Emlékek [GAARA X OC ]

34. fejezet

- Nem gondoltam hogy egyszer látthatom...- Egy fekete csontváz jelent meg előttem aminek hosszú haja volt és élénk citrom sárga szemei. Az alsó teste hiányzik. De valahogy még is magamat láttom benne...

- Te meg mi a fene vagy?- Hátrébb léptem pár lépést.

- Elnézést udvariatlan voltam, a támadás lidérce vagyok. Az előző birtokosom Kurokinak nevezet el.-

- A támadás lidérce? Ezek szerint még egy lidérc is a testem fogja?-

- Igazából nem, én újra születtem a maga lelkében, és egyáltalán nem vagyok bezárva ide. Hisz nem bírnám ki a kinti világot.-

*Gaara szemszöge*

Munka, munka hátán. Néha kéne egy szabad nap, de ha a falu vezetése ezt kívánja akkor rendben van. Naomi már rég alszik, élvezem azt amikor álmában beszél, a legmélyebb titkait így tudtam meg. Pont az utolsó lap sorait írtam, mikor egy sötét helyen találtam magamat. Körbe néztem de semmi és senki sem volt ott.

- Hé kölyök erre néz.- pillanatok múlva egy piros csontváz láttam a szemem előtt.(szinte teljesen úgy néz ki mint Kuroki, csak a színe más)

- Mi a rohadt élet? Shukaku, ha csak te szórakozól akkor ez nem vicces!- Biztos vagyok benne hogy csak képzelődöm, vagy Shukau szivat.

- Beszélj velem úgy ahogy kell! A felsőbb rendü elzárás lidércével beszélsz! Akaoni személyesen!- Valahogy ez nem tetszik nekem, mintha egy rosszabb Naomi lenne a szemem előtt.

- lidérc? Mégis mi a fene...-

- Láttom még mindig nem vágod mivan. Akkor el kell magyaráznom.- Egy sóhaj után bele kezdett.- Én valaint a másik, Kuroki, chakra lidércek vagyunk, akik birtokosokban tudnak életben maradni. Több ezer éve nem születtünk újra, de 16-évvel ezelőtt újra születtem a te lelkedben. Kuroki annak a szöszi lánynak a birtokában van. Viszont mind a kettőnknek más a feladata, én az elzárás lidérce vagyok, így én baromira erős pecséteket hordozok magamba amit te szintén használni tudsz. Aztán ott van Kuroki aki a támadásért felelős, így egyértelmű. A támadásai fel érnek egy bijjuuval. Régen mi egy lidércet jelentettünk, de amikor a legelső birtokosunk el hunyt, ketté szakadtunk. Viszont egy módon lehetséges hogy egybe olvadjunk, de az a birtokosainktól függ. Viszont most csak erre volt időnk, de itt van még pár dolog amit tudnod kell: nem lehet minket sem meg ölni se ki nyerni. Örökké boldogitani fogom az életed. Két hetente ki kell engedned engem tíz perce levegőzni, értesitelek amikor szükség lesz rá. -

*Naomi szemszöge*

Mikor Kuroki el mondodt mindent, fel ébredtem majd Gaaraval össze néztünk.

- Mond veled is beszélt egy...- Kezdtem bele a mondatba.

- Egy csontváz? Igen.-

- Hát, akkor ma is kiderült valami.-