YOU | Larry Stylinson f.f. |✅

19.

Harry már kiskora óta rótta ezt az erdőt. Szeretett itt lenni és szinte itt nőtt fel. Nem hiába van az erdő kellős közepén a háza, persze ahhoz is köze van, hogy így gond nélkül rabolhatott el bárkit, hiszen ha az ki tudott volna szökni a házból, azt teljesen idegen környezet fogadta volna. Na és persze más sem talál rájuk. Valamint, ha sikerült volna elmenekülniük is Harry  gond nélkül megtalálta volna őket. Mert Harry úgy ismeri az erdőt, mint a saját tenyerét, ha nem jobban.

Ezért is tudta gond nélkül, hogy hogyan érhetné utol Louist feleannyi erőbedobással, mint mikor a fiú után kellett futnia. De még így is a közelében sem járt és Harry magában  megjegyezte, hogy Louis nagyon jó futó, amire ezentúl külön oda kell figyelnie.

Az egyik szélesebb fa mögött bújt meg és várta, hogy Louis belesétáljon a csapdájába. Eltervezte, hogy amint Louis elszalad a fa mellett hirtelen előugrik és felkapja, de a kisangyal keresztülhúzta a számításait, persze Harry javára. Figyelte, ahogy az ő kis angyalkája lassan sétál felé, mit sem sejtve, hogy ott lapul a fa mögött, majd előtte pár méternyire megáll és a térdeidet támaszkodik. Pár másodperc múlva pedig már a földre is huppan.

Harry elmosolyodott azon, milyen kis naiv az ő kicsikéje. Hogy azt hitte ilyen könnyen megszökhet előle. És ez fel is bosszantotta őt. Mégis mit gondolt? Azt hitte elmenekülhet előle? Hogy nem fogja addig üldözni még újra a karjaiban nem lesz? Hát rosszul gondolta.

Harry forrt a dühtől, hogy Louis elakarta venni tőle az egyetlen boldogságát, mégpedig saját magát.

Harry lassan lépkedek felé mindaddig, míg mögé nem ért ügyelve, hogy hagyjon egy kis távolságot közöttük. Majd óvatosan, hogy Louis a kelleténél ne tudja meg hamarabb, hogy ott van, a füléhez hajolt és csak egyetlen szót suttogott :

- Megvagy.

És Louis egy pillanatra még levegőt is elfelejtett venni.