Emlékek [GAARA X OC ]

33. fejezet

*Naomi szemszöge*

Reggel arra ébredtem hogy nyakig be vagyok takarózva és Gaara ölében fekszem. Várjunk csak... én gaara ölében fekszem?!

Úgy fel ugrottam az öléből hogy véletlenűl orrba vágtam.
Azonal az orrához kapta a kezét és Kikerekededt szemmel néztünk egymásra.

- B..bocsi...- Csak ennyit tudtam ki nyögni. Ez olyan kínos én még a semmiért is agyon verem.

- Semmi baj, legalább meg nyugtatt a tudat hogy az agresszíód kicsit sem változott.- Jesszus vérzik az orra...

- Most bajban vagyok igaz?-

- Heh?-

- Hát Orrba vágtam a kazekagét úgy hogy vérzik az orra...-

- Ja hogy az...sajnálom Naomi de tömlöcbe kell hogy veselek.- Alig bírja vissza tartani a nevetését.

- Neked meg mióta van humor érzéked?-

- Nekem mindig is volt humor érzékem- Játszotta a Sértődötett.

Egy percig csendben néztünk magunk elé de egyszer csak ki fakadt mindkettőnkből a nevetés. Valamiért a testem magától mozdult és meg öleltem. Egy kis ideig le volt fagyva de utána vissza ölelt.

- Ezt miért kapom?- kérdezte kedvesen.

- Csak úgy, miért nem ölelhetlek meg a semmiből?-

- Hát, belőled ki indulva azt hittem előbb fogod ki tekerni a nyakam, mint hogy meg ölelni.- Nevetett

- Ha akarod akkor a nyakadat még kitekerhetem.-

- Hogy beszélsz te a kazekagével?-

- Inkább élvezze ki a kazekage amíg egy lány itt ölelgeti- Probáltam be durcizni.

Még egy jó darbig így voltunk de Kankuronak be kellet rontania.

- Gaara, Naomi kész a regge...- El hallgatott amint meg látott minket. - Talán meg zavartam valamit?-

- Kankuro ez nem az aminek látszik...-

- Persze...persze én nem is zavarok tovább. Folytasátok csak.- Ki ment és be csukta az ajtót.

Egymásra néztünk és biztos hogy ő is, én is azon gondolkoztunk hogy, hogy magyarázzuk el Kankuronak és Temarinak a dolgot.

- Ő most... azt hiszi hogy...mi most...- Az arcom egyre vörösebb lett.

- Nagyon úgy tűnik...- Na és itt mind ketten realizáltuk hogy mégis mit hisz Kankurou, így fény sebeséggel rohantunk le a konyhába.

- KANKUROU TE PERVERZ ÁLLAT KI BELEZLEK ÉS KI FINGATOM A LELKED!- Ordítottam miközben rohantam le a lépcsőn.

- Nyughas Naomi! Nem fingatod ki senki lelkét.- Gaara próbált vissza tartani.

Legalább tíz percig Temarinak és Gaaranak kellet le fognia hogy ne belezem ki Kankurot.

Reggeli után úgy gondoltam sétálok egyet a faluban. Meg kérdeztem a homok testvéreket hogy nem akarnak velem jönni de mindegyiknek dolga volt. Így egyedül útnak indultam.

Egy óra múlva le űltem egy padra és néztem a gyerekeket ahogy fociznak. Aztán meg láttam Matsurit aki a kistestvéreivel volt. De nem volt nagyon jó hangulat körülöttük, Matsuri kiabált a testvéreivel Kilala pedig sírt. A gyerekek amint meg láttak engem azonal mosoly terűlt az arcukra.

- Naomi one-chan!- Integettek nekem, persze Matsuri csak gyilkos tekintettel nézett. Oda mentem hozzájuk, eszem ágában sem volt egyedül hagyni a gyerekeket Matsurival.