Emlékek [GAARA X OC ]

11. fejezet

Hát...nyertem. Bár majdnem vesztettem de nyertem. De akkor miért búslakodom?

Minden meccsnek vége lett 1 hónapmúlva jön a harmadik forduló, a csapatból csak én jutottam tovább ezért mindent meg teszek hogy chunin legyek.

Már éjszaka van és én meg megint itt sétálok, tényleg furcsa vagyok. Ezt még Gaara is meg mondta. De miért érdekel az ő véleménye?

Ekkor meg láttam az említett vöröskét egy ház tetőn.
Ez sosem alszik? És ezt pont én kérdem aki majdnem minden éjszaka kint sétál. Köszönjek neki? Vajon mit reagálna rá? Jesszus miért gongolok én megint ilyesmire?

Valahogy a testem magától mozdult és akaratom ellenére is fel ugrottam hozzá.

- S .sz..szia!- mivan velem komolyan csak egy sziát tudtam ki nyögni?

- Szia.- Jé tud köszönni én pedig azt hittem hogy erre már nem képes.

- Nem bánod ha le ülök?- kérdeztem mosolyogva.

- Furcsa vagy.-

- Tényleg furcsa vagyok. Ezt tudom én is.- a hangom meg remeget, egy kicsit rosszul esett amit mondot.

- Nem rosszból akartam mondani, furcsa vagy de jó értelemben.-

Jesszus milyen aranyos fejet vág, pedig pár órával ezelött még nem ilyen fejet vágot.

Egyszerűen ki fakadt belőlem a nevetés.

- Te meg mit nevetsz.- értetlenűl nézett rám.

- Mindegy is. Amúgy Valahogy meg szeretném hálálni hogy meg megmentettél, Igaz már meg köszöntem de szerintem az nem elég. Ha te nem lettél volna ott akkor valami ember evő szörnyeteg biztosan felfal.-

- Nekem annyi elég hogy meg köszönted.-

Hirtelen úgy el álmosodtam, alig bírom nyitva tartani a szememet. Neki döntöttem a fejemet Gaara válának és el aludtam.

*Gaara szemszöge*

Ő aztán sokat alszik, szerintem nem volt olyan találkozásunk ahol nem aludt be. De milyen békésen alszik, olyan törékenynek nézki pedig piszok erős. Arrébb türtem egy szőke tincset ami a szemébe lógott. A kezem ott maradt az arcán és egy jó ideig így voltunk de ezt meg kellet valakinek zavarni...

- Nézenek oda, neked nem alukálnod kéne?-

Az a furcsa Otogakurei volt előttem.

- Mit akarsz?- Naomit közelebb húztam magamhoz védelmezés céljából.

- Eredetileg, el akartam vágni a torkodat álmodban, mert gyorsan meg akarok tőled szabadulni hogy minnél előbb Sasukéval harcoljak. De mint azt észre vettem lehetettlen téged megsebezni. Tudod nem csak fizikai sebzést lehet ejteni az emberen, mondjuk mit szólnál ahoz ha bántanám a kis barátnődet. Elvégre mint ahogy meg figyeltem, elég közel álsz hozzá.-

El kaptam a homokkal mielőtt bármit is tett volna.

- Elég sok dolgot utálok, de amit a legjobban az ha meg zavarnak amikor vele vagyok.-

A homok egyre jobban megszilárdúl idővel szétfagja roppantani. Fogtam Naomit és a lakása felé vettem az irányt.

Egy kicsit furcsálom a dolgot hogy Naomi miért nem kelt fel, ugye nem...
A kezem a homlokára helyeztem ami tűz forró volt.

Amint oda értünk le raktam az ágyára és valami felesleg rongyot kerestem ami egy kis idő múlva meg is lett.
Le ültem az ágy szélére és csak arra tudtam gondolni hogy Naomi egyszer biztosan miattam fog veszélybe kerülni.

Lejjebb ment a láza, hát akkor nekem már semmi kereseni valóm sincsen itt, épp indulni akartam mikor egy kéz erősen rá szorított a csuklómra.

- Ne..ne menj.-

- Te komolyan azt akarod hogy maradjak?-

- Ha el mész még rosszabbul leszek.-

Egy határozott mozdulattal maga méllé rántott a szemünk pont egy magaságba voltak.

- Furcsa vagy.- Egy puszit adtam a homlokára.

Hát azt ígértem hogy hamarabb hozom...De nem nagyon sikerült. El nézést kérek de nem nagyon volt rá időm főleg a suli miatt de remélem nem baj<3