YOU | Larry Stylinson f.f. |✅

11.

Vizes palackkal a kezében sietett le a lépcsőn, hogy minél hamarabb louis mellett lehessen. Fel kellett mennie a konyhába, hogy hozzon louisnak vizet, mert látta, hogy szerelme szomjas, csak nem mer szólni. Louis mióta itt van egy mukkot sem szólt, harry pedig megértette őt. Idő kell neki, hogy feldolgozza mindezt.

Ahogy talpai a pince puha szőnyegét érték, pár lépéssel lou mellett termett, majd mellé ülve lágyan megszólította kedvesét.

- Lou, kicsi. Hoztam neked inni, legyél jó fiú és döntsd előre a fejed. Ne félj, nem foglak bántani.

Louis, félve bár, de előre döntötte a fejét. Szomjas volt, nagyon is és az elrablójával sem akart szembeszállni.

- Jó fiú. - dicsérte harry.

Louis mohón kapott az üveg után és elemi sebességgel itta ki annak tartalmát. Érezte, amint a hűs folyadék áramlik a testében és némi nyugtató hatással lesz rá, valamint a szomjúság sem gyötörte már. Harry elkuncogta magát és büszke is volt, hogy tudta mire vágyik a szerelme. Elemelte a palackot, majd a földre lerakva bemászott louis mellé az ágyba. Gyengéden megfogta a kék szemű derekát és közelebb húzta magához. Louist váratlanul érte harry tette, így ijedtében felnyikkant, amit harry megint csak kinevetett. Megemelte lou fejét és a mellkasára helyezte, majd a takarót magukra húzva piszkálni kezdte a fiú selymes, kócos haját.

Louis eközben még mindig nem látott semmit, az a fránya kendő még mindig rajta volt és a kezei is össze voltak még kötve. És bár félt, valahogy mégis megnyugtatta őt a férfi közelsége és pillanatok alatt elnyomta őt az álom.

Harry még órákig fent volt és nézte louis alvó alakját.