Rúgkapált, ahogy csak tudott és harry már bánta, hogy a lábait nem kötötte össze. Gondolhatta volna, hogy a fiú nem fogja hagyni magát és ellenkezni fog, mint eddig mindenki más előtte.
Louisnak igazán halálfélelme volt és ahogy a kendő engedte próbált segítségért kiáltani, de csak elfojtott nyöszörgések lettek belőle. Szinte már nevetséges próbálkozás. A szeméből záporoztak a könnyek és a levegőt is kapkodta, de oxigén mégis alig jutott el a tüdejébe. Remegett, mint a kocsonya és nem értette mi történik. Hiszen ő sosem ártott senkinek, egy rossz szava sem volt soha, így végképp nem értett semmit.
Harry szorosan fogta Louist, aki mindent beleadva próbált szabadulni, egy idő után Harry ezt megunva a vállára dobta őt, ezzel apró fájdalmat okozva neki. Persze Harry nem akarta bántani az Angyalkáját, de máshogy nem jutottak volna előrébb és Louis a végén addig tartotta volna fel Harryt, míg valaki meglátta volna őket. Harry nem akart kockáztatni még ennél is többet, így ahogy a kocsihoz ért az aprócska fiúval, azonnal felnyitotta annak csomagtartóját és ügyelve a másikra belefektette és rázárta az ajtót.
Innentől pedig már könnyű dolga lesz.
YOU ARE READING
YOU | Larry Stylinson f.f. |✅
FanfictionEgy pillantás kellett, S a zöld szemű ördög Angyalra talált.