Cseszd Meg! {+18}

5.

Ryder:
Nagyjából egyszerre érünk oda a stadionhoz a csapattársainkkal. Akkorra jöttünk, amekkorra az edző kérte, de amikor beérünk, az újoncok már - vagy pont, hogy még - javában edzenek. Éppen egy-egy elleni játékot gyakorolnak, amikor leülünk a kispad mögötti székekre. Warren, Zack és Ezra mellettem foglalnak helyet, a többiek mögénk telepednek le. Keith és Edward közvetlenül mögém ülnek és előrébb hajolnak.
- Hogy haladsz a jófiú imidzs építésével? - kérdezi vigyorogva Keith.
A reggeli edzésünk után megkérdezte tőlem, hogy van-e valamilyen fejlemény Trinityvel, de el kellett keserítenem, mert Trinity egyáltalán nem áll velem szóba és nem hiszem, hogy az egy órával ezelőtti veszekedés Kaylee miatt, pozitív irányba lökné a kapcsolatunkat.
- Reggel is megmondtam, hogy Trinityvel továbbra sem rózsás a helyzet, szerinted néhány óra alatt ez változott? - kérdezek vissza, de a tekintetem nem veszem le a jégről, ahol az új tagok gyakorolnak.
Imádom, amikor az edző kiválasztja, hogy kik jönnek a kiesett csapattagok helyére. Anno azt is bírtam, amikor én voltam az a bizonyos újonc, aki be akart jutni a Brighton híres csapatába, de most megfigyelni a többieket és elemezni az erősségeiket és gyengeségeiket, még izgalmasabb.
- Ha úgy vesszük, változott - jegyzi meg Zack a bal oldalamról.
Zack egy cseppet sem örült a konfliktusomnak a lánnyal, de miután elmondtam neki, hogy nem szándékos volt, nem így terveztem és bocsánatot kértem Trinitytől, valamennyire megenyhült. Ahogy érzékeltem, talán Trinity is egy kicsit finomabban állt hozzám, amikor indultunk. Remélem, hogy nem csak képzeltem, mert ezt a legutóbbi baklövést valóban nem akartam elkövetni, nem szándékoztam ennyire messzire menni. Ami azt illeti, egyáltalán nem akartam messzire menni, hiszen marhára nem élvezem a feszkót a házban.
- Mi történt? - ébred fel Edward kíváncsisága is.
Kiszakad belőlem egy sóhaj, ahogy megforgatom a szemem.
- A csaj, akivel keféltem épp a nappaliban, hangos volt és Trinity berágott. Volt egy kis veszekedés, mert ő meg túlhajtja magát és mindenre ki van, főleg, ha én hibázom. Bocsánatot kértem, mert ez nem volt tervben, de valószínűleg innentől még gázosabb lesz a helyzet.
- Oh, mind tudjuk, hogy Kaylee mennyire hangos, nem kell bemutatni - bólogat hevesen Ezra a jobbomról.
- Kaylee egy hokimuff - komorul el Edward hangja azonnal.
Ez igaz, Kaylee az összes hokisra hajt, de engem ez nem nagyon zavar, hiszen nem tervezek vele komoly jövőt, jegygyűrűt vagy gyerekeket és én is kefélek másokkal, ez pedig őt nem zavarja. Különben is, ki vagyok én, hogy megszabjam, hogy ki mellé bújik be az ágyba? Viszont ahogy hallgatom, Edwardot már zavarja, nem szokása a csajokat bármilyen gúnynéven vagy szerinte nem illendő kifejezéssel illetni, így általában a "hokimuff" sincs a szótárában.
- És akkor mi van? - nevet fel Ezra.
Csak fél füllel figyelek, mert a tekintetem folyamatosan a jégen cikázó játékosokon van. Szerintem ez már ösztönösen jön, ha nem én vagyok fent a pályán, hanem oldalról figyelek. Mindig is elemeztem másokat játék közben - meccs közben is szoktam -, de mióta bevállaltam az önkénteskedést, azóta ez a szokásom még gyakoribbá vált.
- Mindenkinek tálcán kínálja magát, akin hokidzseki van.
- A kampusz kilencven százaléka simán a farkadra cuppanna egy pillanat alatt, miért pont Kaylee ellen van kifogásod? - vigyorog még mindig a vörös haverom az oldalamon.
Ezt a vigyort jól látom a perifériámból is.
- Ő hihetetlenül nyomul rám - morogja Edward mögöttem, mire a legjobb barátja felnevet.
- Haver, néha komolyan aggódom, hogy allergiás vagy a nőkre.
A hangokból ítélve Keith meg is veregeti a srác hátát.
- Néha én is elgondolkodom ezen - elmélkedik Ezra. - Mondd, Edward, ugye nem viselkedsz így minden csaj közelében? Nehogy a végén még punci alakuljon a farkad helyére.
Erre a kijelentésre már Taylor Pattinson, a végzős kapusunk is felhorkant.
- Már helyben is vagyunk. Legközelebb fogadni kellene, hogy Ezra meddig bír ki egy beszélgetést anélkül, hogy a száját elhagyná a punci szó.
- Hé, én csak aggódom a kölyökért.
- Kösz az aggódást - gúnyolódik Edward -, de sem allergiás nem vagyok, sem a farkammal nincsenek gondok, a nemi életem tökéletesen van, az, hogy én nem kérkedek ezzel, mint ti, még nem egyenlő a nullával. Különben meg, én jobban szeretek egy kicsit vadászni és küzdeni, mint hogy várjam, hogy a csaj magától az ölembe pattanjon.
- Néha baromi szexi tud lenni, ha egy nő irányít - jegyzi meg Ezra az állát simogatva.
- Ezt nem tagadom, de azt is lehet ízlésesen, Kaylee azért attól messze van - vág vissza a másodéves.
Tény, hogy Kaylee-nek nem erőssége a visszafogottság, de egyébként nem rosszfej csaj, én nagyon jókat szoktam vele olykor beszélgetni és mivel mind a ketten tudjuk, hogy csak szexről van szó, így baromira nem érdekel, hogy éppen hogyan hívja fel magára a figyelmem vagy mennyire irányít egy adott esetben. Miért ne élhetné ki rajtam a vágyait, ha cserébe én is megtehetem rajta?
Épp reagálnék a beszélgetésre és válaszolnék Edwardnak, de a jégen az egyik gólya olyan sebességgel indul meg a kapu felé, hogy szegény védőnek esélye sincs ellene. A botkezelése, a tempója és a lövése is eszméletlen. Persze van még rajta mit csiszolni, de tizennyolc éves korához képest hihetetlen teljesítmény.
- Mégis ki a fene ez a srác? - motyogom, közelebb hajolva a plexihez, mintha így még tudnám mondani, hogy kit rejt a sisak.
Szerintem ő az, akit már az első alkalommal is kiszúrtam. A kölyök akkor is eszméletlen volt.
- Finn Weston - szólal meg Bogár mögülünk, mire felé fordulok.
Bogár teljes neve valójában Shawn Gibson és Kanadából jött hozzánk, idén fog lediplomázni, így újabb centertől kell majd búcsút intenünk. A becenevét azért kapta, mert mániákusan gyűjti és bütyköli a Volkswagen Bogarakat, egyszer részegen azt taglalta nekünk, hogy még este is velük álmodik és hogy higgyük el, hogy életében nem szexelt még olyan jót, mint az egyik ilyen kocsija hátsó ülésén. Azóta mindenki Bogárnak hívja, de a tapasztalatok alapján őt ez cseppet sem zavarja.
- Honnan ilyen ismerős a neve? - kérdezem a centerünk szemébe nézve.
- A gimis játékosok közül Weston volt a sztár, mindenkinél jobbak a statisztikái. A kölyök él-hal a hokiért, egy rakat profi szerződést az orra alá akartak nyomni a végzős évében.
- Akkor meg mit keres itt?
- Passz, de a jelek szerint a diplomát választotta inkább.
- És miért nincs benne automatikusan a keretben, miért volt ott az első válogatón?
- Állítólag bizonyítani akart - száll be a beszélgetésbe Taylor -, nem akart a hírneve miatt bekerülni, meg akarta mutatni, hogy megérdemli.
Ez alapján elég szimpatikusnak tűnik, remélem, hogy nem derül ki róla, hogy amúgy egy nagyképű seggfej.
A következő percekben Lawer felosztja a srácokat két csapatra. Mivel a játékosai fele a lelátón ül és figyeli a jégen történő eseményeket, így nem feltétlenül oda kerül mindenki, ahol általában játszik, de gyakorlásnak mindenképp jó. Ahogy pedig belefúj a sípjába, kezdetét veszi a meccs, ami most egyértelműen inkább nekünk szól.
Megbabonázva nézem az új csapattársainkat és minden mozdulatukat kielemzem.
- Jobb felső sarok - jegyzi meg Taylor, mielőtt az egyik játékos kapura lő.
A korong pontosan oda megy, ahova ő mondta.
Taylor egy zseni a kapuban, sokszor előbb tudja, hogy hova fog menni a korong, mint a játékos, aki lövi. Fájni fog a csapatnak, amikor lediplomázik.
- A vállával lebuktathatja magát, sokkal előbb fordul vele néha, mint a koronggal és a teljes testével - figyelem Finnt.
A srác most is erőn felül teljesít, de elég tapasztalt vagyok már ahhoz, hogy észrevegyem ezeket.
- Az igaz, de hihetetlen, amit nyom a kissrác - támaszkodik a térdeire Warren, teljes extázisban figyelve őt.
Nem csak Finn hihetetlen, hanem a center, aki vele együtt támad most és indul a kapu felé. A két játékos között olyan összhang van, ami csak akkor alakulhat ki két embernél, ha már ezer éve ismerik egymást és megvan a bizalom a másik felé. Ők ketten olyanok, mint Warren és Zack. A két barátomat, amikor támadnak, élmény nézni, mert már egy pillantásból is tudják, hogy mit akar a másik. Együtt nőttek fel, szinte testvérek, úgyhogy tudjuk, hogy ha ők ott vannak a pályán, akkor az ellenfélnek esélye sincs. Kölyökkoruk óta az a vágyuk, hogy együtt menjenek a profik közé és szerintem simán meg is lesz nekik.
A pályán a két új csapattársunk úgy cselezi ki a védőket, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ez, majd Finn gólpasszt ad a társának, aki egy pattintott lövéssel újabb pontot szerez a csapatának. Mikor egymáshoz érnek mind a ketten megpaskolják a másik sisakját.
- Emlékeztetnek valakikre - vigyorgok a balomon ülő két haveromra.
- Nekem eddig tetszik az idei felhozatal - jegyzi meg mosolyogva Zack. - Kérdés, hogy ők ketten például másokkal is így együtt tudnak-e dolgozni.
Na igen, ez egy jó kérdés. Az egyik legnagyobb baj az ilyen párosokkal, hogy sokszor nehéz nekik az új társakat bevonva dolgozni, de nem hiszem, hogy ezzel baj lesz és ezt igazolják is a következő támadásukkor, amikor egy tökéletes csapatmunkával érnek el a kapuhoz. Gól ugyan nem lesz belőle, de így is szép munka és az edző is megdicséri őket, ami nem sűrűn fordul elő nála. Lawer zseniális és hihetetlen jó ember is, de ezt nem sokszor mutatja ki. Az esetek nagyobb részében úgy tesz, mint aki csak elvisel minket, de azért nem egyszer bizonyította, hogy valójában mennyire a szívén viseli a sorsunkat. Kyle-hoz a mai napig bejár, pedig sajnos vele nem sokáig dolgozhatott együtt. Nagy kár, mert Kyle és én a jégen hasonlóak voltunk, mint ez a két kölyök vagy Warren és Zack.
- Szerintem nem lesz gond - jelenti ki Warren határozottan. - Idén tarolni fogunk.
- Nagyon magabiztos lett a kapitányunk - vigyorog rá Ezra. - Ez azt jelenti, hogy engedélyt ad egy közös iszogatásra az újoncokkal?
- Tizennyolc évesek - nevet fel Taylor. - A csapatban többen még nem is ihatnak.
- Hamis személyi, drága barátom, hamis személyi - bölcselkedik a brit akcentusával. - És különben is ismerünk egy helyet, ahol biztos, hogy kiszolgálnak, ha valamelyikünk otthona nem lenne megfelelő.
Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy mire gondol.
- Derek ki fogja tekerni a nyakad - jegyzem meg, de nem tudok nem mosolyogni.
Ez az idióta hihetetlenül szórakoztató, ezért is imádom. És amúgy a látszat ellenére lényegesen okosabb is, így komoly témákban is lehet rá számítani.
- Dehogy fogja, hiszen csak fizető vendégeket viszek hozzá.
- Kiskorú vendégeket, akik nem is ihatnának - világít rá a lényegre Warren. - Ha bárki kiszúrja, akinek nem kellene, hogy kamu a személyijük, akkor Dereket cseszhetik meg.
- Ünneprontók - morogja Ezra a szemét forgatva. - Oké, akkor házhoz megyünk. Mit gondoltok, a lányok megengedik, hogy befogadjuk mára a csapatot?
- Rossz ötlet - rázom meg a fejem -, Trinity dolgozik ma és kétlem, hogy hajnalban, amikor hazaesik, részeg hokisokat akarna kerülgetni.
- Úgy néz ki, hogy mégis alakítgatod a jófiú imidzsed - szólal meg Keith, mire bemutatok neki.
- Csak nem akarok rontani a helyzeten és még nagyobb seggfej lenni.
- Ne csináljátok már, hogy nem visszük el sehova az újoncokat! - tárja szét a karjait Ezra felháborodva. - Minket minden hülyeségre vittek anno, hogy beilleszkedjünk.
Az edző épp akkor fújja le az edzést, amikor Warrenből hatalmas sóhaj szakad ki.
- Beszélek Derekkel, hogy este baj lenne-e, ha benéznénk - adja be a derekát.
- Na ez a beszéd! - csap a hátára vigyorogva a vörös barátunk.
Az újoncok elindulnak az öltöző felé, ahova Lawer megkér minket, hogy mi is távozzunk, de Finn a palánkhoz csúszva az edzőnkre kapja a fejét.
- Mester, kaphatok még egy tíz percet?
- Már alapból korábban itt voltál, kölyök és az öltözőben a csapatkapitányotok szólna hozzátok pár szót - feleli az érdes hangján az edző.
- Kérem, uram, csak tíz percet.
Lawer egy darabig habozik - ami nem jellemző rá -, de aztán bólint.
- De egy perccel se többet! - vakkantja, mire a gólya tiszteleg egyet.
- Gyakorolhatod a tested feletti kontrollt - jegyzem meg, miközben az öltöző felé tartok.
- Tessék? - kapja fel a fejét a fiú.
A hangjában nincs semmiféle támadás, csak őszinte kíváncsiság.
Váltok egy gyors pillantást az edzővel, hogy kint maradhatok-e, mire ő lassan bólint, mielőtt eltűnne az öltözőben.
- A tested - indulok a srác irányába -, sokszor elárulja, hogy mi lesz a következő lépésed. Ez egy újoncnak nem feltétlenül tűnik fel, de egy tapasztaltabb játékosnak egy idő után biztosan. A vállaiddal előbb mozdulsz, mint te magad. Ne hagyd, hogy ezen bukjon el egy szép manőver - rázom meg a fejem.
Finn elgondolkodik, ahogy emészti a szavaim.
- Ilyen feltűnő?
- Nekünk feltűnt, mert már évek óta benne vagyunk, de annyira azért nem gázos. A kölyökök, akiket edzek, azok is sokszor esnek ebbe a hibába.
- Gyerekeket edzel? - pislog meglepetten.
Nem lep meg a reakciója, ellenben baromira szórakoztat.
- Edzői az egyik szakom, heti kétszer önkénteskedem a helyi suliban - vigyorodom el a bamba képét látva. - Meglepett?
- Sokat hallottam már Ryder Fitzgeraldról, de ezt nem és nem is gondoltam volna - vallja be. - Mondd csak... elvállalnál egy nagyobb tanítványt is, ha lehet?
Tetszik a lelkesedése. És tagadhatatlan, hogy jól esik, hogy engem kér fel. Az meg nem ér váratlanul, hogy tudja, hogy ki vagyok, a hokisok kábé legendák az egyetemen, ha ez a srác tényleg annyira imádja a játékot, mint ahogy azt hallhattam és láthattam, akkor biztos, hogy már mindegyikünk nevét tudja.
- Két feltétellel - tartom fel az ujjaim.
- Mi lenne az?
- Most nem használod ki ezt a tíz percet, hanem csatlakozol az öltözőben lévőkhöz, értékelem a szorgalmad, de a csapat mindig csapat kell, hogy legyen, nem maradhatsz ki a csapatkapitány beszédéből.
Habozás nélkül bólint.
- Mi a másik?
- Este elvinnénk titeket valahova, nem hagyhatod ki. Csapatépítő program a volt csapatkapitányunknál. Hokis vagy, tudnod kell lazítani is.
Újabb bólintás.
- Ebben az esetben beszélek az edzővel a plusz időkről a jégen és besegítek egy kis edzéssel.
Még akkor is hálálkodik nekem, amikor az öltöző felé tartunk. Máris kedvelem ezt a srácot.