Emlékek [GAARA X OC ]

1. fejezet

Az egész gyerek koromban kezdődödt.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Oni-san!- Kiabáltam a faházban lévő testvéremnek.

- Naomi, találtál valami enni valót?- Simogatta a fejem.

- Egy nagyon kedves bácsi, adodt nekem kétszem cukorkát!- Őrvendeztem.

- Nem nagy dolog, de ez is meg teszi.- Ki vette a kezemből az egyiket és meg ette.

- Naruto, Szerinted a hokage nagypapi miért add nekünk olyan kevés pénzt, hogy alig tudunk valamit is venni belőle?- Le Hajtottam a fejem és a földet kezdtem el páztázni.

- Azt én sem tudom, de amint én leszek a hokage annyi ételt fogunk enni amennyi csak belénk fér!-

- Én drukolokk neked!- Bíztattam.

Lassan a nap is el kezdet le menni, így haza indultunk.
Az erdőben volt a "Relytekhelyünk" Narutoval szólval még azon is át kell menünk.

Én előrébb mentem a bátyám meg mögöttem volt.
Egyszer csak annyit láttok a szemem sarkából, hogy Narutot egy szürke halyú furcsa szemüveges alak ki ütte.

- Oni-...san?- El kezdtem hátrálni.
De az alak a hátam mögött volt, és csak nem rég töltöttem be a hatot szóval nem is vagyok olyan erős hogy meg tudjam magam védeni.

Ezután nem emlékszem sokra csak annyira hogy, nem sokkal ezután eszméletemett vesztettem.

Már kezdtem magamhoz térni, és realizáltam hogy egy sőtét szobában vagyok ahol csak egy ágy és egy szekrény van.

Lépteket hallotam az ajtó mőgül, Be pánikoltam, így úgy tettem mintha még aludnék.

- Orochimaru-sama! Hamár a lányt el hoztuk akkor a fiút miért nem?- Mondta az egyik hang a másiknak.

- Nekem nem a kyuubi kell, hanem ennek a lánynak a képesége!-

Milyen képesség és milyen kyuubi?

- Úgy láttom fel ébredt!-

A szemem akaratlanúl is megremeget, és ezt észre is vették.

- Ne szórakoz velünk!- Meg fogta a csuklómat a szemüveges, és el ráncigált egy laboratóriumba.

Egy injekciót adodt be nekem, ami amint be adta elviselhetettlen fájdalom nyílalt az egész testembe.

/Négy nappal később/

Négy napja hogy itt vagyok, azóta minden nap rendszeresen be adják azt a injekciót, és egyre jobban elviselhetettlen.
Nem adnak enni/inni, már majdnem az éhen halás szélén vagyok. Ez még rosszabb, pedig Narutoval volt már olyan hogy nem ettünk napokig, de ez a szer amit be adtak nekem még rosszabbá teszi.

Ma is elvitt az szemüveges hogy be adja azt a szörnyű injekciót.

Egy nagy robanást hallotam kintről, ami mint kiderült meg támadták ezt a helyet.

Nagynehezen fel tudtam állni és el vonszóltam magam az ajtóig. Kinézetem az ajtón, és azt láttam hogy egy hatalams lyuk van a falon amin ki tudnák menekülni.

Nem is gondolkodtam annyit, meg probáltam minnél gyorsabban ki menekülni.
Ez nem sikerült annyira gyorsan mivel az injekció eléggé legyengített.

~♡~

Egy sivatagban vagyok.

Nem tudom hogy merre kéne mennem, csak megyek.

Alig tudok a lábaimon maradni.

Éhen fogok halni.

A távólban láttok egy falut.

Mindjárt el ájulok.

Van egy alak előttem, láthatólag egy velem egy idős vörös hajú fiú.

Eddig birtam.

Lassan kinyitottam a szemem, de csak egy vörös haj koronát láttam magam előtt. Az a fiú, szóval ő mentett meg.

- Úgy láttom fel ébredtél!- nem láttam az arcát mert a hátán vitt.

- Köszönöm hogy nem hagytál ott!-

- Nem kell meg köszönöd.-

Be vitt engem egy házba, ahol egy nagyon kedves úr volt!

Kiderült hogy Yasamarunak hívják a kedves embert.

Hozzott nekem egy tál enni valót, amit gyorsan meg ettem.
Ilyen az ember aki nem evett 4 napja.

Ettem még az ételből legalább három tálall.

- Gaara! Én elmegyek jelenteni kazekagénak a kis vendégünkről. Addig te maradj itt vele.-

- Oké!-

- Amúgy, még meg sem kérdeztem a nevedet.
Hogy hívnak.- kérdezte

- Uzumaki Naomi vagyok.- lenyeltem az útolsó falatott.

- Őrvendek. Én Sabaku no Gaara vagyok!-

Vissza jött Yasamaru de vele együtt két homok ninja.
El vittek engem a kazekage toronyhoz.

A kazekage nem kicsit ilyesztő, még a legrosszabb rémálmomban sem láttnám.

Három nap múlva jönnek értem és vissza, visznek Konohába.

2 napja hogy itt vagyok Sunagakuréba. Gaaraval nagyon jóban lettem.
Nagyon sok mindenben hasonlítunk, őt is valamiért mindenki utálja, mint engem.

- Naomi! Van kedved el jönni velem sétálni?!- kérdezte
a nagyon lelkesedet Gaara.

- Mehetünk!-

Egy játszótérnél kötöttünk ki, ahol pár gyerek játszott.
Gaara szomorúan bámulta őket, én meg őt.

- Nesze!- Egy fiú el dobbott egy kővet Gaara felé.

De Gaarat megvédte a homok.

- Hé! ezt miért kellet?- Futottam oda a fiúhoz.

- te vagy az a furcsa konohai aki valahogy ide keverededt, és össze barátkozott a szörnyel, nem?- Gunyosan nevetett.

- Ő nem szörny!-

- De az! Szörny védi a másik szörnyet.- Nevetett

- Te is úgy nézel ki mint egy szörnyeteg.
A hajad nem is szőke hanem lassan már fehér. A szemeid nagyok, a fejed pedig olyan gömbőjű mint egy paradicsom. És mi ez a idétlen masni a hajadban.- húzni kezdte a hajamban lévő masninak a szalagját.

- Meg enegdtem hogy hozzám érj?!- El kaptam a csuklóját és erősen meg szorítottam.

- Nézenek oda! Valakinek hogy fel nyílt a nyelve! Te tényleg fura vagy.-

elegem lett, és végűl meg ütöttem a fiút.

Meg fogtam Gaara kezét és el húztam onnét.

- Sajnálom, mostmár téged is utálni fognak. -

- Miért te kérsz bocsánatott? Annak a taplónak kéne aki meg akart dobni kővel.- mondtam

- Már hozzá szoktam. A faluban mindenki utál, így egy barátom sincsen.-

- Tévedsz...!-

- mi?...-

- Gaara én... már a barátod vagyok!-