Cseszd Meg! {+18}

6.

Ryder:
- Na jó, gyerünk srácok, még kétszer ismétlünk! Ne feledjétek, a reakcióidő is legalább olyan fontos, mint maga a gyorsaság. A hokiban elég egy tizedmásodperc, hogy máris kudarcra ítéld saját magad. Későn veszed észre az ellenfél következő lépését akár egy fél másodperccel is és már úszott is a védekezés - magyarázom péntek délután a kölyökcsapat tagjainak a palánk mellett állva. - És figyeljetek Florára, ne lökjétek fel, mert aki fellöki, az plusz erősítést kap a hétfői kondinál. Oké, felkészültetek? Akkor gyerünk! - fújok a sípomba, s elindítom a stoppert, amit szerencsére pár másodpercen belül le is állíthatok, mert mindenki átszelte a pályát.
Ahhoz képest, hogy még nagyon fiatalok a srácok a maguk tízéves korukkal, hihetetlenül szorgalmasak és lelkesek, minden edzésen a maximumot igyekeznek kihozni magukból, pedig, bevallom őszintén, hogy amikor idejöttem, kicsit tartottam attól, hogy milyen lesz, hiszen harmadikban már bőven elkezd kinyílni a csipája a gyerekeknek, de nagyon örülök, hogy mégis bevállaltam, mert baromira a szívemhez nőttek. Ők és Jake, az egyik kissrác nyolcéves húga is, akit akkor tanítok korizni, amikor épp Reeves edzőnek nincs szüksége rám a csapattal, mert olyan feladatot ad ki nekik, amit ő vezényel le. Ezt most épp rám bízta, így a kislánynak megmondtam, hogy szépen óvatosan, szorosan a palánk mellett próbáljon meg csak állni egyelőre a jégen. Nyáron, amikor foglalkozni kezdtem velük és a kicsivel is, Flora még csak megállni sem tudott a jégen, egészen idáig szinte csak azt magyaráztam neki, hogy hogyan essen és hogy tompítsa azt az esést, hogy ne verje magát nagyon oda. Megígértem neki, hogy nem hagyom, hogy megüsse magát, de mivel most nem tudok a pálya másik végéből odavetődni hozzá, ha borulna, így kicsit magára hagyom. A fiúk folyamatosan figyelnek rá és én is rajta tartom a fél szemem jelenleg is, de azért remélem, hogy nem áll neki önállósodni, miközben figyeli a bátyját és a barátait, ahogy hasítanak a jégen.
Ezzel a feladattal a gyorsaságukat és a reakcióidejüket akarom növelni, mert bár a csapatuk bent van magasan a legjobbak között az általános iskolai csapatok között, néha vétenek ebből fakadó hibát, amitől Reevesszel a hajunk hullik. Még náluk sem kezdődnek a fontosabb meccsek, csak edzőmeccset játszottunk a héten, amit győzelemmel zártunk, de a hibák egyértelműen kivehetők voltak, úgyhogy most azokat igyekszünk csiszolni és javítani.
- Utolsó jön srácok, aztán új feladat! - jelentem be, majd ismét belefújok a sípba.
Jake, a kislány testvére olyan gyorsan reagál és tudja le az utolsó kört, hogy majdnem leesik az állam. Ennek a kissrácnak még nagy jövője lehet a hokiban, ha megmarad a sport iránti imádata és alázata. Reeves edző szerint valahol ez is lesz a veszte. Az edző tart tőle, hogy már rögtön a gimi után aláír majd egy profi szerződést, pedig szerinte nem azt kellene tennie. Persze addig még sok ideje van, rengeteg minden történhet, de én is az edzővel értek egyet. Ez a pasi imádja a srácait és komolyan a szívén viseli a sorsukat, kicsit az én edzőmre hasonlít, bár ahogy hallottam, elég jó barátok is, Lawer szerezte nekem ezt a melót, szóval annyira nem meglepő. Jake is imádja őt, éppen ezért issza minden szavát, de azt is tudom, hogy miért menne azonnal a profik közé, ahogy kap egy jó ajánlatot. Ugyan még fiatal, nem hülye, egyszer elmesélte, hogy a tesója azért sem tud korizni, mert anyukájának csak egy sport finanszírozására van pénze, ha fenn akarnak maradni. Az apukájuk még évekkel ezelőtt meghalt, így az anyukájuk neveli őket, ami nagyon nehéz a ház fenntartása, a számlák kifizetése és a munka mellett. Flora azért is van itt a fiúk edzésén, mert az anyukájuk csak addigra érne ide, amikor vége van az edzésnek, előbb nem, bébiszitterre pedig nem telik, hogy az vigyázzon a kicsire, amíg kell. Flora a korcsolyáját is tőlem kapta, mert nem telik rá nekik, az anyukájuk nem győzött elnézést kérni, majd vagy ezerszer megköszönte és közölte, hogy kifizeti, de nem engedtem neki, bőven elég fizettség volt az, ahogy a kislány örült neki. Jake-et ez hajtja a játék iránti szeretetén kívül, szeretne segíteni az anyukájának és egy profi szerződéssel ezt meg tudná tenni.
A szívem megszakad, ahogy belegondolok a helyzetükbe és pofán tudnám köpni saját magam, amiért én olyan körülményekbe születtem, amilyenekbe. Nekünk sosem volt problémánk a számlák kifizetésével, vagy a ház fenntartásával, sőt, a világon több házunk, telkünk és ingatlanunk is van, amikkel azt kezdünk, amit csak akarunk és akkor megyünk oda, amikor csak kedvünk tartja. Viszont az is igaz, hogy nincs olyan szeretet és összetartás sem, mint amilyen Jake családjában, a szüleim úgy három éves korom óta szarnak a fejemre, így tőlünk a szeretet az, ami igazán hiányzik. Persze a nővérem kivétel ezalól, akivel az életünket adnánk a másikért.
- Szép munka! - dicsérem meg őket, amikor rápillantok a stopperre. - Sokkal jobb volt ez az utolsó, mint a legelső kör. Jake, a végén remek volt a reakcióidő, gratulálok! Ha a meccseken is ilyen gyorsan reagálsz, akkor az ellenfélnek esélye sem lesz.
- Kösz, Ryder!
Még a sisakon át is látom, hogy zavarba jön. Kicsit hasonlít Finnre. Az elsős csapattársam bár tisztában van azzal, hogy őstehetség, minden hibánál még jobban küzd és minden bóknál zavarba jön. Még csak néhány napja edzem vele külön, de már nagyon megkedveltem a srácot. A lazításról még van mit tanulnia, de mint játékos és ember, nagyon jó.
- Tényleg szép volt - mosolyodik el büszkén Reeves -, most igyatok egy kicsit, aztán folytassuk a kapura lövésekkel.
- Odavannak érted - fordul felém az edző, miután a srácok tették, amit mondott. - Örülök, hogy Mark ajánlott téged.
- Nos, az érzés kölcsönös - figyelem a fiúkat, ahogy ökörködnek a kispadnál, majd én is a férfira nézek - minden szempontból.
- Tudom, látom - veregeti meg a vállam, majd Flora felé biccent. - Na menj, ne várasd meg a legfiatalabb rajongódat. Az a kislány szerelmes beléd.
Nevetve csúszom a pöttöm felé, aki mielőtt én odaérnék, csak önállósodni kezd és ennek meg is van a böjtje, mert egy rossz mozdulatnál a korcsolyái összeakadnak és ő megbotlik. Egy másodperc alatt gyorsulok fel, majd őt elkapva és a karjaimba zárva a palánknak csapódom. Kiszakad belőlem egy fájdalmas nyögés, ahogy felszerelés nélkül rossz pontot talál el a palánk, de a lényeg, hogy Florának nem esett baja.
- Mit mondtam az egyedül korizásra, prücsök? - nézek le rá, miután elengedtem.
- Hogy eszembe se jusson és mindenképp várjalak meg - hajtja le a fejét. - De azt hittem, hogy menni fog - kapja rám hatalmas zöld szemeit. - Nem láttad, hogy először sikerült?
Ez a kislány úgy néz ki, mint valami mesefigura a szőke, göndör tincseivel és nagy zöld szemeivel, meg gödröcskéivel. Simán elmehetne valami tündérnek egy rajzfilmbe, még a neve is passzolna hozzá. Hihetetlen édes és... képtelen vagyok rá haragudni. Tudom, hogy meg kell tanulnom ellenállni a cukiságnak, mert általában a legcukibbnak tűnő gyerekek a legrosszabbak is és nem engedhetek meg nekik majd mindent, de megolvad a szívem, ahogy a csillogó szemeivel rám néz, nem tudok neki ellenállni.
- Igen, láttam, de majdnem megütötted magad, megijesztettél.
- Ne haragudj - kér bocsánatot. - Nagyon nagyot koppantál a falon, megütötted magad?
- Palánk - javítom ki mosolyogva.
- Tök mindegy - legyint -, megütötted magad?
- Megvagyok, prücsök, ne aggódj - koppintok az orrára, de a következő pillanatban Jake is felbukkan.
- Flora, jól vagy?
- Kutya bajom, Ryder elkapott - pislog rám nagyokat.
- A szívbajt hoztad rám, tudod, hogy Ryder nélkül nem korizhatsz még.
- Sajnálom, csak próbálkoztam. Láttam, hogy te hogyan csinálod és... utánozni akartalak - remeg meg a kicsi hangja, ahogy felnéz a bátyjára, amitől Jake arcvonásai ellágyulnak.
Lassan leguggol a húgához és leveszi a kesztyűt, majd finoman megsimogatja a pici poros arcát.
- Csak ne csinálj többet ilyet, rendben?
- Kisujj eskü - tartja a kis kezét Flora Jake-nek, feltartva a kisujját, mire a fiú beleakasztja a sajátját és ad egy puszit Flora homlokára, majd bocsánatot kérve visszamegy a többiekhez és az edzőjéhez.
Mire vége az edzésnek, Flora már viszonylag stabilan áll a jégen és pár métert is tud csúszni magától. Természetesen folyamatosan ott voltam előtte, amíg gyakorolt, hogy elkapjam, ha esne, de azt kell, hogy mondjam, hogy egyre ügyesebb. A vele elért fejlődés és a csapat jó teljesítménye az edzésen, még nagyobb jó kedvvel visz tovább az úticélomig, ami nem épp a kedvenc helyem. Bár a hangulatom jó, a szorítás a mellkasomban nem kisebb, mint máskor, amikor leparkolok a kórháznál és elindulok a legjobb barátom szobájához.
- Csak, hogy betoltad a képed! - vigyorodik el Kyle, amint meglát. - Már kezdtem azt hinni, hogy nem is jössz.
- Tudod, hogy minden nap jövök, ha pedig nem, akkor szólok előre és felhívlak FaceTime-on. Nem szabadulsz meg tőlem olyan könnyen - pacsizom le vele, majd szorosan megölelem.
Most, mintha jobb állapotban lenne, mint tegnap.
Tényleg minden nap igyekszem bejönni hozzá, ha más nem, legalább tíz percre, amikor pedig sehogy nem tudom megoldani, telefonálunk. Kyle minden egyes nap közli velem, hogy ezért hülye vagyok és nem kéne folyton bent lennem nála, de szerintem akkor lennék hülye, ha nem használnám ki a kapott időt és alkalmat. Amúgy sincs jobb dolgom és ha lenne, akkor sem igazán lenne semmi fontosabb, mint Kyle. Nyilván vannak ritka kivételek, de kilencvenkilenc százalékban Kyle az első.
Huh, úgy néz ki, hogy ma érzelgősebb hangulatomban vagyok, igazán összeszedhetném magam végre. Bár lehet, hogy ha Trinity most látna, akkor nem tartana olyan orbitálisan nagy seggfejnek, mint alapjáraton.
- Az évek alatt erre már rájöttem - bólogat, visszaülve az ágyára. - Levakarhatatlan vagy, mint egy kullancs - közli velem, mire bemutatok neki. - Képzeld, nemrég volt bent Trinity bátyja.
- Volt egy kis szabadideje az edzések mellett? - vonom össze a szemöldököm meglepetten.
Az egykori csapatkapitányunk már a profik között dolgozza ki a beléd és piszok jó benne, tudom, hogy be szokott járni Kyle-hoz és amikor csak tud, a családját is meglátogatja, illetve a menyasszonyával is kihasználja az alkalmat, de az alapozási időben nem sok ilyenre van lehetősége, így ez most váratlanul ért.
- Épp csak egy kis ideje volt - meséli - az egyik csapattársának valamiért ide kellett jönnie, ő pedig elkísérte. Állati nagy volt a nyüzsgés itt a kórházban, amiért két profi hokijátékos is itt kószál.
- Remélem, hogy mosolyogtál, amikor lesifotó készült rólad - vigyorodom el -, mert állati ciki lesz, ha szar képet raknak fel rólad az internetre és az újságokba.
Kyle bemutat nekem.
- Én mindig jól nézek ki, csak, hogy tudd.
Mindig... kivéve, amikor ez az egész rémálom elindult és a terápia miatt a bőre sápadt lett, a haja pedig foltokban kihullott. Nem is tudom, hogy akkor ijedtem meg jobban, amikor először láttam meg egy kezelés után, vagy amikor összeesett a meccsen. Mind a két esettől kiráz a hideg és fájdalom nyilall a mellkasomba, ha eszembe jut.
- Látom, hogy ma is jó lábbal keltél fel.
- Szép napunk van, miért ne keltem volna jól? - pillant az ablak felé, majd vissza rám. - Milyen volt a kölyök edzés? Meg, még mindig jól halad a dolog az új csapattagokkal és a külön edzés Finnel? Derek bent volt tegnap és mesélte, hogy a bárjában az orra alá dörgöltétek az új csapatot, nem is mondtad, hogy megvolt a gólyák beavatása.
- Az Ezra ötlete volt - nevetek fel. - És azért nem meséltem, mert minden másról volt szó helyette, például a kedvenc témádról, Trinityről.
- Róla bármikor szívesen hallok - kacsint rám. - Kezdheted vele is a napi beszámolódat, ha gondolod - ajánlja fel készségesen.
- Milyen nagylelkű vagy.
- Ilyen a formám - tárja ki a karjait büszkén. - De most komolyan, mi van veled?
- Mármint mi történt abban az egy napban, amíg nem találkoztunk? - vonom fel a szemöldököm.
- Haver, látod te, hogy hol vagyok? Csak rajtad keresztül tudom kiélni magam.
- Na és a nővérke, akiről a múltkor meséltél?
Így van, a legjobb barátom betegen, egy kórházban élve is képes csajozni. Pár nappal ezelőtt mesélte, hogy az egyik nővérrel igencsak közeli viszonyba kerültek. Ha nem arról lenne szó, hogy rendszeres betegként szedte össze a lányt, még büszke is lennék rá, de így... áh, kit akarok becsapni, állati büszke vagyok rá emiatt.
- Jó, azt tudjuk, hogy király vagyok. És most, térjünk vissza rád, szóval mi is van veled?
Kiszakad belőlem egy sóhaj, mert tudom, hogy esélytelen vagyok vele szemben, ha valamit ki akar belőlem szedni, akkor azt ki is fogja.
- Trinityre, mintha valóban hatással lett volna az az elbeszélgetés, amit valószínűleg tőle és Charitytől is hallottál már rajtam kívül. Nem mondom, hogy sokat lóg velünk... vagyis, velem minél kevesebbet igyekszik még mindig, de annyira nem hajtja túl magát és amennyire én tudom, holnap elugranak Derekhez Libertyvel és Charityvel. Trinity állítólag randipartnert keres majd.
- Ami neked kicsit sem tetszik - vigyorog rám megint a legjobb barátom.
- Nem az én dolgom - vonom meg a vállam, bár tény, hogy nincs a kedvenc gondolataim között az, hogy Trinity randira megy valakivel.
- Aha - bólint tettetett komolysággal. - Elhiszem, csak töröld le a képedről a féltékenységet.
- Fogd be! - mutatok be neki. - Hallani akartad a dolgaim, akkor hallgasd is végig.
- Lakat a számon - ígéri, de képtelen letörölni a képéről azt a hülye vigyort.
- Finnel nagyon jó együtt dolgozni, baromi tehetséges és szorgalmas a kissrác, a kölyökcsapatom tagjai pedig a belüket is kidolgozzák, hogy javuljon a teljesítményük, állati jó a közös munka velük. A csapat meg egész gyorsan összeszokott, van még min csiszolni, dögivel, de idén nagyon erősek vagyunk, ha Ezrát kérdezed, akkor ez a szuper beavatás miatt van, amin egyébként a vörös barátunk két csajt szedett fel egyszerre és csak másnap esett haza, szétkarmolt háttal. Remek bemutatkozás volt a részéről a gólyáknak. De egészen összekovácsolt minket az az este, igazából jó buli volt. Néhány újonc kicsit többet ivott a kelleténél, de nem voltak vészesek, Warrennel mindenkit épségben hazajuttattunk.
- Milyen felelősségteljes lettél. Ez a kölyökcsapat, vagy Trinity érdeme? - kérdezi, mire újra megkapja a középsőujjam, pedig valahol igaza van, de ezt sosem ismerném be neki hangosan, nem kell, hogy még nagyobb legyen az így is bazi nagy egója.