Kedves Hazel!
Minden,amit elmondtál az esküvőről, nagyszerűen hangzik. Remélem tökéletes lesz a nagy nap. Habár igaz,hogy az én ruhám sokkal csipkésebb lenne,mint egy hercegnőnek. De természetesen,ha ő ebben érzi magát hercegnőnek...Ez a ruha is nagyon imádnivaló és csinos. Az ízlésünk nem egyezhet.
A másik: Képzeld mi történt! Ma reggel Tom írt,hogy szeretne találkozni velem. Mondtam,hogy először el kell intéznem valamit a városban. Egy kávézó előtt találkoztunk. Mikor észrevett, mosolygott.
- Hogy vagy? - kérdezte.
- Jól, és te? Azt hittem nem fogsz emlékezni rám. - mondtam.
- És mégis emlékszem rád. - mosolygott még mindig. - Elvégre azóta is írogatunk egymásnak.
- Igen,igaz. Bocs. Mostanában ilyen zavaros vagyok. Talán bemehetnénk. - javasoltam. Kezdtem kicsit fázni. Bementünk és mindketten rendeltünk.
- Őszinte leszek. Kicsit ideges vagyok. - mondta, kínosan mosolyogva.
- Igen,látszik. De miért? Én csak egy átlagos lány vagyok. Beszélgetünk, ilyenek. Nézd, Tom, mióta találkoztunk sokmindenről beszélgettünk,de még mindig keveset tudok rólad. Én sokat beszéltem magamról,de...te viszont...
- Igen, ez igaz. Újra kezdhetjük? - kérdezte,mire bólintottam. - Hello, Tom Holland vagyok. Londonban élek és én vagyok a barátságos és közkedvelt Pókember. - súgta.
- Ezt nem hiszem el. - ráztam meg a fejem. - Ez az amit minden csajnak mondasz? -kérdeztem viccelődve.
- Nem, az igazat mondom. De csak számomra különleges embereknek szoktam elmondani.
- Rendben. Én nem vagyok annyira oda a szuperhős filmekért,de rendben. Elhiszem. De akkor te híres vagy. - gondolkodtam hangosan.
- Nem vagyok olyan híres,mint gondolod. - mosolygott szerényen,miközben kihozták a rendeléseinket.
- Szóval zenész vagy. - ismételte meg,miközben átmentünk az úton,a kávézó után. A nagynéném munkahelyére kellett beugranom. El kellett neki vinnem valamit.
- Igen, egész gyerekkoromban ezt csináltam, ezt szerettem. Az apám a The MC Slavesnek a basszusgitárosa, a nagyapám karmester, a nagymamám pedig operaénekes.
- Aztaa! Értem. Úgyhogy te is ezt választottad meg ezt szereted. Ezt szívtad magadba.
- És mi a helyzet veled? Mi a következő projekt?
- Nem tudom még. Talán folytatást kap a Pókember.
- Nagyszerű. Azt mindenképp megfogom nézni. - mosolyogtam. - Ide jövök. Megvársz? Rögtön jövök.
Bólintott.
Miután kijöttem, folytattuk az utunkat Tommal. Hazamentünk.
- Ez az itteni otthonom. Most az unokatesómékkal lakom. Figyelmeztetlek: 2 kutyájuk van.
- Nem gond. Szeretem a kutyákat. Mi a nevük?
- Venus és Lucky.
Együtt játszottunk velük,pizzát rendeltünk és egy Robert Downey Jr. filmet néztünk. Sokat mesélt róla és még táncoltunk is.
- Nem táncolok valami jól. - mondtam.
- Ne légy szégyenlős. Megtanítalak. - mondta türelmesen.
- Rá fogok állni a lábadra.
- Nem, nézd, 1,2,3, 1,2,3,...Nem olyan nehéz. - mondta,míg az I won't give up szólt. Tényleg nem volt olyan nehéz. Egyszercsak meghallottam,ahogy a néném motoszkál a konyhában.
- Oh, szia! Én T/N nagynénje vagyok, Bridget. Nem Jones. - mutatkozott be nevetve. - De nem akarok zavarni fiatalok.
- Ez egy kicsit kínos volt. Hamarosan az unokatesóim is itthon lesznek. Talán mehetnénk valahova,ha nem bánod. A legfiatalabb unokatesóm elég furcsa idegenekközt.
- Megértem.
- Talán felmehetnénk a tetőre. Ott nem venne észre. Kövess! - ajánlottam fel.
Felvettük a kabátunkat és a fenti átjárón felmentünk tetőre.
- Egyszer az egyik apai unokatesóm, Apa kizárt ide,mikor megpróbáltam elbújni Gunne unokatesóm elől. Persze, próbáltak megkeresni. Végül Gunne nyitotta ki az ajtót. Anyám teljesen kész volt. - meséltem. - Mi az? Azt kérted,hogy meséljek egy csládi történetet.
- Szóval a szüleid elváltak?
- Igen, amikor 13 voltam. Apám visszament Norvégiába, anyám otthon újra férjhez ment és született egy húgom és egy öcsém.
- Értem. Nem lehetett könnyű.
- Kicsit nehéz volt,de anyám új férje, John (János) nagyon kedves és megértő volt velem. - mondtam.
Aztán, este felé kikísértem a ház elé. Már mindenki otthon volt.
- Remélem jól érezted magad a rezidenciánkon. - mondtam poénkodva.
- Igen. - bólintott Tom mosolyogva.
Tudom,hogy minden elcseszek és őrült vagyok,de nem tudok mit csinálni.
T/N
