- Ó annyira örülök,hogy eljöttél és végre, annyi év után találkozunk! - kiáltott fel Hazel,mikor meglátott. Úgy döntöttem eljövök az esküvőre. Egyrészt azok után,hogy se Timmy se Tom nem akar látni, másrészt annak örömére,hogy végre lediplomáztam.
- Jót fogunk bulizni. Elfelejtünk mindent. - ölelt magához Hazel.- Minden rendbe jön majd. - adott egy puszit az arcomra.
- Mellesleg gyönyörű vagy. - jegyezte meg a mellette álló, újdonsült férje, Eliott.
- Köszönöm. És örülök,hogy végre megismerhetlek Eliott!
- Én is T/N.
- Nagyon sok boldogságot kívánok nektek! - mosolyogtam szélesen.
Nagyon jót buliztunk, néhány új barátot is szereztem. Legalábbis jóban lettem az asztaltársaságommal. Kár,hogy egyedül voltam. Ezelőtt néhány hónappal még azt hittem,hogy a párommal fogok jönni.
Hajnalban mentem át a panzióba,ahol a vendégek voltak elszállásolva. Nagyon otthonos és kényelmes volt a szállás. Mindezek ellenére néhány óra alvás után mégis a panzió teraszán ültem. Magamban. Kb. 2 óra után nagy meglepetésemre Hazel bukkant fel.
- Te mit keresel itt? Uhm...hajnali 5 van. - néztem rá a telefonomra. - Nem a férjeddel kellene lenned?
- Korán reggel indulunk Spanyolországba. Előtte még ki akartam szellőztetni a fejem a tegnap után. - mondta és közben leült mellém a hintaszékbe.
- Mihez kezdjek most? Ezen gondolkodom már 3 hete, mióta megkaptam a diplomám. Valahogy nem tudom mit akarok vagy mit kellene csinálnom.
- Igen, ez előfordul. Nézd, T/N, te egy nagyszerű zenész vagy. Hagyj magadnak egy kis szünetet és tudni fogod mit akarsz. A családod támogat, én is. Biztosan megtalálod az utad. Én hiszek benned. - mondta bíztatóan,miközben átkarolt.
- Köszönöm. - mosolyogtam hálásan. - Majd ezután se felejts el!
- Soha.
