Kedves Hazel!
Már nem fogsz írni többet? Tudom,hogy valószínűleg mérges vagy,de...a barátod vagyok. Az őrült barátod. Kérlek, ne ítélj el! Nézd, 2 nap múlva újra New Yorkban leszek és elmondom az igazat Timmynek. Ma újjév kezdődik. Boldog Új Évet Hazel!
Most én vittem valahova Tomot. Délután 6 körül a Towerhez mentünk korcsolyázni. Előtte persze gondosan kiválogattam az outfittemet,hogy meleg,de elegáns legyen,mert 8-ra foglaltam asztalt a Teraszon a Piccadillyn.
- Gyönyörű vagy. - mondta,mikor megérkezett.
- Köszönöm,de nem ezért vagyunk itt. Remélem jó az egyensúly érzéked. Mert korcsolyázni fogunk.- mosolyogtam. Nagyon jól éreztük magunkat. Jól korcsolyázok. Valahogy mindig is volt hozzá érzékem. Persze, Tom is jó volt. Ezután mentünk az étterembe. Kérlek, ne dobd ki a levelem! Várd ki a végét! A vacsora kezdetétől nyilvánvaló volt,hogy mi Tom célja,úgyhogy tiszta vizet öntöttem a pohárba. Végre. Elmondtam,az egész helyzetet. Nem volt könnyű.
- Szóval van valaki...New Yorkban,aki vár...rád. - erősítette meg,amit hallott.
- Talán, nem tudom. Ez a helyzet elég kaotikus. Nem akarok nagyon bevonódni,amíg nem tisztul ki az agyam. - válaszoltam a tőlem telhető legdiplomatikusabban.
- Rendben. - bólintott.
- Rendben? - kérdeztem vissza. Valahogy csalódottságot éreztem a hangjában. Talán végleg elcsesztem.
T/N
