Emlékek [GAARA X OC ]

3. fejezet

- Jól van gyerekek akkor el is mondom hogy mi lesz a feladatottok.-

-mi!?-

- Holnap el megyünk egy túl élő teszt-re!-

- Ezt hogy érti sesnsei?- kérdeztük mind a hárman.

- Holnap pontosan délre legyetek a dangosnál. El megyünk egy, két napos kirándulásra hogy teszteljem a túl élő ősztöneiteket. Ami azt jelenti hogy egy baromira veszélyes erdőbe foglak titeket vinni, ahol meg figyelem hogy mennyire vagytok képesek túl élni az elkövettkező két napot!-

- És mi lesz akkor ha meg hallunk!- fel ugrottam idegességemben.

- Nyugalom, nem azért vagyok jonin hogy hencegjek vele! Ha úgy adódik a helyzet akkor közbe lépek!-

- Akkor holnap, Szervusztok!-

El tünt egy füst felhő kiséretében.
Köhögni kezdtünk a füstől aztán egyszer csak Akito el kezdet ordibálni.

- NEEE EZ KÉSZ KATASZTRÓFA NEKEM HOLNAPRA AZ VOLT A TERVEM HOGY EGÉSZ NAP VIDEÓJÁTÉKOZOK.-

- Unalmas egy ember lehetsz ha ez volt a terved.- Mondta kiyomi kicsit gúnyos hangnemben.

- Mit mondtál?!-

- Jól halottad!-

Nincs kedvem veszekedni szóval szerintem én haza megyek. Naruto már biztos otthon van, és várja hogy mikor kezdek el főzni. Bár Airi is várhat már a laborban

- Én mentem.- A fejemet hátra döntöttem és a kezemmel meg támasztottam azt. Mint ahogy Naruto szokta.

~♡~

Miután be léptem a kis átlagosnak tünő fa kunyhóba, ami igazából egy amolyan kezdő laboratórium, majdnem egy vegyszeres tároló robbant az arcomba. De szerencsére ki tudtam kerülni. Körül néztem mikor meg láttam végre azt a barna haju lányt akit kerestem.

- Sz...szia...- Na ez a nap is jól végződik. Kiderült hogy egy fura senseit kaptunk és a vegyszereim az arcomba robbannak. Majdnem.

- Airi, te meg mit csináltál - Kérdeztem a kedvenc tudós barátnőmet. Bár ő az egyetlen barátom aki ugyan úgy szeret barkácsolni, fel találni, és kísérletezni.

- Nézd, meg lett az a gyógyszer ami választ add arra a dologra...minek is hívod? Emlék...képek..?-

- Emlék foszlányok. De nem nem szeretnék rá választ. Mostmár hivatalosan is genin vagyok, azaz ninja, szóval rád hagyom ezt a labort. Viszont, még mindig én vagyok a főnök, nem robbanhat fel semmi, és azok a találmányok amik készen vannak még a kisujjaddal sem érsz hozzá, vagy letépem.- Vázlaltam fel a szabályokat. - Ja és a vegyszerekhez sem érszhozzá.-

- Akkor ez azt jelenti hogy enyém a szemüveged?- csillantfel a szeme.

- Nem.-

- Naaa, de miért nem?-

- Mert az, az a szemüveg amit legelsőnek bügykőltem össze- Ha valaki hozzá ér ahoz a szemüveghez le tépem a kezét.

( az a szemüveg ugyan úgy nézki mint ami Narutonak is van. Csak Naomi még kicsit fel turbozta.)

~♡~

Amikor haza értem az első dolog amibe bele ütközttem az Natuto volt, egy lábossal a fején. Konkréttan ki esett a lakásból.

- Na végre hogy haza értél! Most kezdj el főzni asszony! Holnap úgy kell el mennem hogy nem ehetek reggelit! Szóval akkora adagot főz ami egy hadseregnek is elég!-

Ez ám a szívélyes fogatattás.
De azért ne higyétek azt hogy ezt el enkedtem a válam mögött, a kezembe akadt egy serpenyő ami pont kapóra jött, hogy azzal verjem fejbe az idióta bátyámat.

- MIT GONDOLSZ KI VAGYOK ÉN NEKED? NEM AZ EGYIK IDIÓTA JÖTT-MENT IDEGEN VAGYOK, AKIVEL ÍGY BESZÉLHETSZ. MÉG MINDIG A NÁLAD ÉRTELMESEBB HÚGOD VAGYOK!-

A hajam az égnek ált, de ez már meg szokott, főleg amikor ideges vagyok.

- Jól van na! De tényleg főz valamit, de tényleg, TÉNYLEG egy jó nagy adagban!-

- Jól van.- Sohajtottam.- Amúgy is éhes vagyok!-

Be mentem a konyhába, és elő készitettem a miso leves hozzávalóit.

- Ahj, miért most kellet el fogynia.- bosszankodtam.- Naruto! Nem szívesen bízom rád de el tudsz menni egy jégcsapretekért?!-

- Muszáj?!-

- IGEN- Rá nézttem a tipikus megöllek arcommal.

- Akkor el mentem, csak ne néz rám ilyen arccal.- Azzal a lendülettel be csapta az ajtót.

Egykis idő múlva, a fejem el kezdet szörnyen fájni és egy elég furcsa esemény látni. Saját magamat láttam az egyetlen amitől különbözött hogy az az énem, hat éves volt. Egy sivatagban sétálok kimerűlve és láthatólag az ájulás szélén. A távólban fel bukkan egy alak... és ennyi volt.
A földre estem és egyre jobban kapkodttam a levegőt.

- Meg jöttem! Naomi?!- Naruto eszrevette hogy nem válaszolok, így azzonal keresni kezdet.

- Naomi!- Látszott rajta az agódalom - Hé! Minden rendben?-

- Naruto, nincs semmi baj, mostmár jobban vagyok.-

- Mi történt?-

- Az már mindegy, el hoztad amit kértem?!-

- igen-

- Akkor már kezdek is hozzá!-

El készítettem a miso levest, és csináltam magamnak holnapra kaját Narutot azért meg kérdeztem hogy biztos ne csináljak neki. De azt mondta hogy nem akarja ki hányni, amit nem igazán értettem hogy miért mondja de nem is érdekelt.

Meg vacsoráztunk, és én azután össze pakoltam a cuccomat arra a két napra. Amint végeztem el nyomott az álom.

~♡~

Reggel szokásomhoz híven fél tizenkettő-kor keltem.
Még szerencse hogy tegnap este mindent meg csinálttam. Rá nézttem az órára amin már óra ötven volt. Gyorsan fel kaptam mindent, és a dangos felé vettem az irányt.

- Sziasztok gyerekek! Úgy látszik mind a hárman itt vagytok. Akkor indulás!- A sensei ma nagyon lelkes.

Oda értünk abba az edőbe amit a sensei mondtott a minap.

- Akkor pakoljatok le és kezdődjön a fel mérés!- a sensei tartott egy kis hatásszünetett- Az első hogy meg kell velem küzdenetek miközben az erdőben lévő akadájokat is észre kell vennetek.-

Mind a hárman harci pozicióba álltunk.

- Ó! Láttom nem lepmeg titeket. Akkor...rajta!-