Szia!
Válaszolva a leveledre: Gratulálok. SOk boldogságot kívánok nekik. Ez nagyon szép és izgalmas esemény. Imádom a menyasszonyiruhákat. AZONBAN vissza kell térnünk a problémámhoz. Könnyű azt mondani,hogy döntsek. De mint mondtad is, gyakorlatilag nem ismerem még Tomot. Nem tudom mit csináljak,kezd frusztrálni a helyzet. Tegnap, amikor elhagytam az egyetemet úgy 17:30 körül (sok órám volt,meg gyakorolnom kellett), Timmy a sarkon ácsorgott. Mikor észrevett, odasétált hozzám. Egy sötét kabátot és sapkát viselt.
- Kire vársz? - kérdeztem.
- Rád.
- Régóta vársz?
- Csak egy félórája. - válaszolta.
- Mert...
- Mert meg akarlak hívni vacsorára.
- Ez kedves,de ma nem alkalmas. Még sokat kell tanulnom holnapra. Nem lehetne egy ebéd holnap?
- Uhm...Értem. De...én holnap elutazok...munka.
- Tényleg? Micsoda dilemma...-mondtam hezitálva. - Rendben, akkor menjünk vacsorázni. De ne valami szuper elegáns helyre,mert nem úgy vagyok öltözve. - csak egy egyszerű sötétkék blúz,fekete farmer és egy szürke szövetkabát volt rajtam fekete bokacsizmával.
- Nem gond. Senkit nem fog érdekelni. Szerintem jól nézel ki. - mosolygott.
Egy rövid taxiút után megérkeztünk egy étteremhez,amit Eleven Madison Parknak hívtak. Pontosan az ellenkezője volt annak,amiben megállapodtunk.
- Pontosan erre gondoltam,mikor azt mondtam szuper elegáns.
- Ne légy szégyenlős. Senk nem ismer. Gyere! -fogta meg a kezem.
Követtem őt az étterembe. Egy sötétebb sarokba ültünk le az étterem belsejében. A dekoráció, a berendezés nagyon ízléses volt. Ráadásul,ahogy így nézelődtem egyszercsak Timmyre vetődött a tekintetem és egyből belém nyilalt a felismerés,ami szégyen szemre eddig nem: Ő Timotheé Chalamet.
- Uramisten! Ne haragudj! - ültem le. - Szóval ezért nem akartál a filmjeidről beszélni. Kihasználtad,hogy nem ismertelek fel.
- Uhm...igen. De csak azért csináltam,hogy ne a sztár miatt lógj velem.
- Úristen! - mondtam még mindig letaglózva.
- Hogy tetszik a hely? - kérdezte,hogy elterelje a témát.
- Nagyon szép. - mosolyogtam még mindig csodálkozva. Rendeltünk,majd beszélgettünk.
- Nagyon szeretem a filmjeid,egyébként. - mondtam. Kicsit kezdtem magam kínosan érezni,mert tényleg elkezdtem úgy viselkedni,mint egy kamaszlány.
- Ez jól esik. - mondta szerényen.
- És miért vártál rám? Mármint ezen kívül. - kérdeztem. Tudni akartam az igazi okot emögött. Azt mondta kedvel és meg akar ismerni.
- Teljesen zavarban vagyok. - mondtam.
- Sajnálom. Van...esetleg valaki...aki vár rád Pécsen? - kérdezte,mire én meglepődtem,hogy emlékszik a város nevére.
- Igazából...nem. Nem tudom. - feleltem.
Vacsora után, ismét hazakísért.
Teljesen elvesztem Hazel.
T/N
