Louis érzi, ahogy két kar kiemeli a ketrecből a hónalja alá nyúlva, ahogy lassan, ölelve őt felviszi a lépcsőn. A látása fokozatosan javult és mikor újra élesen látott csalódottságára viszont nem a férfivel szemben volt, pedig őt akarta elősször látni. De ahogy jött, úgy el is illant az a kellemetlen érzés, ahogy meglátta az asztalon gőzölgő ételt.
Louis hasa hangosan megkordult a látványra és bizony a nyál is összefutott a szájában. Most még egy lovat is meg tudott volna enni. Na jó, lovat nem, ahhoz túlságosan szereti a patás állatot.
Louis annyira elgondolkodott, hogy már csak azt vette észre, ahogy Harry már a villát tartja felé, amire egy nagy adag tészta volt feltekerve. Louis egy pillanatra megilletődött és nem tudta hirtelen mit is reagáljon. Aztán Harry rásegített a dologra, ahogy megérezte kedvese hezitálását.
-Egyél csak angyalka, bátran.- simított végig Lou pocakján bátorítás képpen Harry. És nem kellett kétszer mondania, Louis szinte rágás nélkül ette a mennyei ízű tésztát és magában megjegyezte elrablója igazán finomat készített neki és még magának is nehezen vallotta be, de az, hogy foglalkozott azzal, hogy finom gőzölgő ételt kerüljön elé, megmelengette a szívét.
Louis lassan eltüntette a tányéron lévő tészta felét, de már nem bírt lenyleni egy falatot sem. A számára még ismeretlen Harry pedig már egy újjab adagot csavart fel a villára és akaratlanul, de megkordult a gyomra. Nem tehetett róla, azóta mióta Lou a pincében töltötte a büntetését, ő sem evett nagyon. De nem foglalkozott most vele. A villát Louis szájához emelte, de az hírtelen ráfogott Harry kezére.
Harry megdermedt és már a legrosszabbra készült, viszont kíváncsi volt, mire készül az angyalkája. De talán erre még ő sem készült fel.
YOU ARE READING
YOU | Larry Stylinson f.f. |✅
FanfictionEgy pillantás kellett, S a zöld szemű ördög Angyalra talált.