pontosan ilyennek nézlek - jegyzi meg. - Tudod, hogy muszáj vagyok hallani az ilyen jellegű élményeid, miután nekem ez hiányzik az életemből.
- Tudod, ezen is változtathatunk.
- Te tudod a legjobban, hogy ez nem ilyen egyszerű. De most nem is lényeg, a lényeg az, hogy muszáj leszel elmesélni majd mindent. Most pedig válasszunk neked valami ruhát, válts át FaceTimre-ra! - adja ki az utasítást, én pedig teszem, amit mond, így szembe találom magam a barátnőmmel a képernyőn. - Hova is mentek pontosan?
- Először a Mercatóban vacsorázunk, aztán elmegyünk moziba megnézni valamit, ezt még nem döntöttük el, hogy mit, aztán ha minden jól megy, meztelenül zárjuk az estét.
- És akkor még én vagyok perverz - biccenti oldalra a fejét a szemét forgatva.
- Hé, stresszes vagyok és felhúzott a lakótársam, kell valami, ami lenyugtat - veszek ki egy ruhát a szekrényből. - De ez most mellékes, a lényeg, hogy gőzöm sincs, hogy mit vegyek, segítesz? - biggyesztem le az alsó ajkam.
- Naná! - mosolyodik el. - Mutasd, mid van!
- Azt sem tudom, hogy szoknyát, ruhát, vagy nadrágot vegyek.
- Szoknyát - vágja rá. - Egyértelműen, sokkal csinosabb és praktikusabb is - kacsint rám.
- Perverz disznó! - nevetek fel. - Oké, de csak szoknyát, vagy ruhát?
- Őszintén, Trinity, nem aggódod egy kicsit túl ezt? Mindig bombázó vagy és sosem kérsz tanácsot az öltözködésben senkitől, az egyik legmagabiztosabb, ha nem a legmagabiztosabb ember vagy, akit ismerek, mi bizonytalanít el most ennyire?
Hatalmas sóhaj szakad ki belőlem, miközben az ágyamra zuhanok.
- Az, hogy ez egy randi, nem csak egy gyors menet és utoljára az előző szemeszterben voltam ilyenen, még Derekkel, akivel minden olyan könnyű volt. És utána nem is lett belőle semmi komoly, plusz őt ismertem. Max szinte teljesen idegen és egy rendes randevúról van szó és... nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel.
- Nem vagyok én sem sokkal tapasztaltabb ebben, ahogy azt tudod, de ezt most túlagyalod. Te Trinity Cooper vagy, egy igazi bombázó, bárki a fél karját odaadná, hogy egyáltalán szóbaállhasson veled, nincs mitől tartanod és szerintem is igaza van Charitynek, jót fog tenni, ha kikapcsolsz.
- Igazatok van - szakad ki belőlem újabb sóhaj. - Próbálom nem túlaggódni és csak jól érezni magam.
- Akkor mutasd, hogy mit akarsz venni, én meg megmondom, hogy mennyire vagy benne dögös. Bár tök mindegy, hogy mi van rajtad, mert gyakorlatilag neked minden jól áll.
Ismét elmosolyodom a szavaitól, miközben feltápászkodom és a szekrényemhez megyek.
Oké, jobban vagyok.
Tudtam, hogy Vanityvel kell beszélnem.