Kedves Hazel!
Timmyt választottam. Annyira jól megvagyunk ketten. Teljesen oda vagyok érte,ami tekintve a koromat viccesen hangozhat. Nagyon sok időt töltünk együtt (már amennyit az időnk engedi). A múltkor eljött az egyik fellépésemre a klubba,ahol néha játszom. Most mindent olyan tökéletesnek érzek. Dolgozom a kávézóban,mint eddig (hisz az albérlet díja nem csökkent), zenélek, tanulok, szerelmes vagyok. Végre történik valami a hosszúúú próbákon kívül. Egyébként az egyetemen is jól haladok. Apa szerint a véremben van. Valószínüleg igaza van. Így,hogy végre megszabadultam ettől a nyomasztó helyzettől, tényleg jobban érzem magam. Csak olyan nehéz volt. Be kell,hogy valljam,hogy még nem volt idpm elmondani a dolgot Tomnak,hisz a turné befejezte után meglátogattam anyáékat, apát és elszaladt az idő. Vissza kellett jönnöm New Yorkba. Nem akartam neki megírni a dolgot,mert...ezt jobb személyesen intézni,nem? Mindenestre most már minden rendben jön az életemben. A káosz nem az én világom.
Ui.: Végre dumálhatunk másról.
T/N
